ez légüres tér, amiben
így vagy úgy, de átutazunk
és tépelődve, azt hiszem
nekünk is lehet igazunk
aki nem olvassa a jeleket
nem néz és nem keres, amellett
elfut a múlt hangtalanul
mindebből semmit sem tanul
benne az önvád sem pislákol
de aki figyel, ért és lángol
több lehet óhatatlanul
keress és hagyj jeleket
nem rajzolhatja ezeket
helyetted senki más
kitapintani az ereket
csak így lehet még
egy régi szívdobbanás
hozzánk futó ütemét
ha a tövises glóriát
fejedre nem illesztheted
hagyjad, hadd járja át
a finom rezdület
minden sejtedet
a lüktető harmónia
tegnap és ma között
az életre szóló tűzszünet
mit az ember
önmagával kötött
hogy betöltse ezzel
a végtelen űrt
a lélek berkein.