Cigányság, magyarság, zene

Kathy-Horváth Lajos: Először velünk, cigányokkal foglalkozzanak, ne a bevándorlókkal!

2017. december 6. 15:16

Mi, cigányok azért értünk egyet Orbán bevándorlásellenes politikájával, mert érintve vagyunk benne – fejtegeti lapunknak Kathy-Horváth Lajos hegedűművész, zeneszerző. A Fővárosi Roma Oktatási és Kulturális Központ vezetője elmondta: a cigányok nem akarják lebontani a történelmi egyházakat, mint a migránsok, többek között ezért is elsőként inkább a romák helyzetét kellene rendbe tenni Európában. Kathy-Horváth mesélt a budapesti Harlem életéről, a zene világáról és nagy zenészek rég elfeledett történeteiről. Azt is kifejtette, hogyan tudja közös nevezőre hozni cigány és magyar identitását. Nagyinterjúnk.

Mit gondol a magyarországi cigányság helyzetéről? 

Ez egy összetett kérdés, hiszen egy anyaország nélküli társadalomról van szó, melynek nincs igazán megfelelő érdekképviselete. Az EU-ban sem. A cigányság több száz éve a periférián tengődik. Nekem nem tisztségem, hogy a politikával foglalkozzak, de ha igazán a mélyére tekintünk a történetnek, akkor láthatjuk, hogy eddig egyedül a Fidesz ölelte fel igazán a cigányokat. A szocialista kormányok nem tettek értünk semmit! Sem az oktatásban, sem a munkahelyteremtésben, sem az esélyegyenlőség terén nem tettek semmit a romákért. Családokat, gyerekeket mészároltak le. Végig különböző támogatásokról beszéltek, de aztán nem adtak semmit. 

Egyetért a Fidesz bevándorláspolitikájával is? 

Igen. Mi, cigányok azért értünk egyet Orbán bevándorlásellenes politikájával, mert érintve vagyunk benne. Totális igazságtalanság, hogy itt van az országban egy milliós cigányság, tele megoldatlan problémával, és akkor fogadjuk be a migránsokat és adjunk nekik több millió forintot? Na még mit nem! A cigányság lélekszáma Európában közel 27 millióra tehető.

Először tegyék rendbe a mi helyzetünket és csak utána foglalkozzanak a bevándorlókkal!

Én, Kathy-Horváth Lajos, egy roma hegedűművész, megüzenem a világhatalmi és pénzügyi elitnek, valamint a döntéshozó politikának, hogy szüntessék be a háborút a migránsok anyaországában! A problémát ugyanis a gyökereinél kell kezelni. Az nem normális, hogy idegeneknek adjuk a pénzt, amikor, vannak, akik éheznek, otthontalanok, vagy nincs rendes megélhetésük. Az európai uniós tagállamoknál egységesen ugyanezzel problémával küzdenek. Először adjunk ételt, otthont és meleget a sajátjainknak, aztán ha jószívűsködni támadna kedvünk, adhatunk majd az idegeneknek is. Minden épeszű ember így gondolkozik. Aki nem, az csúsztat! Erről a témáról lehet vitatkozni éveket, de a legfontosabb, hogy megtaláljuk benne az igazságosságot, és az bizony úgy néz ki, ahogy az előbb felvázoltam. 

Úgy gondolja, hogy az Ön véleményével a cigányság nagy része egyetért? 

Természetesen! A témában való érintettségünk miatt az én véleményemet az egész cigányság osztja, ebben biztosak lehetnek! Mi több száz éve Európában élünk, keresztény értékeket képviselünk. Mi nem akarjuk lebontani a történelmi egyházakat, és nem akarjuk lerombolni a zsinagógákat sem, mint a migránsok.

Nekünk a saját hazánkkal kapcsolatos hűségünk, a magyar zászló, a magyar himnusz és az ország szuverenitása a legfontosabb. 

Említette, hogy a cigányság azért még mindig a társadalom perifériájára van szorulva. Mi jelenthetné a kiutat? 

Ez a jelenség Európa minden cigányok lakta országában megmutatkozik. Esélyegyenlőségre, munkahelyteremtésre, valamint a mindenkori kormány támogatására van szükség. Nem kevés pénzzel. A szellemi tőkébe kell invesztálni, biztosítani kell a cigányok megfelelő oktatását. A megfelelő integráció jelentheti a kiutat. Példaértékű mintákat kell eléjük tenni, hogy lássák azt, hogy a szüleik elmennek dolgozni, adófizető polgárok és a munkából élnek. Dolgozzanak! Mi, Lakatos Menyhért, Péli Tamás, Sánta Ferenc, Szakcsi Lakatos Béla, mindig azt gondoltuk, hogy nekünk kell példát mutatnunk a fiatal cigány generációknak. Akartok olyan híresek és jómódúak lenni, mint mi? Akkor gyertek, kövessetek minket és eredményt fogtok elérni! Nekünk vállalva a származásunkat, sok munkával felszínre kellett hoznunk a tehetségünket. Sok fiatal roma gyereket támogattunk, akik az ismeretlenségből jőve nem tudtak volna magasra jutni, de mivel mi már kijártuk előttük az utat, segítettünk nekik a felemelkedésben. Példát mutattunk nekik. Mindig is ez volt a dolgunk, s nekem ma is ez a feladatom. Minden zongorista úgy akar játszani, mint a Szakcsi Lakatos, minden bőgős úgy, ahogy a Pege Aladár és akkor még nem említettem olyan képzőművészeket, mint Balázs János, Péli Tamás, Szentadrássy István vagy a társművészetek területén ismert hírességeinket. Ezek a nevek olyan dicsőséget hoztak a cigányságnak, amit nem lehet figyelmen kívül hagyni.

Jól megy ez a munka, elfogadják Önt példaképnek? 

Igen. Mögöttem azért ott van ötven év kemény munka. Hegedűművészként és zeneszerzőként az Európai Tudományos Akadémia rendes tagja lettem. A pszichológia területén Phd-ztam a Pécsi Tudományegyetemen. Én egész életemben tanultam és dolgoztam, hogy ezeket az eredményeket elérjem. De manapság hegedűművészként nem csak az a feladatom, hogy hegedüljek. Nekem a kultúrpolitkával és a nagypolitikával egyaránt kell foglalkoznom. A cigányság egyik szószólja kell, hogy legyek. Nekem a népemért, a hazámért kell hallatnom a hangomat. Szerencsére a Fideszben halló fülekre találunk. Száz éve minden párttól csak üres szavakat kaptunk, de a mai kormány lehetőségeket adott nekünk. Kollégiumokat hoztak létre, munkahelyeket teremtettek, közmunkaprogramot indítottak, cigányokkal foglalkozó intézményeket alapítottak és ösztöndíjakat adtak romáknak. Segítették az egyetemekre való bekerülésüket, míg a szocialisták azt mondták, elég ezeknek a nyolc osztály. Menjenek utat építeni!

                            „A témában való érintettségünk miatt az én véleményemet az egész cigányság osztja!”

Van feszültség a magyarság és a cigányság között az országban? 

Talán egy leheletnyi, de ugye amiről nem beszélünk, az nincs is. Vannak, akik szeretik a cigányokat, vannak, akik utálják. Ilyenről nem kell beszélni. Jó és rossz ember van, lényegtelen, hogy ki milyen népcsoporthoz, valláshoz vagy párthoz tartozik. Ha ilyenekről kezdünk el beszélni, a saját rokonainkkal is össze tudunk veszni, mert ott sincs ilyen szempontból egység. 

Szóval hiába vannak konfliktusok, ne beszéljünk róluk? 

Nézze, beszélhetünk róla, csak nincs semmi értelme. Inkább az integrációról beszéljünk vagy arról, hogy milyen sok fiatal cigány gyereknek sikerül beilleszkedni a társadalomba. Génsebészek, orvosok és tanárok váltak belőlük! Dráfi Kálmán, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Zongora Tanszékének a vezetője is cigány. Szóval vannak közöttünk olyanok, akikre fel lehet nézni. Inkább róluk beszéljünk.

A sport, a művészet és a tudomány nem származásfüggő. Az a fontos, hogy mit alkotott az illető. 

Ön sokat alkotott. A zenéjében is megjelenik a cigányságért való odaadás? 

Fiammal készült egy duólemezünk, amely a cigányság Indiától Európáig történő vándorlásáról szól. Cigányok a holokausztban című szimfóniát is megkomponáltam. Ezekkel a művekkel mind a cigányságnak, mind a többségi társadalomnak szeretnék példát mutatni, no meg jó érzéseket adni, amikor hallgatják. 

Azt mondta Józsefváros szülinapján, amikor találkoztunk, hogy a nyolcadik kerület Budapest Harlemje. 

Igen, ez így is van. Itt az 50-es évekig lehetne visszamenni, hiszen már akkor is nagy zenészek találkozóhelye volt Józsefváros. Ők voltak a mi elődeink. Járóka Sándor bácsi, prímás Czifra György világhírű zongoraművész, vagy Boros Lajos stb. Ők itt éltek a kerületben és inspirációt adtak számos fiatal generációnak. Nagyon büszkék vagyunk rájuk. 

De minek köszönhető ez a pezsgő zenei élet Józsefvárosban? 

A Harlem kialakulása egy egyészséges versenyszellemnek köszönhető. A Mátyás tér volt a központi találkozóhely, oda kimentek esténként a kerület lakói és rögtön elő is kerültek a hangszerek. Hegedű, brácsa, gitár, bőgő. Elkezdtek muzsikálni. A rendőrök nem bántották őket. A környék lakosai kihajoltak hallgatózni az ablakokba, hiszen mindig fantasztikus zene szólt. Operett, jazz és blues. De nem volt ám sértően hangos a zene! Aki el akart aludni, jól el tudott szenderedni. Mi tudtunk ezekről az éjszakai koncertekről és fiatalként jártunk mi is. A hetvenes évek elején már mi is ezt csináltuk. Kimentünk oda zenélgetni. Nekem még akkor élt a bácsikám, Horváth Dezső, aki Kis Patkány becenéven volt ismert. Ő nagyon sok fiatalt tanított. Muzsikáltunk és iszogattunk. Persze csak a jó hangulat kedvéért.

Az ilyen élethez kell egy kis zsiványság? 

Persze, az egészséges életmódhoz ez kell. Senkiből nem válhat jazz- vagy rockzenész, aki nem zsivány egy kicsit. De ugyanennyire kell hozzá becsületesség és tisztesség is. Az igazán jó zenésznek széleslátókörűnek, alázatosnak kell lennie.

Ki volt Önök közül a legzsiványabb? 

Bögöly Lakatos Béla nagyon zsivány volt. Orszáczky Jackie is egy olyan személyiség volt, akit mindenki utánozni akart. Mi mindig a József körúti Erzsébet sörözőbe jártunk. Presseréktől kezdve Radics Bélán át, Tátrai Tiboron keresztül, Szakcsi Lakatos Béláig, mindenki oda járt. Ott mindig mentek a nagy sztorizgatások. Az Illés zenekar tagjai a fellépés előtt épp piálgattak, hangoskodtak, amikor elkapták őket a rendőrök és bevitték az őrsre, ezért nem tudott elkezdődni a koncert. Mondták a rendőrségen, hogy ők az Illés zenekar, nélkülük nem lesz koncert. Korábban látták a rendőrök is a hatalmas tömeget, na meg ők is szerették az Illést, ezért inkább gyorsan visszavitték őket a koncertre. 

             „A cigányság egyik szószólja kell, hogy legyek. Nekem a népemért, a hazámért kell hallatnom a hangomat.”

Van olyan nem roma zenész, akire felnéznek a fiatal cigány muzsikusok? 

Persze, hogy van! Tátrai Tibusznak hívják. Ő egy meghatározó személyisége és üde színfoltja a nyolcadik kerületnek. Ráadásul a városrész szívében lakik, a Harlem kezdeti utcájában, a József utcában. A roma és a magyar gyerekek egyaránt felnéznek rá mint az egyik legnagyobb magyar gitárosra. Mindenki őt akarja utánozni a rock- és a bluesgitározásban. Egy bűbájos, kedves ember. Emberileg is mindenkinek példakép! A zenéjében is megjelenik egyébként, milyen nagy személyiség ő. Ha az ember hallgatja Jimmi Hendrixet meg Tátrait, nem tud különbséget tenni. Ha néha mégis megteszi, akkor hol az egyik, hol a másik javára billen el a mérce. 

Van ennek a nagy generációnak utánpótlása? Most már nem mennek le az emberek minden nap a Mátyás térre éjszakai koncertezni.

Igen, a hajléktalanok miatt el kellet keríteni azt a területet. Akkoriban még nem voltak hajléktalanok, hiszen büntették a közveszélyes munkakerülőket. Az igaz, hogy ez a pezsgő utcai zenélés megszűnt, de lettek helyette klubbok és nincs gond az utánpótlással, rengeteg tehetséges fiatal van. 

Ön ismerte Radics Bélát?

Igen, ő egy híres cigányprímás családból származott, hazajárt a józserfvárosi romák közé. Sokszor volt olyan, hogy összejött velünk, a romákkal a téren. Bögöly Lakatos Béla hozta őt közénk. Mi előkaptuk a hegedűt és elkezdtünk játszani egy magyar nótát vagy egy csárdást, és ő rögtön tudta kísérni gitárral! Sőt, volt, hogy a Pacsirtát játszottuk, majd ő átvette a szólót és úgy eljátszotta gitáron, hogy elájultunk. Ezek a közös zenélések sokszor lakáson történtek, ahol volt pia, csajozás, bulizás. Az ő tudása olyan széles spektrumot ölelt át, hogy az a mai napig legendás. Azt mondják, hogy  nem szerencsés csillagzat alatt született, nem kapta meg azt a megbecsülést, ami járt volna neki. Nyomorult körülmények között élt, mindig pénzügyi gondokkal küszködött. Fiatalon ment el.

Hogyan hozza közös nevezőre a cigány és a magyar identitását?

Nekünk kettős aranypánt van a homlokunkon, ami a cigányságot és a magyarságot jelképezi, hiszen édesanyáink vagy nagymamáink nem voltak roma származásúak.

Ők magyarok voltak. Nekünk a legfontosabb a mindeneket ítélőben s alkotóban való hitünk, az Istenben való bizodalmunk. A cigányság és a magyarság is nagyon vallásos. Mégis a legeslegfontosabbnak a magyarságomat tartom. Büszke vagyok a magyar zászlónkra és a magyar himnuszunkra, melynek hallatára tengernyi könnyeket tud fakasztani minden magyar ember szemében. 

A bejegyzés trackback címe: http://mandiner.hu/trackback/121843