Lénárd András

Alattomos háború zajlik a Csíki Sör tulajdonosa szerint

2018. január 5. 09:58

Írta: Constantinovits Milán

Miért drágább az áruházakban kapható Csíki a többi sörnél? Milyen volt a Heineken és Csíki közötti háború, és mennyire tartják igazságosnak a kormány támogatását? Többek között ezekről is beszélgettünk Lénárd Andrással, a Csíki tulajdonosával, aki az embercsempészet vádja kapcsán az általa közzétett videón túl nem nyilatkozik semmit.

Az interjút december végén készítettük, a Magyar Nemzet által kirobbantott ügy előtt. Az újság hivatalos dokumentumokra hivatkozva azt állítja, hogy a Csíki Sör tulajdonosát 2001-ben embercsempészet vádjával tartóztatták le az Egyesült Államokban. Szerettük volna erre is reagáltatni az alapítót, azonban azt a választ kaptuk, hogy az esettel kapcsolatban az általa közzétett videóban mindent elmond. Hozzátette, azon túlmenően egyetlen médiumnak sem kíván nyilatkozni.


Mikor kóstolta utoljára a Heineken Ciuc-sörét? Ízlett?

Nem tudom, mikor ittam utoljára. Maradjunk annyiban, a Heineken Cuicja egy ipari sör, a maga kategóriájában kell értékelni. Valószínűleg egy hét alatt elkészül, és fogadnék egy malacban, hogy legalább tízféle enzimet használ.

A Csíki Sör nem?

A sör nálunk szigorúan három alapanyagból készül, árpamalátából, komlóból és forrásvízből, nem sumákolunk a minőséggel. Az ipari sörgyárak nagy mennyiségű enzimet és mindenféle egyéb segédanyagokat használnak fel a gyártási folyamat során, hogy olcsó terméket állítsanak elő. Erről persze a fogyasztók mit sem tudnak. Mi büszkék vagyunk arra, hogy minden összetevőt világosan feltüntetünk a hátcímkén, a sör alapját az artézi kútjaink vizei adják, és nem pasztőrözünk.

Kezdjük az elején! Honnan jött a Csík ötlete? Pár éve nehezen hihettük volna, hogy egy kis székelyföldi vállalkozás a Heinekennel szállhat harcba, miközben a legnagyobb határon túli magyar tulajdonú üzemmé növi ki magát...

Pár év távlatából visszatekintve kettős inspirációt látok. Egyrészt érzékeltük a nemzetközi trendeket: Amerikában lezajlott egy sörforradalom, a fogyasztók ráébredtek, hogy a sör más is tud lenni, mint azok az ipari löttyök, amiket eddig itattak velük. Eljött az a pont, hogy a tengerentúlon kisipari sörből többet adtak el, mint a legnagyobb multiból, a Budweiserből. Továbbá a helyi véleményformálók is abba az irányba vitték el a Székelyföldön élőket, hogy helyi termékeket válasszanak a multik kínálata helyett. Eme élelmiszeripari trendek megtapasztalása mellett másrészt

ott volt bennünk az a góbéság, hogy miért ne használnánk ki a lehetőséget, miért ne törjünk be a piacra egy sörrel?

Épp eladó volt Csíkszentsimonban a régi szeszgyár, amit a második bécsi döntés után építtetett a magyar állam, illetve tudtuk, hogy a Heineken sem védte le a Csíkban gyártott sörét. Így minden együtt állt ahhoz, hogy belevágjunk.

Gondolták volna akkor, hogy ez milyen lavinát indít el? A Heinekennel folytatott háború a magyarországi közvéleményt is foglalkoztatja, sőt erősen megosztja.

Székely vállalkozóként nap mint nap szembesültem azzal, hogy le akarják nyomni a fejünket, vagyis tisztában voltam vele, hogy nem lesz ez egyszerű kaland. Ahogy reményeim szerint a következő székely Nobel-díjas, Barabási Albert-László mondta, a jövő kiszámítható. Már a kezdetek kezdetén megtapasztalhattuk, hogy minden erő ellenünk mozdul: a gyárnyitáskor a hatóságok hónapokat késlekedtek az engedélyekkel. Természetesen mi sem tétlenkedtünk addig, felmatricázott autókkal jártuk a városokat, hamar felkapták a fejüket az emberek. 

A Csíkitől sosem álltak távol az unortodox piaci megoldások. Elég, ha az animált reklámokra gondolunk, vagy a Heineken-háború kommunikálására. Mi áll e stratégia mögött?

Ha mindent úgy csinálunk, ahogy az megszokott, sosem tűnünk ki. Az iparágban évtizedes rutinnal bíró multikkal kell versenyeznünk. Csak akkor van esélyünk velük szemben, ha atipikusan, mondhatjuk a székely észjárás szerint gondolkodunk, és elkötelezetten hiszünk abban, hogy amit csinálunk, az tényleg jó. A legfontosabb kártya a kezünkben pedig a minőség.

A boltokban járva mégis azt tapasztaljuk, hogy a Csíki Sör a kínálat egyik legdrágább terméke. Hogy lehet így versenyezni a konkurenciával?

Épp tegnap jártam magam is az egyik nagyáruházban, és láttam, hogy a mi sörünk a legdrágább a polcon. Ez azonban nemcsak amiatt van, mert mi a minőségből nem engedünk, és e téren nem kötünk semmilyen kompromisszumot. Ennek hátterében az a kartellezés is áll, amit a sörgyártók a nagy élelmiszerláncokkal karöltve folytatnak. Megegyeznek a raktározási feltételekben, polcokat foglalnak le, utólagos kedvezményeket adnak, dömpingáron adják a sört, külön szerződnek, de hasonló kondíciókkal, vagyis nincs igazi piaci verseny. Ebbe a közegbe érkezik meg a Csíki Sör, és azzal szembesülünk, hogy az áruház vagy eleve kizárja a forgalmazást, vagy felárazva teszi be a kínálatába...

Az áruházak mellett azért a vendéglátóegységekben is ritkán találkozni az önök termékével. Ennek is a nagyok konspirációja az oka?

A vendéglátóegységek nagy része pénzt kap a multiktól azért, hogy ne forgalmazzon magyar kisüzemi sört csapon.

Emellett olyan eseteket is ismerünk, hogy egy nagy sörgyár kifejezetten jutalmat adott azért, hogy Csíkit ne áruljon az adott egység.

Így pedig nekünk is, de minden más magyar kisüzemnek nehéz. Ez a rendszer a fogyasztónak is rossz, mert a kizárólagossági szerződések megkötése után a már kisajátított piacon a multik drágábban adják a sört, így a fogyasztó többet fizet, és nincs is számára valódi választék. 

Hogyan lehet ezzel szembeszállni? Miért választanának akkor a fogyasztók egy drágább és nehezebben beszerezhető Csíkit?

Hiszünk abban, hogy szép lassan kialakul egy olyan fogyasztói réteg, amelynek egyrészt fontos az általunk képviselt, kompromisszummentes minőség, másrészt azok a nemzeti értékek, amelyeket a Csíki megtestesít. Emellett rá kellene szorítani a nagyokat, hogy az összes adalékanyagot feltüntessék az üvegen, ez nagy segítség lenne minden tudatos sörfogyasztónak. Így mindenki eldönthetné, hogy az „e” betűk és segédanyagok tengeréből választ, vagy igazi sört iszik.

A multik mellett a kézműves sörfőzdék sem szívlelik önöket, azt állítják, hogy a Csíki nem kézműves sör. Ebben pedig van igazság, ha a gyártókapacitást nézzük. Tegyünk rendet: kézműves-e a Csíki?

Általában, akik a kapacitásunkra utalgatnak, azok pár mondattal később gond nélkül ítélnek kézművesnek olyan amerikai vagy más európai főzdéket, melyek kapacitása sokszorosa a miénknek. Szóval ez a mennyiségi felvetés önmagában nonszensz. A sörgyártásban Európában mennyiség alapján két kategória létezik: a nagyipari és kisüzemi sör. Mi egy kisüzemi sörfőzde vagyunk. Pont. Persze, ha valami attól kézműves, hogy a tulaj apósa hegeszti a tartályt, amit műanyag slaggal mosnak ki hetente kétszer, az más kérdés. Mi modern, amúgy magyar technológiával, három alapanyagból, hagyományosan készítünk sört, betartjuk a bajor sörtisztasági törvényt és nem pasztörizálunk. Ettől valljuk magunkat kézművesnek. Mindezek ellenére mégis kapunk támadásokat kisebb főzdéktől. Pedig rá kellene ébredniük, hogy a mi harcunk az ő harcuk is: nincs az rendjén, hogy a fóti sör alig pár kocsmába jut el, vagy hogy Békésszentandráson nem tudunk szentandrási sört inni. No, tényleg nem akarom bántani a kicsiket, de ismerek pl. Romániában olyan sörfőzdét, ami eladja magát kézművesnek, miközben gátlástalanul pasztőrözi az összes sörét. Tehát összefoglalva, a kézműves lét szerintem nem csak mennyiségi, hanem minőségi kérdés is.   

Önök végül megegyeztek a Heinekennel. Lezárult a háború?

Ez és a Csíkivel szembeni, multiktól érkező támadások egy olyan küzdelmet jelentenek, amelynek vannak látványos és alantas szakaszai. Jelenleg színfalak mögötti, alattomos háború zajlik ellenünk. Havi szinten húsz-harminc vendéglátóhelyet veszítünk el a multik Csíki Sört tiltó akciói miatt. Kifelé is érzékelhető támadás volt például, amikor a közelgő csőddel hoztak minket hírbe. Ez nagyon veszélyes marketingpszichológiai manipuláció, ugyanis a fogyasztók mindig egy sikertörténettel akarnak azonosulni. Ebből is kiviláglik, hogy egy gigantikus és önös érdekekkel átszőtt üzletágba tenyereltünk bele, amikor a Csíkivel piacra léptünk.

Azért ebben a háborúban komoly szövetségesei is akadnak a Csíkinek, a kormány és személyesen Lázár János vette védelmébe a sörgyárat. Ez is sokaknak joggal szúrhatja a szemét, hiszen hol van ilyenkor a szabad piac?

Fordítsuk ezt meg. A multik óriási erőfölénye miatt már eleve nincsenek hazánkban tiszta piaci viszonyok. A kicsik piaci hozzáférése korlátozott mind a kiskereskedelemben, mind a vendéglátóhelyeken. A Csíki Sör emellett nemzeti szimbólummá vált, minden támadás azt a közösséget is gyengíti, amelyik elkötelezetten hisz abban, hogy egy határon túli magyar sörgyárként is van létjogunk ezen a piacon.

Sörgyártásunk több száz embert foglalkoztat, így vallom, hogy nemzeti érdek is a Csíki Sör védelme.

Ne feledjük azt sem, hogy a kisüzemi sörök nagyobb munkahelyteremtő erővel bírnak, mint a multik, azok kevesebb embert igénylő gyártási technológiája miatt. Hiszem, hogy a minőségi magyar kisüzemeké a jövő. Jelenleg 1 százalék körül van a kisüzemi sörök piaci részesedése, ennek egy egészségesebb sörpiacon legalább 10-20 százalék között kellene lennie. Szerintem ezt a célt el is lehet érni. Ehhez sem mi, sem más magyar kisüzem nem kér mást, csak korrekt, valódi piaci hozzáférést és versenyt. Döntsenek a fogyasztók, ne pedig a multik körmönfont és eltitkolt szerződései. 

A Csíki Sört az erősen nemzeti jellege ikonikus termékké emelte bizonyos fogyasztói csoportok körében. Ilyen beágyazottsággal és hírnévvel mennyire lehet például a romániai románokat megnyerni?

Nehéz helyzetben vagyunk, ugyanis a magyarellenesség a rendszerváltás óta talán most a legmagasabb. Ám hogy pozitív tendenciákat is említsek: havi szinten négy-ötezer ember látogat el hozzánk Csíkszentsimonba, akiknek egy része román, és Székelyföldön is egyre több román ember kezdi venni a sörünket. Nyilvánvaló, hogy országos szinten falakba ütközünk, ugyanis ezt a sört például Craiován nem lehetne eladni. Világos számunkra, hogy pár millió embert tudunk elérni, és az is, hogy országos szinten ellenszenvet váltunk ki már azzal is, hogy a székely szimbólumok szerepelnek söreinken.

Így is nemzetbiztonsági problémát jelentünk, hiszen nincs még egy gyár, amelyik naponta 80 ezer terméket dobna piacra székely szimbólumokkal.

Ennek köszönhető, hogy a román hatóságok pár hete elkaszálták a Tiltott Csíki Sör bejegyzését, noha az EU illetékes hivatala engedélyezte? Hogy áll ez az ügy?

Ez az ügy jól példázza a székely vállalkozók mindennapi életét. De túl vagyunk rajta, az EU bejegyezte a védjegyünket, ami Romániára is érvényes. Innentől kezdve a román hivatallal többet nem foglalkozunk, az élet megy tovább.    

Hogyan tovább 2018-ban?

Nagy célunk a vendéglátó helyekre is bekerülni, illetve a multik polcain normális áron jelen lenni, ugyanis a fogyasztók 70 százaléka innen szerzi be a terméket. 2018-ban különleges sörökkel is kijövünk, ilyen lesz az áfonyasör, amelyben áfonyapépet keverünk Tiltott Csíki Sörrel. Emellett egyéb meglepetésekkel is készülünk. Van egy jó együttműködésünk a Sapientia Tudományegyetemmel, ahol a diákok a sörfőzéssel ismerkedhetnek meg; szeretnénk az itteni tudományos eredményeket a termelésbe is átültetni. Erdélyben új disztribúciós hálózatot építettünk ki, Magyarországon pedig egyedi házhozszállítási programot indítottunk. Jelenleg napi 10 ezer üzleti partnert szolgálunk ki. A portfóliónkat szeretnénk bővíteni, amelynek egyik eszköze egy új krumplifeldolgozó üzem lesz. Így a Csíki sör mellé csíki csipszet is lehet majd társítani. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy akár több ezer székely gazdától vásárolunk majd pityókát, aminek pedig rendkívüli munkahelyteremtő hatása lesz. Ezért is szeretnénk mielőbb megvalósítani. 

Fotók: Dávid Botond

A bejegyzés trackback címe: http://mandiner.hu/trackback/123212