„Jobb nem kormányozni, mint rosszul kormányozni”

2017. november 20. 11:32

Pócza István
Századvég

Összeomlottak a német koalíciós tárgyalások az FDP kilépésével.

Pócza István (vezető kutató, Századvég Alapítvány) írása

 

Összeomlanak a német koalíciós tárgyalások az FDP kilépésével. A Jamaica koalíció létrehozásához ugyanis nem sikerült ugyanis megállapodásra jutnia négy pártnak az alapvető kérdésekben sem. A megbeszélésekről kiszivárgott információk alapján még csak előrelépés sem történt, a megoldás irányát sem találták.

A koalíciós tárgyalásokból való kilépésről a liberálisok elnöke, Christian Lindner úgy fogalmazott: „Jobb nem kormányozni, mint rosszul kormányozni.” Elsőre egy egyszerű, jól hangzó mondatnak tűnik, ugyanakkor komoly tartalma van.

A liberálisok döntése ugyanis teljesen érthető, sőt logikus.

A mondat tartalmának kibontása a német belpolitikai folyamatok megértésében is segítségünkre lehet.

A választási kampány hajrájában a liberális párt a migráció kérdésében a korlátlan befogadás politikájával szemben foglalt állást. Ezzel a választások egyik legnagyobb nyertese lett. Karakteres, felelős, az országuk jövőjét fontosnak tartó párt benyomását keltették. Ezzel pedig a kampány hajrájában beindult szavazói mozgásokból hatalmasat profitáltak. A CDU/CSU szavazói közül több mint 1,6 millióan pártoltak át az FDP-hez. A választásokat követően megindult koalíciós tárgyalások egyik sarokpontja a migráció, egészen pontosan a családegyesítés volt. Németország ennek lehetővé tételével becslések szerint újabb közel 800 ezer migráns előtt nyitná meg a kapuit. Ha az FDP ebbe belemenne, azzal éppen azoknak az új szavazóknak a bizalmát veszíti el, akik végre egy karakteres migrációs politikát folytató pártot kerestek, de különböző okokból nem szimpatizálnak az AfD-vel.

A kulcsszó a karakter. S a német belpolitikában zajló mélyebb folyamatokról is sokat elárul. A hagyományos pártok ugyanis egyre inkább veszítik el eredeti karakterüket. Különösen igaz ez a jobboldali pártokra, a CDU-ra és a CSU-ra. Választóik óriási tömege pártolt el tőlük emiatt. Az FDP láthatóan nem akarja a példájukat követni. Nem akarja elveszíteni a karakterét.

A nyugati politikai rendszerekre általában igaz, hogy a jobb- és baloldali pártok közötti különbség egyre inkább eltűnni látszik. Ezekre a folyamatokra éppen a német hagyományos jobb- és baloldal alig eltérő migrációs politikája világított rá legjobban. Számos politikatudományi elemzés hívta fel a figyelmet arra, hogy ez végső soron a pártpolitikai kiüresedéséhez vezethet, amely szorosan összefügg a hagyományos pártok népszerűségvesztésével. Úgy tűnik az FDP jobban érzi az idők szelét, és – a korábbi tapasztalatikkal összefüggésben – ismét értékek mentén kíván politizálni, amelynek része a migrációs politika ésszerű szigorítása.

Az úgynevezett Jamaica-koalíció egy eleve törékeny együttműködés lenne.

Ha sikerülne is tető alá hozni, a résztvevő pártoknak már a létrehozásához, majd a működtetéséhez olyan kompromisszumokat kellene kötniük, amely a választási programjaikat is érintené. Megalkuvásra kényszerítené őket. Ezek a megalkuvások leginkább a koalíció kisebb pártjaira veszélyesek. Azokra, akiknek néhány tíz, vagy százezer szavazó elvesztése a következő választásokon a teljes bukást is jelentheti. Az FDP-nek vannak is ilyen tapasztalatai, ráadásul éppen az Angela Merkellel való közös kormányzás időszakából. 2009 és 2013 között ugyanis ez a párt volt a CDU/CSU koalíciós partnere. Ez a következő választásokon az FDP számára a teljes összeomlást hozta el: még a parlamentbe sem kerültek be.

Visszatérve a jelenbe, az FDP döntése nyomán leginkább három lehetőségről hallunk: kisebbségi kormány, újabb nagykoalíció, előrehozott választás.

Merkel számára az FDP nélkül még van lehetőség egy kisebbségi kormány létrehozására, amelynek felállítását a liberálisok aktív kormányzati részvételükkel nem, de szavazataikkal támogathatnának. Így egyrészt felállna az új kormány, úgy, hogy ebből az FDP is profitálhatna: nem kormánypárti erőként megőrizhetné karakterét és hitelességét, sőt, akár újabb szimpatizánsokat is szerezhetne.

Egy másik lehetőség az, ha valamilyen módon mégis újra összeáll a nagykoalíció: vagyis a CDU/CSU ismét a szociáldemokratákkal kormányozna együtt. Ez az FDP számára talán még nagyobb lehetőség lenne, hiszen a nagykoalíció rendkívül megalkuvó politizálásának és a koalíciós pártok már említett veszélyes karaktervesztésének eredményeképpen szereztek új szavazókat.

A harmadik lehetőség az előrehozott választás. Abban az esetben, ha Merkel nem tud megállapodni senkivel és nem lesz új német kormány. Ennek van ugyanakkor a legnagyobb kockázata. Az FDP ugyanis úgy futhatna neki a kampánynak, mint az a párt, amely nem árulta el elveit, s ezzel a hitelességgel megerősödve jöhetne ki ebből a helyzetből. Viszont a hagyományosan konszenzusra épülő német politikai rendszer jellege miatt fennáll a veszélye annak, hogy összeférhetetlen, megállapodásra alkalmatlan erőként állítsák be, s rá terheljék a belpolitikai válság és az előrehozott választás felelősségét.

Az FDP döntése tehát több szempontból is logikusnak tűnik. Pontos eredményét az előttünk álló időszak mutatja majd meg. Jelen helyzetben úgy tűnik, a párt egy újabb nagykoalícióból tudna a legtöbbet nyerni, a legbizonytalanabb kimenetele pedig az előrehozott választásoknak lenne.

Döntésnek két előnye egész biztosan van. Egyrészt megmutatta a párt karakterét. Másrészt rámutatott arra is, hogy hogy a német belpolitikában

a pártok közötti választóvonal egyre kevésbé a jobb- és baloldali pártok,

s egyre inkább a hiteles karakterrel rendelkező erők és a saját értékeikkel megalkuvók között húzódik.

 

A bejegyzés trackback címe: http://mandiner.hu/trackback/120991