Választás Ausztriában: kik döntöttek az eredményről?

2017. október 20. 16:42
Osztrovszky Edina
Századvég

Nyilvánvaló, hogy Sebastian Kurz nem fogja a Szabadságpárt minden kívánságát teljesíteni, a két párt programja között azonban jóval nagyobb az átfedés, mint a szociáldemokratákéval.

Az osztrák parlamenti választások óta másról sem szólnak a hírek, mint az ausztriai jobboldali fordulatról, az Osztrák Néppárt (ÖVP) és az Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) sikeréről. A helyzetet a baloldali és a jobboldali média természetesen különbözően ítéli meg: előbbi egy sötét és veszélyes jobboldali irányváltással ijesztget, utóbbi pedig csodagyereknek titulálja Kurzot, aki fiatalos lendülettel, feketéről türkizre cserélve a párt színét, néhány hónap alatt véghezvitte, amit eltervezett: megnyerte a választást és ezáltal esélyt kaphat arra, hogy megváltoztassa az osztrák politikát. Kevesen foglalkoznak azonban azokkal a részletes eredményekkel, és társadalmi aspektusokkal, amelyek az egyes pártok sikerét a választások során befolyásolták.

Türkizbe borult Ausztria

Az osztrák belügyminisztérium adatai alapján csütörtökre egyértelművé vált, hogy a jövőbeli osztrák parlament öt pártból áll majd. Az eddig is nyilvánvaló volt, hogy az Osztrák Néppárt (31,5 százalék) elsőként végzett a pártok közti versenyben. A levélszavazatok figyelembevételével kialakult végeredmény szerint viszont Ausztria Szociáldemokrata Pártja (SPÖ) a voksok 26,9 százalékával a második helyen, míg a radikális jobboldali Osztrák Szabadságpárt (26 százalék) kis különbséggel lemaradva csak a harmadik helyen futott be. A parlament tagja lesz még a liberális irányultságú NEOS (5,3 százalék), valamint a Zöldek pártjából korábban kilépett Peter Pilz listája (4,4 százalék). A Zöldeknek (3,8 százalék) nem sikerült átlépniük a 4 százalékos bejutási küszöböt.

A választási eredmények alapján Ausztria, a Néppárt földrajzilag rendkívül széleskörű győzelmének köszönhetően türkizkékbe borult. Bécs és Burgenland lakói továbbra is inkább szociáldemokrata beállítottságúak, ez Bécsben minden bizonnyal nem független a szocdemek nagy hagyományokra visszatekintő szociális bérlakás-programjától, melyen keresztül a mobilizációban is sikeres lehetett a fővárosban az SPÖ. A Szabadságpárt régi földrajzi bázisát, Karintiát ezúttal az FPÖ-nek sikerült elhalásznia az SPÖ-től.

Kurz a nyerő

A választási eredményekből jól látszik, hogy a 2013-as értékekhez képest az ÖVP tudta legnagyobb arányban növelni szavazóbázisát, a párt 7,6 százalékkal jobb eredményt ért el, mint az előző választáson. A SORA közvélemény-kutató intézet közvetlenül a választások előtt és alatt készített felmérései azonban egyéb érdekességekre is rámutatnak. A kutatás egyértelműen rávilágít, hogy az ÖVP Sebastian Kurz jelöltté választásának köszönhetően nyerte meg a választást. A néppárt szavazóinak 42 százalékánál az ÖVP-re leadott szavazat fő oka a listavezető jelölt személye volt, s csak 15 százalékuk választotta tartalmi szempontok miatt a pártot. A kancellár közvetlen választása esetében pedig a szavazók 39 százaléka választotta volna Kurzot, míg 30 százaléka a jelenlegi kancellár Christian Kernt, s csupán 19 százaléka az FPÖ-s Heinz-Christian Strache-t. Ez megerősíti azt a tényt, mely szerint a közélet és a politika perszonalizálódik, a szavazók egy-egy személlyel azonosítják a pártot, s annak ígéreteit. Az ÖVP fiatal jelöltje esetében erre ráerősít az, hogy a választáson a „Sebastian Kurz listája – az új Néppárt" megnevezés alatt indult, s ezzel szó szerint a párt arcává tette magát. Érdekes azonban, hogy Kurz fiatalos lendülete leginkább a hatvan év felettiek körében volt népszerű: míg ebben a korosztályban a megkérdezettek 36 százaléka választotta a pártot, addig a 30 és 59 év közöttieknek már csak 31, míg a 29 éven aluliaknak 28 százaléka. Ez utóbbi körben, vagyis a fiatalok között az ÖVP így sem sokkal maradt le a maga 30 százalékával legnépszerűbb FPÖ-től.

A választás nem az utolsó hetekben dőlt el

A SORA közvélemény-kutatása szerint a megkérdezettek 72 százaléka már korábban eldöntötte, hogy a szociáldemokratákra (SPÖ), a Néppártra vagy a Szabadságpártra fog-e szavazni. A számok tehát azt mutatják, hogy az SPÖ és az ÖVP körül a választások előtt két héttel kialakult tanácsadói botrány nem túlságosan befolyásolta a választói viselkedést. Az elemzők többsége pedig éppen azt várta, hogy a két nagypárt körüli vitákból majd az FPÖ tud hasznot húzni. Ezzel ellentétben az FPÖ választói voltak a leginkább elkötelezettek, körükben ugyanis a legalacsonyabb (5 százalék) azoknak az aránya, akik az utolsó napokban döntötték el, hogy erre a pártra voksolnak – az ő szavazatuk is hozzájárult ahhoz, hogy a párt javítson a 2013-as eredményein.

Sok a vándorszavazó, az FPÖ megnyerte magának a munkásosztályt

A társadalmi státuszt tekintve kiemelkedő tény, hogy a munkásosztály elfordult a szociáldemokratáktól és 59 százalékos arányban az FPÖ-t támogatta. Ez a tény illeszkedik az utóbbi évek tendenciájába, mely szerint a hagyományos baloldali pártok csak jelentős neoliberalizmus-ellenes fordulattal, markáns baloldali retorikával tudják megtartani vagy visszaszerezni hagyományos bázisukat. Aki erre nem képes, annak szavazóit – a városi-intellektuális liberális és zöld mozgalmak helyett – a felemelkedő jobboldali és/vagy ideológiailag kevéssé elkötelezett szavazatmaximalizáló erők képesek magukhoz csábítani. Az alkalmazottak és a vállalkozók körében, vagyis a középosztály derékhadánál az ÖVP, míg a nyugdíjasoknál az SPÖ volt a legnépszerűbb. A választói „átvándorlást” összegző adatokból kiderül, hogy a 2013-as választáson az SPÖ-t támogatók közül 155 ezer állampolgár választotta idén az Osztrák Szabadságpártot. Strache szociálpolitikai ígéretei tehát elérték azokat a korábbi szociáldemokrata szavazókat, akik elégedetlenek voltak a kormánnyal, s pesszimistán tekintenek a jövőbe. Az FPÖ a volt szociáldemokrata szavazók mellett leginkább a korábban nem választókat tudta magához csalogatni, közülük 122 ezren szavaztak a pártra.

Az ÖVP a jobbratolódásának köszönhetően nagyarányú, 168 ezer szavazót vonzott magához a migrációt szintén kiemelkedő témaként kezelő, viszont eurorealista és radikális FPÖ-től. A korábban nem választók közül közel annyian szavaztak a Néppártra, mint a Szabadságpártra. A szociáldemokraták pedig a politikai térképen szintén balra húzó Zöldek korábbi szavazóbázisából vonzották át a legtöbb szavazót, körülbelül 161 ezer embert. A korábban nem választók is legnagyobb számban az SPÖ-re szavaztak, 156 ezer választópolgárt sikerült megnyerniük.

Érvényesül-e a választói akarat?

A felmérések alapján az ÖVP és az FPÖ szavazói kimagaslóan támogatják a két párt közötti koalíciós kormányt, míg az SPÖ szavazói újra nagykoalíciót szeretnének. A választások után a győztes Sebastian Kurz még nem mondott konkrétumokat, jövő hét szerdáig mindegyik parlamentbe jutott párt listavezető jelöltjével tárgyalni kíván. A legutóbbi információk szerint azonban már a héten nem hivatalos tárgyalást folytatott az FPÖ jelöltjével, Strachéval. Bár a beszélgetés témája titkos, minden bizonnyal mindkét párt a közös pontokat keresiés a választói akarattal érvel. Strache korábban a koalíciós tárgyalások feltételévé tette a belügyminiszteri poszt megszerzését. Harald Vilimsky, az Osztrák Szabadságpárt főtitkára viszont már követelésként a külügyminiszteri posztot is megjelölte. Nyilvánvaló, hogy Kurz nem fogja a Szabadságpárt minden kívánságát teljesíteni, a két párt programja között azonban jóval nagyobb az átfedés, mint a szociáldemokratákéval. Amennyiben végül Kurz az FPÖ-t választja koalíciós partneréül, a következő hetekben megkezdődik a „húzd meg, ereszd meg” folyamat, ami végül minden bizonnyal olyan osztrák kormány megalakulását eredményezi, mely hazánk és a Visegrád Csoport szempontjából is komoly pozitív potenciállal bír majd.

Szerző: Osztrovszky Edina, a Századvég Alapítvány nemzetközi elemzője

A bejegyzés trackback címe: http://mandiner.hu/trackback/119524