Életvédők: a bioetika szexi

A bioetika szexi dolog – kezdte előadását a pénteki, november 24-i, Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának épületében a Sipos Zoltán vállalkozó által rendezett életvédő konferencián Monostori László katolikus pap, aki a mesterséges megtermékenyítésről beszélt. Mint mondta: mindenkinek van ismerőse, aki küszködik azzal, hogy nem jön a gyermekáldás, vagy van lombikkal született gyermeket nevelő ismerőse. Neki is van lombikbébi-programban született ministránsa. Ezért rámutatott: a gyermek nem tehet róla, hogy miként született, a módszerek kritizálása nem jelenti a gyermek kritikáját.

Monostori megjegyezte: növekszik a meddőség aránya a társadalomban, aminek civilizációs betegségek lehetnek az okai. De a fogamzásgátló tabletta sok évi használatának is lehet ilyen mellékhatása. 

Az atya összefoglalta a mesterséges megtermékenyítési eljárásokat: a homológ módszereknél a házaspár ivarsejtjeit használják, a heterológ módszereknél bejön egy harmadik vagy akár egy negyedik fél örökítőanyaga is, tehát idegen a spermium, a petesejt vagy mindkettő. Hazánkban ez legális. Az viszont nem legális itthon, ami a harmadik lehetőség: amikor még egy ötödik fél is bekapcsolódik a dologba, a béranya. A béranyaság Oroszországban, Ukrajnában és például Kaliforniában is legális, akár kereskedelmi céllal is. 

A gyerek nem jog, a gyerek nem jár

Ezután néhány szempontot sorolt fel Monostori László. Vannak szülők, akik a boldogságuk elengedhetetlen személyeként gondolnak a gyermekre, ami emberileg teljesen érthető; ugyanakkor  a gyermek nem a szülő tulajdona, s egy másik személy nem instrumentalizálható; az a nézet téves, hogy „nekem jogom van a gyermekhez, nekem jár”.

A kereszténység a gyermekre ezzel szemben Isten ajándékaként tekint, amit nem lehet kiérdemelni. Az egyház nem tanítja, hogy a szex bűnös. A szexualitás az egyik legszentebb dolog: amikor férfi és nő együvé lesz, Isten munkatársaivá válnak, rajtuk keresztül adja Isten az új életet. 

A bioetika fő kérdése az, hogy gyógyítunk-e vagy manipulálunk. A plasztikai sebészet baleseti helyreállítás esetén gyógyítás, mellnagyobbítás esetén manipulálás. Az emberi élet fontos érték, de nem a legnagyobb.

„Így kezdődött a sztori az almafával” – jelentette ki Monostori atya. Majd feltette a kérdést: kik azok, akinek az emberi méltósága jobban veszélyben van? A válasz egyszerű: az idősek, szellemi fogyatékos emberek vagy épp a gyermekek. Ebből az következik, hogy ha az emberi embrió személy, akkor nem kevesebb, hanem több védelem illeti meg, mint egy felnőtt embert. 

A lombik-programoknál számos, megtermékenyített petesejtből választják ki azokat, amelyeket beültetnek. A kiválasztás szempontja az életrevalóság. „A többiek mennek a fridzsiderbe. Ez diszkrimináció, az életrevalóság alapján. Az jár rosszabbul, aki hátrányos helyzetű” - jelentette ki Monostori atya, rámutatva: a dolog a rosszemlékű fajnemesítési kísérletekre emlékeztet.

Az előadó feltette a kérdést: mi lesz egy heterológ gyermekkel és családjával? Bármilyen konfliktuskor átfuthat az apuka fején, hogy biológiailag mégis másnak a gyereke, akit nevelnek. Van rá esély, hogy ez érzelmi, párkapcsolati nehézséget okozhat – mutatott rá Monostori atya.

Ami még az egyháznak is bejön

Monostori László két alapelvet osztott meg a hallgatósággal:

Rossz cselekedetek által elért jó nem helyes. Ha kirabolok egy bankot és szétosztom a szegények között, ez nem lesz helyes. A modern bioetikai alapelv pedig az, hogy nem minden, ami technikailag lehetséges, helyes is egyben. A gyermekáldás jó dolog, de nem lehet érte mindent megtenni. 

A mesterséges megtermékenyítésnél a három fő szempont az életvédelem, a család egységének védelme (ne vonjunk be harmadik és további személyeket a házastársi intimitásba); valamint az, hogy a szexuális egyesülés és utódnemzés ne választódjék szét. Ennek alapján a heterológ módszerekre azért mond nemet, mert azok nem segítik elő a család egységét; a homológra pedig azért, mert elválasztja az utódnemzést a szexualitástól.

Van egy lehetőség, amire még az egyház is igent mond – mutatott rá Monostori László. Ez pedig a  homológ, testen belüli eljárások lehetősége. Ezek ugyanis nem manipulálnak, hanem gyógyítanak; nem szétválasztanak, hanem egyesítenek. Az LTOT úgy működik, hogy a petesejtet olyan pozícióba hozzák, hogy a lehető legkönnyebben megtermékenyüljön. A GIFT-nél pedig ezt kiegészítik azzal, hogy katéterrel, hüvelyi úton a spermát jutattatnak a nő szervezetébe a szexuális egyesülés után. A legtöbb mesterséges megtermékenyítési módszerről a katolikus egyház feketén-fehéren kijelenti, hogy támogatja vagy elveti azt. A GIFT az egyetlen módszer, amiről hallgatnak az egyházi dokumentumok, mert határeset.

Végül fontos a NAPRO-technológia, ami a női test megfigyelésén alapuló módszer, aminek a lényege, hogy a meddőség okait kutatja, hogy aztán meggyógyítsa azt. Azon párok esetében, akik próbálkoztak a lombikkal, de az nem sikerült, majd elmentek NAPRO-ra, 20-30 százalékban összejött a baba. 350 NAPRO-központ van a világon.

Monostori atya két honlapot ajánlott a hallgatóságnak: a Családtervezőt és a Termékeny vagy! címűt.

Abortusz: nem jólét kérdése

Ezer születésre 450 abortusz jut itthon, és hazánkban napi 90 abortuszt végeznek el – kezdte előadását Raffai Péter fizikus, életpárti aktivista a magyar abortuszválságról. 

Mint összefoglalta: Itthon 1956 óta legális az abortusz, amit az első 12 hétben lehet elvégezni. Legkorábban a 8. héten szokták elvégezni a beavatkozást, ekkor már keze és lába van a magzatnak, valamint dobog a szíve.

A megfogant gyermekek 43 százalékát abortálták. Az évente abortált 30 ezer magzat pedig nagyjából ugyanannyi, mint a természetes fogyás – mutatott rá az előadó.

Raffai hozzátette: ugyanakkor az abortusz elsősorban nem demográfiai kérdés, hanem annak a kérdése, hogy mikor kezdődik az élet. Nem a nő testéről van szó, hanem egy új emberi életről.

Rengetegen vállalnák a babát

Az aktivista rámutatott: az abortuszt nem az egyéni szabadságjogok bajnokai vezették be először: az első a Szovjetunió volt 1922-ben; az '50-es, '70-es években a szovjeteket követték a keleti blokk országai és Japán; és csak ezután engedélyezték nyugaton. Ráadásul a bevezetéskor nem voltak fogamzásgátlási módszerek, azóta pedig a tudomány sokat fejlődött, amit a jogszabályok nem követték.

Itthon négy indokkal lehet abortuszt kérni: súlyos veszélyeztetettség és a magzat fogyatékossága esetén; akkor, ha a terhesség bűncselekmény következménye; és ha a nő válsághelyzetben van. Az abortuszt kérők 97 százaléka súlyos válsághelyzetre hivatkozik, ami nincs definiálva.

Raffai elmondta: Amerikában azok esetében, akiktől az abortuszkérelmet megtagadják, s a gyermek megszületik, a nők 95 százaléka örül a gyermeknek és annak, hogy végül így alakult.  A fő probléma itthon az, hogy nincs olyan hang, ami nem azt mondja, hogy vetesse el a gyermeket, hanem hogy „vállald, segítünk”. Márpedig a hazai életpárti aktivisták tapasztalata az, hogy sok esetben pusztán ennyire van szükség ahhoz, hogy valaki a gyermek megtartása mellett döntsön.

pedig a nemzetközi s szerződéseink alapján az apa és az anya véleményét is számításba kellene venni.

Abortuszpárti tévhitek

Végül Raffai néhány abortuszpárti tévhitet is cáfolt. Mint rámutatott, nem igaz, hogy ha nem lenne legális az abortusz, akkor illegálisan végeznék el, az adatok pont ellenkezőt támasztják alá. Az sem igaz, hogy több nő halálához vezetne egy szigorúbb szabályozás. Mexikóban például a szigorítás után annyira leesett az abortuszok száma, hogy technikailag lehetetlen, hogy többen haljanak bele, mint korábban.

Az is tévhit, hogy a szülés veszélyesebb, mint az abortusz. Igaz, hogy 14-szer kisebb a halálozási arány az abortuszoknál, mint a szüléseknél, ha csak közvetlenül a műtétet vesszük figyelembe; de egy éven belül az abortuszok komplikációiba már háromszor többen halnak bele, mint a szülésbe.

A több fogamzásgátlás sem oldja meg az abortuszok problémáját, legalább nincs jelentős hatása. Itthon 55, az Egyesült Államokban az abortuszok 54 százaléka olyan fogantatást követ, amely ellen védekeztek a párok, tehát használtak fogamzásgátlót.

Az sem számít igazán, hogy egy adott ország szegény-e vagy sem. A hazánkénál jóval magasabb életszínvonallal rendelkező Norvégiában és az USA-ban is ugyanúgy minden negyedik terhesség abortusszal végződik. Az abortusz tehát nem gazdasági kérdés.

Végül Raffai két honlapot ajánlott az érdeklődők figyelmébe: a 40 Nap az Életért és a Válasszuk az életet címűt.

Nem találunk békére

Raymond de Souza ismert amerikai életvédő, máltai lovag úgyszintén az abortuszról beszélt. Előadását a relativizmus kritikájával kezdte: mint kifejtette,

Hozzátette: az Egyesült Államokban évente egymillió abortuszt végeznek el. 

Mint elmondta, egyszer belefutott egy bébifókák leölése ellen tiltakozó montreali tüntetésbe. A demonstrálók azt követelték, hogy a kormány avatkozzon be. Egy héttel később ugyanabban az utcában volt még egy tüntetés: akkor szabad abortuszt követeltek a demonstrálók. Souza feltette a kérdést: miért kell kormányzatilag védeni a bébifóka életét, ha az emberi magzat életének ez nem jár ki? 

Hozzátette: a rétisas tojásának ellopásért Amerikában 250 ezer dolláros büntetés jár, plusz akár még börtön is. Ezzel neki semmi baja nincs; de egymillió ártatlan embert gyilkolnak le jogszerűen évente. „Ezért nem találunk békére Amerikában. Amíg az abortusz átka rajtunk marad, nem találunk békére.”

Végül Souza elmondott egy olyan példát, ahol veszélyben volt a nő élete. Az illető hölgynek nagy nehezségek árán sikerült gyermeket vállalnia, de az első gyermekét komplikációk miatt császármetszéssel kellett világra hozni, s az orvosok azt mondták neki, több terhességet nem vállalhat. Három év múlva mégis újra megfogant az asszony, s hiába javasolták az orvosok, hogy vetesse el a gyermeket a saját élete védelmében, ő vállalta a kockázatot.

Ez a gyermek pedig ő maga volt, Raymond de Souza, aki kijelentette: „Az édesanyám egy hős”.

A konferenciát Sipos Zoltán főszervező előadása zárta a pornófüggésről, ezen sajnos a Mandiner már nem tudott jelen lenni. A  rendezvény ideje alatt egy beteg fiatal javára gyűjtöttek adományokat.