Új nemzedék

Wunderwuzzi: hogyan jutott Sebastian Kurz Ausztria élére?

2018. január 2. 15:18

Tóth Tamara
Mandiner

Alig 24 évesen államtitkár, 27 évesen külügyminiszter, 31 évesen pedig kancellár: Sebastian Kurz, a „csodagyerekként” emlegetett politikus az osztrák konzervatívok új reménysége és december 18-a óta nyugati szomszédunk első számú embere lett, aki rendre kiáll a magyar kormány politikája mellett is. Hogyan lett az egyszeri joghallgatóból Ausztria kancellárja? Portrénk.

Tóth Tamara (Bécs) írása

 

Az októberi osztrák választásokon a papírformának megfelelően a Sebastian Kurz vezette Osztrák Néppárt győzött, így decemberben hivatalosan is beiktatták Ausztria minden idők legfiatalabb kancellárját. A kancellári szék megszerzése Kurz előre kigondolt és tökéletesen kivitelezett tervének utolsó lépcsőfoka volt. De mi is történt valójában és ki Sebastian Kurz? Kezdjük az elején.

Az ifjú politikus 1986-ban született és Bécs Meidling nevű kerületében nőtt fel, amelyet munkásnegyednek tartanak, Kurz máig ott él. Maga Kurz sem született gazdag családba. Édesanyja tanárnő, édesapja pedig évekig a Philipsnél dolgozott, aki leépítés következtében elveszítette állását, és csak nehezen talált vissza újra a munka világába. Sebastian Kurz 2005-ben kezdte meg jogi tanulmányait a bécsi egyetemen, de máig nem diplomázott le.

Kurz gyermekkorában rengeteget időt töltött nagymamájánál, aki – kevesen tudják – magyar származású és a második világháború után emigrált Ausztriába.

A nagyi a magyarra nem, de a fegyelmezett élet fontosságára megtanította a fiatal Sebastiant.

Máig egyik legnagyobb példaképének tartja őt: „Csak olyan emlékem van róla, hogy dolgozik. Soha nem ült nyugodtan, soha nem ment szabadságra” – mondta Kurz egy a Kronen Zeitungnak adott interjújában nagymamájáról, majd így folytatta: „Ő annak a generációnak a tagja, akik a háború után rengeteg szorgalommal és kitartással felépítették ezt az országot, nekik köszönhetjük a jólétet. (…) Ezért muszáj különbséget tennünk azok között, akik egész életükben tettek valamit Ausztriáért, és azok között, akik még soha nem fizettek semmit a szociális rendszerbe”. 

Az új osztrák kancellár igyekszik titokban tartani magánéletét. Annyit azért lehet tudni, hogy 18 éves kora óta együtt van Susanne nevű barátnőjével, aki jelenleg a Pénzügyminisztériumban dolgozik és először csak 2017-ben jelent meg hivatalos eseményen politikus párja oldalán.

Kurz és barátnője, Susanne

Kurz rendkívül fiatalon, már gimnazista korában elkezdett érdeklődni a politika iránt, de politikusi pályafutása nem indult zökkenőmentesen. Amikor 16 évesen megpróbált belépni a Néppárt ifjúsági szervezetébe, (JVP), elküldték, mert túl fiatalnak tartották és azt tanácsolták neki, hogy csak néhány év múlva próbálkozzon újra. Őt ez természetesen nem tántorította el, és még ugyanazon évben, 2002-ben a JVP tagja lett. Mindez egyébként azt követően történt, hogy az akkori Néppárt-Szabadságpárt koalíció megbukott és új választásokat írtak ki.

Az első években Kurz nem keltett túl nagy feltűnést, de utána villámkarriert futott be: 2008 márciusában már a bécsi JVP elnökévé, júniusban pedig a szervezet országos elnökévé választották. A 2010-es bécsi tartományi választások idején a Néppárt listájának harmadik helyén szerepelt, amikor is az akkori listavezetővel, Christine Marekkel vett részt a kampányidőszak alatt szervezett rendezvényeken. Ekkor kezdett beszélni Kurz először az iszlámról, azt követelve, hogy a mecsetekben az imámok németül prédikáljanak.

Karrierje egyre jobban beindult, 2011-ben megkereste a Néppárt akkori elnöke, Michael Spindelegger is. A találkozó jól sikerült, Kurz ugyanis ezt követően Ausztria integrációért felelős államtitkára lett. Államtitkárként hamar az országos figyelem középpontjába került. Fontosnak tartotta a migráció és az integráció szakszerű megközelítését,

nem hagyva teret sem „a baloldali álmodozóknak, sem pedig a szélsőjobbnak”.

Kurz kimondta: országa bevándorlóország, az Ausztriában szerencsét próbálók közül sokan nem dolgozni, hanem letelepedni jönnek, az együttélés sikerességéért pedig tenni kell. Ezek a szavak még a baloldali Zöldeknél sem keltettek megütközést, az akkori pártvezér, Eva Glawischnig is dicsérte Kurzot. A Zöldek öröme azonban korainak bizonyult, ugyanis némi idő elteltével egyre keményebb hangokat ütött meg Kurz az integráció kérdésével kapcsolatban. 2014-ben például még a teljes testet és az arcot is eltakaró női öltözék, a burka betiltása ellen emelt szót, ma már a tiltás egyik legfőbb támogatója. Végül hivatalosan is betiltották Ausztriában a burka viselését, az erről szóló törvény megalkotását Kurz és a Szabadságpárt vezére, HC Strache szorgalmazta.

Az ifjú politikus két év múlva újabb feladatott kapott, 2013. december 6-án Ausztria külügyminiszterévé választották, minisztériuma pedig az Integráció, Európa és Külügy nevet kapta. Az ifjú külügyminiszter nemcsak nemzetközi kapcsolatai kiépítésére figyelt, igyekezett a választókban is jó benyomást kelteni. Külföldre tett látogatásai során például rendszeresen a turistaosztályon utazott, és állítólag sokáig nem cserélte le öreg autóját sem. A 2015-ös migrációs válság idején vált végleg világossá, hogy Kurz már a maga útját járja a pártban. Amikor az első vonatok befutottak a bécsi Nyugati pályaudvarra (Westbahnhof), a Külügyminisztérium minden eszközzel el akarta érni, hogy az akkori szövetségi elnök, Heinz Fischer mellett Kurz is üdvözölje a Bécsbe érkezett migránsokat, ő azonban erre nem volt hajlandó.

Később egyre nagyobb nyilvánosság ismerhette meg Kurz álláspontját 2015 történéseivel kapcsolatban. 2016-ban résztvevője volt a német állami tévén futó Anne Will műsorának, ahol arra a kérdésre, hogy Magyarországon Európa ellenes hangulat uralkodik-e (a műsorvezető a magyar migrációs politikára célzott), így válaszolt: „Nem gondolom, hogy Magyarországon ilyen hangulat uralkodna. A valós probléma abban rejlik, hogy Európa több országában az embereknek az az érzésük, hogy másodrendű európai állampolgárként kezelik őket, akiket a magukat morálisan felsőbbrendűnek képzelő országok meg akarnak nevelni. Ha nem kezdünk el Európában megértőbben viselkedni egymással, ha nem kezdjük el tisztelni azt, hogy a migráció kérdésében eltérő vélemények léteznek a kontinensen, akkor meg fog bukni ez az európai projekt” .

Az integrációval kapcsolatban Kurz azt mondta: „Nem szabad tovább tagadnunk, hogy azok, akik egy tőlünk távolabbi kultúrából érkeznek, nehezebben illeszkednek be az osztrák társadalomba. Nehezebb integrálni azt, aki például Csecsenföldről érkezik, mint egy németet vagy egy magyart”.  Ezen felül egyre többször hangot adott annak, hogy az országban működő iszlám óvodákat mielőbb be kell zárni, mert ezek a párhuzamos társadalmak kialakulásának egyik legfőbb okai: „A félrenézés politikájának végett kell vetni” – nyilatkozta a Kronen Zeitungnak.

Kurz 2017 májusában

a liberális Süddeutsche Zeitung faggatózásaival szemben védte meg a magyar kormány politikáját.

Arra a felvetésre, hogy Orbán Viktor „Európa-ellenes irányvonala” nem a szorosabb együttműködés melletti kiállás bizonyítéka, Kurz azt mondta, hogy az uniós külső határok védelmében „Orbán és a kelet-európai országok vezető szerepet” játszanak. Úgy fogalmazott: szakítani kell a világot „jókra és gonoszokra” felosztó hozzáállással, és „fel kell hagyni az erkölcsi felsőbbrendűséggel”. Arról is beszélt a müncheni lapnak, hogy szerinte „a menekültkérdésben a Németország és sok osztrák és svéd politikus által kijelölt út teljes mértékben rossz volt, és nem felelt meg az európai jognak”. Kurz arról is beszélt, hogy kezdettől fogva ellenezte a „nyitott határok politikáját”, és arra törekedett, hogy megszüntesse hazája „totális túlterheltségét”, amely nemcsak Ausztriát, hanem Németországot is jellemezte 2015-ben.„Igyekszem azt tenni, amit helyesnek tartok, és nem engedni a civil szervezetek, bizonyos érdekcsoportok vagy a média nyomásának” – hangsúlyozta a mára kancellárrá avanzsált akkori külügyminiszter.

Azt, hogy ezzel egy időben 2017 tavaszán pontosan mi játszódhatott le a Néppárt soraiban, természetesen csak az illetékesek tudhatják, de a 2017 augusztusában a Falter nevű lapnak eljuttatott dokumentumok arra utalnak, hogy Sebatian Kurz már ekkor a hatalomátvételt készítette elő. A „Projekt Ballhausplatz” (Ballhaus tér projekt) nevű dokumentum két fő részből áll: az előkészületekből, illetve a hatalomátvétel lépéseiből, hetekre majd hónapokra lebontva. Kurzék lépésről lépésre megtervezték az online kampányt, leírták, hogy mi a teendő az előkészületek idején, a hatalomátvételkor és a koalíciós tárgyalások alatt, illetve megpróbáltak minél több szponzort szerezni. Azt, hogy ez a dokumentum Kurz környezetéből származik, ő maga is elismerte.

A másik dokumentum, az ún. „Projekt BPO” (Projekt Pártelnök) Kurz szerint nem tőlük származik, hanem egy politikai játszma része.

Az irat szerint Kurznak a Szabadságpárt témáit kell átvennie, nem a szociáldemokratákét,

de ezeket finomabb köntösbe kell csomagolnia, egy egyfajta „udvariasabb Stracheként” kell érvelnie. Több információ olvasható benne emellett a szociáldemokraták vezetőjéről, az akkor még kancellár Christian Kernről: például, hogy lánya egy privát katolikus iskolába jár, karóráinak értéke pedig 29 ezer euró örül mozog.

A papírok létezése teljesen más szögből világítja meg 2015 eseményeit: május 10-én lemondott a Néppárt elnöke, Reinhold Mitterlehner, 12-én pedig sajtótájékoztatót adott Sebastian Kurz. Ebben bejelentette, hogy hajlandó átvenni a Néppárt irányítását, de ennek komoly feltételeket szabott. Kurz mindenekelőtt előrehozott választásokat követelt, és azt, hogy egyedül hozhasson döntést személyi kérdéseket érintő ügyekben.

A Néppárt nagy öregjei bár nem nézték jó szemmel Kurz törekvéseit, a párt egyre rosszabb választási eredményei miatt nem maradt más választásuk, mint engedni Kurz követeléseinek. Kurz átvette a pártvezetést, gyakorlatilag egy mozgalmat hozott létre (Team Kurz), melynek tagjai leghűbb szövetségesei voltak. Lecserélték a párt hagyományos fekete színét türkizre, egy új stílust hirdettek meg, amelynek lényege, hogy a politikának nem a másik befeketítésére kell irányulnia.

A szocdemek akaratukon kívül még segítettek is Kurznak, mert a választás előtti napokban kitört botránysorozatban kiderült, hogy ők működtetik a „Mi Sebastian Kurzért” és az „Igazság Sebastian Kurzról” nevű Facebook oldalakat, ahol gyűlölködő és antiszemita bejegyzéseket osztottak meg, hogy ezzel rettentsék el Kurz választóit. (Ez volt az ún. Silberstein affér).

Az új stratégia része volt az is, hogy minden egy személyben Kurz körül mozgott, csapata teljesen visszahúzódott a reflektorfényből. Terve végül bevált: vissza tudta csábítani a Szabadságpárthoz elvándorolt választókat, sőt még a szocialistáktól és a Zöldektől is szerzett szavazatokat. A választásokon végül 32%-ot ért el mozgalma, így sok év után újra a konzervatívok váltak Ausztria legerősebb pártjává. 

A bejegyzés trackback címe: http://mandiner.hu/trackback/123081