Platón a Menexenoszban olyan államformáról beszél, amely a legjobbak uralma, de egyben demokrácia is, mert élvezi a többség beleegyezését. Az ilyen az igazak állama, ahol szabadság, egyenlőség és testvériség uralkodik – azok sajátja, akik értelmiségiekhez méltóan élnek, gondolkodnak és cselekszenek. Az értelmiségi nem lesz soha tökéletes, emberségét tényszerűen fogja fel. Így válik alkalmassá arra, hogy az államban maga mellé állítsa az igazságra szomjazókat. Ebben keresendő a valódi hagyományhűség szíve, amely a vérkeringést biztosítja a közösség testében. Ha ez a szív kihűl és megkeményedik, a nemes demokráciából nemtelen tömeguralom lesz, amely – ugyancsak Platón szerint – elkerülhetetlenül vezet a zsarnoksághoz. A zsarnokság a kővé vált szív rémuralma.
Az értelmiségi igazi szerepe az, hogy ezt a drámai tendenciát megfordítsa.
S miképpen a zenei nevelés a szépérzéket fejleszti, úgy az értelmiségi nevelés az egy, az igaz, a szép és a jó eszmeiségét élteti mindenekben.
De vigyázat: az értelmiséginek meg kell őriznie kritikus-önkritikus szerepét. Fel kell szólalnia a visszaélés, a csalás, a haszonlesés súlyos eseteivel szemben. Csak azért, mert esetleg szellemi tulajdonától megfosztották olyanok, akik korábban barátságot mímeltek, még nem mondhat le egyetemes kitekintéséről, a tárgyszerű gondolkodásról, az elfogulatlanságról. Ha szót emel, megfelelő körben, időben, helyen kell megtennie. Gondoznia kell önmagát, miként a mártír cseh gondolkodó, Jan Patočka hangsúlyozta, mert a lélek gondozását, elmélyítését, művelését semmi sem helyettesíti.
Mindig lesz értelmiségi, mert mindig is lesznek emberek, akik felfogják, hogy az állítás, mely szerint az értelmiségi csak elméletet gyárt, a politikus azonban a „gyakorlat” embere – önmagát romba döntő ellentmondás (mivel az állítás maga is egy mini-elmélet). Mindig lesz értelmiségi, mert a logikán túl az elmélyült gondolkodás, a tisztességes, nemes életre való törekvés is kiirthatatlan az emberből. Mindig lesz értelmiségi, mert mindig lesznek olyanok, akik szembefordulnak az elfajzott gondolkodással és cselekvéssel, a hazugsággal és a tolvajlással, akik tehát az egy, igaz jó és szép útját akarják követni akkor is, ha körülöttük a barbárságba süllyedt világ minderre cinizmussal válaszol. Mindig lesz értelmiségi, mert mindig lesznek olyanok, akik kiállnak a valóság mellett. Mindig lesznek olyanok, akik tudják, hogy igazi hazánk „az egekben van” (Fil. 3:20), ám mégis szót emelnek a reálpolitikailag elfogadható – az ésszerűen megvalósítható – mellett itt a földön is.
A jó politika nem lehet meg a jó értelmiségi nélkül. A rossz meg a rossz nélkül. Tertium non datur.