Az iszlám és a baloldal: az európai tradíció ellenségei

2017. október 17. 14:28

Szalma György
Mandiner

A klasszikus antiszemitizmus teljesen a peremre került, azonban Európa jelentős utánpótlást kapott zsidógyűlöletből. Az expanzióra hajlamos muzulmán világ és a tradícióellenes progresszió egymásra találása nem sok jót ígér Európának és Izraelnek.

A modern antiszemitizmus két, egymással rokon formában jelenik meg napjainkban: az Izrael-ellenességben és a muzulmán világ zsidógyűlöletében.

A nyugati világban jól láthatóan elkoptak az antiszemita panelek, azok a vádak, amelyek a zsidókat évszázadokon keresztül érték, a nagy többség számára kiüresedtek. Ma már aligha elképzelhető egy olyan diskurzus a zsidóságról, ami a '30-as években jelen volt Európában. A rágalmak lelepleződtek, illetve a holokauszt miatti szégyenérzet éppen elegendő ahhoz, az európai keresztény közegből végérvényesen száműzzék az antiszemitizmust.

Megszokhattuk, hogy a magyar kormányt is megvádolják antiszemitizmussal a Soros-kampány kapcsán, azonban ezt is csak izzadtságos munkával sikerül rávetíteni. Soros zsidó háttere valójában egyáltalán nem fontos,

szegény Soros annyira számít zsidónak, mint Sztálin ortodox kereszténynek.

Soros gazdag amerikai milliárdosként, világmegjavító tervek megvalósításával kívánja biztosítani a saját lelki nyugalmát, illetve evilági emlékezetét. Feltételezésem szerint a pénzügyi életben elkövetett machinációit kívánja ellentételezni embermentő programjával, persze mindezt úgy, hogy a számlát mással fizettesse meg.

Ma az európai jobboldal meghatározó pártjai, egészen a szélsőjobbig Izrael-pártiak, mondhatni filoszemiták. Persze a harmincas évek antiszemitizmusa nem szűnt meg teljesen, csak olyan mértékben zsugorodott össze, hogy szinte láthatatlanná vált.

Az információk könnyű elérhetősége lehetővé tette, hogy megértsük a világban zajló folyamatokat, így ma már nehéz tömegekkel elhitetni, hogy a kenyér árának emelkedésétől kezdve a napi politikai történésekig minden a nemzetközi zsidóság ármánykodásának az eredménye. Talán az Oscar-díjak kapcsán lehet még élcelődni ezen a témán.

A klasszikus antiszemitizmus teljesen a peremre került, azonban Európa jelentős utánpótlást kapott zsidógyűlöletből.

Tömegével érkeztek és érkeznek Európába olyan néptömegek, akik a legszelídebb megfogalmazás szerint is ellenségesen tekintenek a zsidóságra. Ezek a negatív érzelmek pedig itt, Európában sem hamvadnak el: vallásos, politikai motivációjuk miatt napirenden tartják azokat. 

A zsidók elleni verbális vagy fizikális erőszak elkövetői túlnyomó részben muzulmánok, ma már rendre értesülhetünk valamilyen agresszióról, amit zsidó emberek ellen követnek el Európa nyugati felében. A londoni pasa, Sadiq Khan pedig kijelentette, hogy a terror a nagyvárosi élet velejárója, ezt meg kell szokni.

 A kereszténység kivéreztetése már évtizedek óta folyik, ellenállás alig érezhető a keresztény közösségek részéről. Mintha belenyugodtak volna abba, hogy az idejük lejárt Európában. A keresztet, a megváltás jelképét lesatírozzák a templomok tetejéről, hogy ne sértsék a más vallásúak érzékenységét.

A kereszténység háttérbe szorulása jelentette Európa immunrendszerének a meggyengülését, ehhez jobbról, balról hozzájárultak a XX. század folyamán. Az emberi jogok betartására kényes Nyugat, a világi állam nem védi meg kellő eréllyel a hitük miatt bántalmazottakat. A nyugati baloldal ellenben szinte egy emberként szajkózza az elnyomó Izrael és az ártatlan palesztinok narratíváját, miközben ügyet sem vet a keresztények európai vagy közel-keleti félreállítására.

Nem unják meg ünnepelni a multikulturalizmust, miközben ennek az önfeledt ünnepnek az árát a zsidó-keresztény Európa fizeti meg. A sokszínűség jelszavával teszik egész Európát unalmasan egyszínűvé és gyökértelenné. 

Az európai baloldal és a muszlim fanatikusok párhuzamosan harcolnak a keresztény Európa és a zsidó jelenlét ellen, tovább bontva az európai hagyományt.

A progresszív világnézet ugyanis gyűlöl mindent, ami tradicionális, ami nemzeti, ami vallásos. Az európai kereszténység háttérbe szorítása után elérkezett az idő, hogy kifejezze ellenszenvét a zsidó állammal, illetve a vallásos zsidósággal szemben is. Izrael és a vallásos zsidóság mindent megjelenít, ami ellen felesküdtek: hagyomány, közösség, öntudat, identitás, vallás, hit. 

Izrael egy botránykő a progresszívek szemében. Az expanzióra hajlamos muzulmán világ és a tradícióellenes progresszió egymásra találása nem sok jót ígér Európának és Izraelnek.

A bejegyzés trackback címe: http://mandiner.hu/trackback/119288