Külhoni magyarság

Nincs mit ünnepelnünk a románokkal – Kelemen Hunor a Mandinernek

2017. november 23. 08:56

„Előbb vagy utóbb meg fog valósulni az autonómia, mert mindenkinek ez az érdeke, beleértve a románokat is” – mondja Kelemen Hunor a Mandinernek. Az RMDSZ elnöke szerint magyarként nincs mit ünnepelni a román egyesülés centenáriumán, Románia pedig akkor lesz modellértékű, amikor a kisebbségi magyarok mondják ezt ki. Gyurcsány Ferencnek azt üzeni: jöjjön Erdélybe, nem tenné kirakatba azt, amit a helyiektől hallana. Interjúnk.

Méltatlannak ítélte önt a Románia Csillaga érdemrend becsületbírósága a kitüntetés viselésére. Vissza fogja adni?

Először is, a szólásszabadság korlátozására figyelmeztető rossz üzenetnek tartom azt, hogy egy állásfoglalás miatt ma Romániában bárkit meg lehet fosztani állami kitüntetésétől. Ugyanakkor a román állam nemcsak nekem, hanem az egész magyar közösségnek is mondja: vannak témák, amelyekről nem szabad őszintén, tisztességesen beszélni, mert ő ezt nem viseli el. Ez az, ami hihetetlenül dühítő egy olyan időszakban, amikor a centenárium megünneplésére készül az ország, amikor minden kis rezzenés még nagyobb súllyal bír, mint bármikor. Másrészt, nem kívánok semmilyen lépést tenni az ügyben, jogi lépéseket sem. Jelenleg az államfő feladata mérlegelni, eldönteni, hogy mit lépjen, visszavonja-e a kitüntetést.

Lesz székely autonómia?

Lesz. Hogy mikor, arra nem tudok válaszolni, de egészen biztosan lesz. Számunkra az idő nem kérdés,

előbb vagy utóbb meg fog valósulni az autonómia, mert mindenkinek ez az érdeke, beleértve a románokat is.

A mi tervezetünk a dél-tiroli autonómiamodellre épül, ahol a nyelvi kompetenciák erőteljesen érvényesülnek, illetve a hatáskörök megosztása is erőteljesen jelen van.

Erdély lassan száz éve Románia része. A gyulafehérvári nemzetgyűlés közelgő centenáriuma hátráltatni fogja az autonómiatörekvést?

2018-cal kapcsolatban nem vagyok túlságosan optimista. Az elmúlt években csak fokozódott a román nacionalizmus. A magyarellenesség felmérések szerint nem is azokon a területeken növekedett meg, amelyeken a románok és a magyarok együtt élnek, hanem leginkább Bukarestben. Erdélyben nem olyan mértékű a bizalomcsökkenés, mint a Kárpátokon kívül. A centenáriumon nem fogunk tudni együtt ünnepelni a románokkal, mert nincs mit ünnepelnünk azon, hogy többségből kisebbség lettünk anélkül, hogy bárki megkérdezett volna minket. Szerintem a románoknak is kevés ünnepelnivalója van. Mindenesetre be kellene tartaniuk a gyulafehérvári ígéreteket, ami a mai köznyelvre lefordítva autonómiát jelent. 

Romaşcanu kulturális miniszter azt állítja, hogy Románia betartotta a kisebbségeknek tett ígéreteit és korrekt a magyarokkal szemben. Ezzel vitatkozna?

Természetesen. Nem értek egyet Romaşcanuval, de ő legalább nyilatkozott erről a témáról és van miről vitatkozni vele. Mások a vitára sem hajlandóak, és minden párbeszédet mellőzve magyarellenes szólamokat hangoztatnak. A külképviseletek hiába szajkózzák világszerte, hogy Románia a kisebbségek kezelését illetően egy modellértékű állam. Nem igaz.

Akkor lesz modellértékű Románia, amikor mi mondjuk.

Most nem mondják?

Jelenleg nem tudjuk azt mondani, hogy modellértékű a román kisebbségpolitika, mert a napnál is világosabb, hogy nem az. A párbeszédnek viszont nincs alternatívája. Nem fogunk tudni külön autópályákat építeni, külön gazdasági programokat futtatni, külön szociális hálózatot kialakítani. Azokat a dolgokat, amik a társadalom minden tagjára egyaránt érvényesek, közösen kell tudnunk megbeszélni.

A kulturális autonómia és az anyanyelvhasználati küszöb csökkentésének is ellenállt a román politika. Ezzel a téma el van temetve?

Taktikai okokból mindkét kérdést jegelni akarjuk, mert ha a jelenlegi magyarellenes hangulatban döntésre visszük a kulturális autonómia, vagy a nyelvhasználat ügyét, akkor biztos elutasításba ütközünk. Semmiben nem értenek egyet a román politikai pártok, ma nincs olyan közös céljuk, mint a NATO-, vagy az EU-csatlakozás. Ha a magyarokról kell szavazni, akkor nem számít, hogy valaki ellenzéki vagy kormánypárti, mindenki egységfrontba tömörül a magyarok ellen.

Cinikusan azt mondhatnám, hogy mi tartjuk egyben Romániát.

Különösen igaz ez most, amikor kifejezetten növekedett a magyarok elutasítottsága. Érthető, hogy taktikai okokból ki kell várnunk. Akkor fogjuk újra napirendre tűzni a nyelvhasználati küszöb és kulturális autonómia ügyét, ha a magyarellenes hisztéria alábbhagy.

A következő évektől ez aligha várható… ’18, ’19 és ’20 sem ennek kedvez, hiszen mindhárom évhez kötődik olyan évforduló, ami tovább szíthatja a feszültséget.

Szerintem akkor járnának el helyesen a románok, ha pont az évfordulók kapcsán tennének pozitív gesztusokat. Egy magabiztos, erős ország nem fél az őshonos, államalkotó kisebbségektől. Nincsenek illúzióim, de ez lenne az igazán bölcs politika részükről.

Milyen a katalán elszakadási törekvések hatása a székely autonómia ügyére?

A katalán vezetésnek az autonómia kiszélesítésére kellett volna törekednie, arra, hogy visszakapják Madridtól azokat a hatásköröket, amiket megvontak tőlük. Azzal, hogy a függetlenség felé mozdultak el, maguknak is sokat ártottak, és az ügy Európa-szerte rosszat tett az autonómia mozgalmaknak és a már kiépült autonómiáknak is.

Hol érhető ez tetten?

Beszéltem a dél-tiroliakkal, akiknél jól működő autonómia van. Az ottani kollegák azt mondták, hogy a katalán népszavazás után Róma részéről már gyanakvó kérdések fogalmazódtak meg azzal kapcsolatban, hogy most mi fog történni náluk. A románok számára ez a precedens még nagyobb súllyal esik latba: ők azt mondják, íme, azért nem kell autonómiát adni. Sok román politikus úgy próbálja beállítani, hogy ami ma autonómia, az holnap már függetlenség. 

Ha jól értem, még akkor is károsnak tartaná a katalán szeparatizmus hatását az autonómia ügyére, ha nem fulladt volna kudarcba az elszakadási kísérlet. Így van?

A jelen pillanatban igen. Az ügy kimenetele nem befolyásolja a román értelmezést.

Van az RMDSZ-nek olyan üzenete, amivel kilép az etnikai politizálás keretei közül és minden állampolgárt megszólít?

Igen. Persze. Azt gyorsan hozzáteszem, hogy a román sajtó és a hírtelevíziók szívesen elhallgatják, mintha egyezséget kötöttek volna arról, hogy a magyarokat az etnikai sarokba be kell szorítani. Ezekben a napokban is véleményt mondtuk a fiskális politikáról. Nem értünk egyet azzal, hogy az adóterhek egy részét a munkaadóról a munkavállalóra át akarja tenni a baloldali kormány, ami egyébként sem egy tipikusan baloldali kezdeményezés. Az infrastruktúra fejlesztéséről is elmondjuk a véleményünket. Az észak-erdélyi autópálya szükségessége mellett is érvelünk, hiszen aki gazdasági fejlődést akar, annak kötelessége Romániát összekapcsolni az Európai Unióval. Ha egészségügyről vagy az oktatásról beszélünk, azok is mindenkit érintenek és a javaslataink az ország érdekeit is szem előtt tartják, nem csak a magyarokról szólnak. Amikor azt mondtuk, hogy mentsük meg Erdélyt Bukaresttől, akkor sem csak a magyarokról beszéltünk. Több tiszteletet követeltünk annak a régiónak, ami a legtöbbet tesz be a közösbe.

A transzilvanista politika minden erdélyi érdekeit szem előtt tartja.

A román pártok megszólítják a magyarokat?

Egyáltalán nem. Határozottan állítom, mert valamelyest ismerem a román politikát, hogy a román pártok a következő évtizedekben nem is fognak magyar ügyet a zászlójukra tűzni. Ezt csak a magyar érdekképviselet teheti meg. A román pártok az elmúlt huszonhét évben kisebbségi ügyekben semmit nem üzentek a magyar választóknak. Az RMDSZ-nek azért is kell etnikai alapon politizálnia, mert különben kicsit sem mozdulna előre a nemzeti kisebbség ügye.

Ha a román pártok részéről nem is, az Uniótól tapasztalható pozitív hozzáállás az erdélyi magyar érdekvédelem ügyéhez?

Nehéz erre a kérdésre pozitív választ adni. Az EU nem azért jött létre, hogy az etnikai kisebbségek ügyeit megoldja. Amióta ott vagyunk 2007-től teljes jogú tagsággal, azelőtt megfigyelőkként az Európai Parlamentben, és amióta van magyar képviselet Magyarországon keresztül, azóta lehet jelét látni annak, hogy talán kezdik érteni a magyar kisebbség problémáit Brüsszelben. Eleinte nem tudták, hogy hogyan viszonyuljanak ehhez. Az Európai Unió nem hagyhatja figyelmen kívül azt a tényt, hogy van ötvenmillió olyan ember a tagállamaiban, aki őshonos kisebbséghez tartozik. Ezt nem lehet figyelmen kívül hagyni. Ezért kezdeményeztük a Minority SafePacket, ami egy európai szintű kisebbségvédelmi jogalkotást céloz.

Hogyan reagálnak erre a tagállamok?

Ismert okokból Románia, Szlovákia, Görögország és nyilván Franciaország és Spanyolország is kapálóznak ez ellen és nem akarják elfogadni, de könyörgöm, mivel foglalkozzon az EU, ha nem ezzel?  Ha azzal foglalkozik az Európai Unió, hogy az uborkának milyen legyen a görbülete, vagy, hogy hogyan kell a disznót fájdalommentesen megölni, akkor az emberek valós problémáival is lehetne foglalkozni. A Minority SafePack erre vonatkozik és egy hosszú távú célt fogalmaz meg.

A Demokratikus Koalíció felvetette a szavazati jog megvonását, mint kampánytémát. Milyen politikai hatása van ennek?

Gyurcsány butaságáról már eddig is túl sokat beszéltünk, és valószínűleg pont ez is volt a szándéka: hogy mindenki róla beszéljen. Persze a következetességét nem lehet kétségbe vonni, hiszen pontosan azt képviseli, amit a 2004-es népszavazáson is propagált.

Gyurcsány politikai kreativitása úgy tűnik, abban merül ki, hogy a határon túli magyarokkal akar csatázni.

Elég nagy bajban lehet, hogyha már erre van szüksége ahhoz, hogy felhívja magára a választók figyelmét. Egyvalamit azért csak nem értek még mindig – hogy Gyurcsány miért tegezi le az egész határon túli magyar közösséget? Úgy szólt hozzájuk, mintha pertut ivott volna mindenkivel. Ezt a tiszteletlenséget nem értem. Jól tenné – ha már tegező viszonyba került a határon túli magyarsággal – ha járna egyet Délvidéken, utána átjönne Erdélybe és szóba állna az emberekkel. Elmenne a kocsmába, a színházi előadásra, sétálna az utcán Székelykeresztúron vagy Csíkszeredában, és meghallgatná az emberek véleményét a kezdeményezéséről. Lehet, hogy nem tenné a kirakatba azt, amit hallana.

A bejegyzés trackback címe: http://mandiner.hu/trackback/121116