Európának nagyobb biztonságra van szüksége – Gál Kinga a Mandinernek

2017. december 1. 14:33

„A legtermészetesebb dolog, hogy meg kellett adnunk a határon túli magyaroknak az állampolgárságot, ezzel pedig a választójogot is, hiszen ők is a nemzethez tartoznak” – mondja Gál Kinga a Mandinernek. A fideszes néppárti képviselőt, aki régóta a nemzeti kisebbségi jogok szószólója, aktuális európai ügyektől faggattuk, az ukrán vitáktól a külhoni magyarokon át a migrációig. Nagyinterjúnk.

A minap találkozott az ukrán oktatásügyi miniszterrel. Milyen volt az a beszélgetés? 

Érdekes volt, mert a néppárti frakció külügyi munkacsoportjában történt a meghallgatás, ahová alapvetően nem szoktak minisztereket, különösképpen nem-tagállami minisztereket meghívni, hiszen ezek az ülések a plenáris munkáját készítik elő. Úgy hiszem, annak reményében hívták meg a miniszter asszonyt, hogy ad majd néhány jó választ és ezzel le is tudhatják a kérdést. Ehhez képest mind a találkozó szervezői, mind a miniszter asszony meglepődhetett, ugyanis a képviselők határozottan léptek fel az oktatási törvény elfogadhatatlan paragrafusa ellen. Mindenkit – azokat is, akik eleinte nem a nyelvtörvényt tartották elsődlegesen tisztázandónak Ukrajna kapcsán – felháborítottak a miniszter asszony általános propagandaválaszai, és egyértelművé vált, hogy ezekkel a semmitmondó, valóságot ferdítő feleletekkel nem megy semmire. 

Hogyan reagált az ukrán miniszter asszony? 

Próbált magyarázkodni, hogy félreértik. Elmondta a szokásos propagandát, hogy „Nem úgy van…”, „Nem az lesz…” meg „Nem úgy gondolja”. Még önellentmondásba is keveredett. Egyértelmű volt, hogy nem ezen az ülésen születik döntés, de az kiderült: mindenki elvárja, hogy legyen valamilyen módosítás, ami rögzíti a szerzett kisebbségi jogokat. Nagyon örülök, hogy előbb a románok és a magyarok, majd a német képviselők is kimondták, hogy egy ilyen oktatási törvénnyel, ennek a kifejezetten rossz 7-es paragrafusával nem lehet továbbmenni, muszáj változtatniuk, ha azt szeretnék, hogy partnerként tekintsék őket. Szerintem ez egy nagyon fontos üzenet volt, sok képviselőtől, amivel szembesülnie kellett az ukrán miniszter asszonynak. 

Magyarország számíthat az EU támogatására ebben az ügyben? 

Az EU mögöttünk áll,

mert ez nem csak egy magyar-ukrán ügy.

Itt sok uniós ország és az uniós alapelvek is érintettek. Az Uniónak ebben ki kell állnia, vagy ha nem, akkor már nem lehet a szőnyeg alá seperni a kettős mércéket. 

Mit tehet az EU az ukrán törvény ellen? 

Hivatalos vétóval természetesen nem élhet az ukrán törvényalkotással szemben, de az elképzelhető, hogy olyan politikai nyomást gyakorolnak rájuk, aminek hatására az ukránok kénytelenek lesznek változtatni, ha további is tárgyalni szeretnének az EU-val. 

Ez kilátásban van? 

Szerintem az eddig tapasztalt együttes tagállami fellépés és határozott kiállás előbb-utóbb jobb belátásra kell, hogy bírja az ukrán vezetést. Ráadásul nem egy olyan kérdésről van szó, amit nem lehetne megoldani, hiszen politikai akarat kérdése a dolog. Én mindenesetre abban reménykedem, hogy lesz egy erősebb kiállás az Unió részéről. Egyelőre még mindenki várja a Velencei Bizottság döntését, e testületet pedig akármilyennek is ismerjük, de a szerzett jogokat eddig legalább védték. 

Vereckei-hágó, Kárpátalja

Tavaly azt nyilatkozta, hogy a kisebbséget ért jogsértések nem találnak visszhangra a Bizottság részéről. Az ukrán oktatási törvény ügyét most ellenpéldának tartja? 

Nem, mert a Bizottság részéről automatikusan most sem talált visszhangra a dolog. Mi erről leveleket írtunk már a jogszabály előkészítő fázisában, mikor még csak a veszélye látszódott ennek az egésznek. Gyakorlatilag addig, amíg nem volt egy erőteljes tagállami fellépés; amíg a magyar, a román és a bolgár külügyminiszter nem írtak együttes levelet, amíg nem került kimondásra, hogy ez így nem mehet tovább, addig most sem történt igazából semmi. Számomra ez a példa inkább azt igazolja, hogy

csak erős politikai kiállással lehet valamit elérni,

valamint hogy szerencsésebb, ha minél többen tudjuk ezt tenni. Szóval az ukrán példa sem azt bizonyítja, hogy a Bizottság önmagától bármit tenne a kisebbségvédelem területén. 

Ha már a kisebbségi jogok védelméről és az erős fellépésről beszélünk, mit gondol a katalán ügyről? 

A katalán ügy nagyon érdekes, mert az EU semmilyen kérdést nem akar felvetni, hivatkozva arra, hogy ez tagállami ügy – szerintünk pedig ez kettős mérce. Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy a katalán kérdés nem egy leegyszerűsíthető dolog, nem csupán annyiból áll, ami az elmúlt egy hónapban zajlott. Óvatosnak kell lennünk az egész ügy megítélésében, hiszen sokan nem látunk tisztán. Szerintem sokkal összetettebb dologról van szó, mintsem csak a kisebbségek jogai, mert a dolog elment egy politikai kérdésbe. 

Mi az EU álláspontja az ügyben? 

A központi állásfoglalás egyértelmű: ez Spanyolország belügye. Viszont ahogy mondtam, véleményem szerint nem feltétlenül csak a katalánok kisebbségi jogairól van itt szó. Innen nézve nem olyan egyértelmű ez a dolog – és nem is csak katalán kérdés. 

A határon túli magyarság és a katalán kisebbség ügye között állítható párhuzam? 

Én ezt semmiképpen nem vetném fel és szerintem maguk a katalánok sem, hiszen úgy tartják, ők nem nemzeti kisebbség, hanem egy nép. Messze másról beszélünk például a Székelyföld és Katalónia ügyében. 

A határon túli magyarságnál maradva; újra előkerült a külhoni magyarok választójogának kérdése. Mi ennek a szavazati jognak az alapja?

Szerintem

a legtermészetesebb dolog, hogy meg kellett adnunk a határon túli magyaroknak az állampolgárságot,

ezzel pedig a választójogot is, hiszen ők is a nemzethez tartoznak. Ez már réges-rég törlesztendő adósságunk volt. Ha valaki nem az anyaországban él, nincs bejelentett lakcíme, egy szavazatot ad le listára, nem pedig kettőt. De mégis van egy aktív, élő, oda-vissza ható kapcsolat az anyaország és a határon túl élő magyarság között. Sok kemény időszak van mögöttünk Trianon óta, sok megpróbáltatás – ezt kellett egyszer és mindenkorra rendezni, hogy ne érezze azt egy határon túli magyar, hogy nem kell az anyaországnak. 

Azt mondta, hogy más az értéke ennek a szavazatnak. Abban lát ellentmondást, hogy ugyanannyit ér egy erdélyi magyar szavazata, mint egy Argentínában élő magyaré? Az utóbbinak vélhetőleg kevésbé befolyásolja mindennapjait a magyar kormányzás. 

Nem. Minden külhoni magyar állampolgár szavazatának ugyanolyan értéke van.

Mit gondol arról, ami az MTA és az MCC közös ifjúságkutatásából látszik, hogy a határon túli magyar fiatalok nem az anyaországba, hanem inkább tőlünk nyugatra költöznének? 

Nem mondhatunk addig erről a témáról semmit, amíg nem tudjuk, hogy a fiatalok tanulni vagy dolgozni mennek ki, és visszajönnének vagy véglegesen települnének ki. Különbséget kell tenni a kivándorlás ügyében a szerint, hogy a fiatal végleg elveszett-e a szülőföldje számára, vagy csak időlegesen költözött el. Köztudott, hogy van ma Európa-szerte egy jövés-menés, de a fontos az, hogy valaki a szülőföldjét érezze otthonának, a gyermekét ott akarja nevelni és magyarnak nevelje. Ez az, amiben tud a magyar kormány segíteni. 

A migrációnál maradva beszéljünk a dublini egyezmény reformjáról. Mit gondol a jelenlegi tervezetről? 

Egészen elképesztő ez a javaslat. A Parlament álláspontja, valamint azok a jelek, amiket mi látunk, nem sok jót ígérnek. Ha ez így megy tovább,

a reformban foglaltakat meghívóként értelmezhetik a migránsok.

Én el sem tudom így képzelni Európa jövőjét. Már most akkora a baj, hogy csak reménykedni tudok, hogy a Tanácsban meglesz a józan ész, és megállítja ezt az ámokfutást.

Mit tart elképesztőnek?

Számunkra elképesztő, hogy nem Európa határain kívül létesítünk menedékközpontokat. Véleményünk szerint ott kellene kiválogatni, kik azok, akik valóban menedékstátuszra jogosultak – akik az eddig tapasztaltak szerint kis töredéket képeznek, hiszen a többség gazdasági bevándorló –, és kik a gazdasági menekültek. Az utóbbiaknak ott kellene megmondani, hogy így nem jöhetnek be Európába, később ugyanis nagyon problémás a visszaküldésük. Igen, ez pénzbe kerülne, de mentesítenénk Európát egy olyan tehertől, amit utána nem tudna kezelni. 

Ezen túl egészen elképesztő a biztonsági ellenőrzés tervezete is, hiszen most csak megnéznénk az útlevelét annak, aki bejön, hogy nem keresték-e ezelőtt. Ha nincs útlevele, ránézésre döntenénk, hogy beengedésének lehet vagy nem lehet biztonsági kockázata – hiszen sokkal többet nem tudunk első körben mondani –, majd szétkennénk Európán. Így az a tagállam, ahová bejött, nem lesz érdekelt abban, hogy megfelelően védje a határait, ugyanis úgyis szétosztják a bevándorlókat.

A szétosztás pedig arról szól, hogy ha a migránsnak van családja vagy rokona valamelyik országban, akkor oda kerül; ha nincs, de tanult vagy dolgozott valamelyik országban, akkor oda. Ha ezek közül egyik ilyen feltétel sem él, akkor megnéznénk, hogy melyik négy tagállam az, amelyik épp a legkevesebb menekültet fogadta be ahhoz képest, amit számára kiszámoltak, majd a migráns ezek közül választhat. Ha pedig a tagállam nem hajlandó menekülteket befogadni, vagy kevesebbet fogad be, mint amennyit neki kellene, akkor szankciókkal próbálnák ösztökélni. Számomra ez egy meghívó. 

Hogyan működhet együtt ez a rendszer a szintén a minap megszavazott, szigorúbb külső határvédelemmel? 

Mára azt elfogadja Európa, hogy nagyon fontos a biztonság. Sok mindent megéltünk az elmúlt években és egyértelműbbé vált, hogy nagyobb biztonságra van szükség. Nem igazán tudjuk, hogy kik jönnek be a határon, hogy harcoltak-e korábban, radikalizálódtak-e.

Van egy igény az európaiakban, hogy szeretnék tudni, kiket engedünk be.

Éppen emiatt, akik vízummentes országokból jönnek, át kell, hogy menjenek egy automatikus szűrőn, mielőtt elindulnak, ki szeretnénk szűrni azokat, akik biztonsági kockázatot jelenthetnek. Ezzel szemben a menedékjogot kérők bejöhetnek anélkül, hogy képesek lennénk leellenőrizni őket. Ez az egésznek az önellentmondása. Tények, amik azt mutatják, hogy az Unió nem tudta megfelelően átgondolni a bevándorláspolitikát. 

Elképzelhető, hogy az Európai Tanács változtat annyit ezen a reformon, hogy Magyarország számára egy elfogadható, jó tervezet legyen? 

A mostani álláspont nem sok jót ígér, de a Tanács is megosztott. Számos ország látja a problémát, a kérdés csak az, hogy lesznek-e a visegrádiak elég erősek ahhoz, hogy a többieket is rávegyék, hogy ismerjék be a probléma létét. Továbbá kérdés, hogy a számos európai országban erősödő ellenérzés lesz-e olyan nyomással a saját döntéshozóikra, hogy azok változtassanak álláspontjukon. Mi itt különösen érezzük, hogy a közvélemény jó ideje nem feltétlenül követi a döntéshozói célt. Kérdés, hogy hol lesz egy olyan pont, ahol ez módosul, és esetleg változik az álláspont. 

Mikorra várható, hogy a tervezett reformok a gyakorlatban is megjelenjenek? 

Maga a jelentéstevő október 19-én azt mondta, hogy ez egy hosszú folyamat, szerinte 2019-ig, az európai parlamenti választások időpontjáig is elhúzódhat. Mindamellett soha nem lehet tudni, hogy mi lesz a politikai cél, hogy mit akarnak éppen egymásra erőltetni a tagállamok. Érdekes időszak lesz, amiben egyértelműen ki kell állnunk álláspontunk mellett és meg kell küzdenünk érte.

A bejegyzés trackback címe: http://mandiner.hu/trackback/121170