Az örök magyarságról az örök Európában

2017. szeptember 21. 12:57

Mezei Balázs
Mandiner

Magyarország önmagában egy miniatűr Európa. A magyarság egyetlen lehetősége a kárpát-medencei szerveződés és a szomszéd népekkel való szoros együttműködés. Ezzel egy új Közép-Európa alakulhat ki, amely Európa újjászületésének lehet majd záloga. Esszé.

Mezei Balázs vallásfilozófus, egyetemi tanár Mandineren megjelent esszéjének (Europa aeterna – merre tovább, Óvilágunk?) folytatása, melyben a magyarság Európában betöltött szerepével foglalkozik.

 

***

Magyarország önmagában egy miniatűr Európa. Igazi közege Közép-Európa, elementuma a közép-európai szellemiség, sokszínűség, amelyben sajátos integráló erejét ki tudja fejteni.

Fontos látni, hogy a magyarság különösen érdekelt Közép-Európa egységében, szellemi, gazdasági és akár politikai értelemben is. A jelenlegi, darabos viszonyok között fontos hangsúlyozni azt a jellemzőt, amely a magyarságot kezdettől jellemezte: hagyomány és újítás egyszerre volt jelen olyan sajátos szintézisben, amely az újítást részesítette előnyben – nem a hagyományok rovására, hanem a hagyományok továbbvitelével.

A kérdés úgy vethető fel: vajon Magyarország képes-e hozzájárulni az európai egység oly átalakításához, amely elősegíti az európaiság megújítását, illetve a lokális érdekek méltányos érvényesítését?

Véleményem szerint lehetséges az utóbbi, ha megfelelő támogatást kap Közép-Európa más államai részéről. A helyi érdek érvényesítésének értelme pontosan az, hogy Európa a rá jellemző centrális világhelyzetét megújítsa, továbbfejlessze. Ha ehhez Magyarország képes hozzájárulni, önmagát is szolgálja.

*

A magyar nyelv a különössége ellenére ma is a legnagyobb nyelv a Kárpát-medencében, és szám szerint sokkal többen értik, mint amennyien beszélik. Ezt a helyzetet felfoghatjuk történeti utóhatásnak, de bizonyos, hogy Herder jóslatára alaposan rácáfol. A nyelv mögött meghúzódó szellemi alakzat azonban már más lapra tartozik. A középkori Magyarország Bizánc és Róma között egyensúlyozott, és hatalmas esélyhez jutott Konstantinápoly bukása után: visszaverhette volna a török hódítást és magát mint Európa vezető hatalmát szervezhette volna meg. E lehetőség elveszítése mögött külső és belső meghasonlottság húzódott meg, s e kettő azóta is jellemzi a helyzetünket:

a belső magyar erők egymással sokszor élet-halál küzdelmet folytatnak, s a külső erők közül több is tart egy megerősödő Magyarországtól.

Szellemileg a délnémet vonal a legerősebb a hagyományainkban, de ezzel szemben újra meg újra megfogalmazódott a nyelvi különlegességből táplálkozó sajátosság, amely visszatérően keresztény-ellenes formákat ölt.

Ezen csodálkozni aligha lehet, hiszen mind Mohács, mind Trianon olyan erők összhatásának volt tulajdonítható, amelyek magukat kereszténynek tartották. Mohács a keresztény főnemesek széthúzásának a rovására írható, Trianon pedig – amelyhez hasonló népgyilkosság kevés esett meg az európai történelemben – a nyugati hatalmak árulásából következett, amelyek egy erős Közép-Európától tartva egyedül annak szétforgácsolását tartották céljuknak.

Ebben a helyzetben tehát nem lehet csodálkozni a magyarországi nyugat-ellenes érzületen. A mai magyar települések sokaságának határában rovásírásos tábla is jelzi a helység nevét. Ez egyedülálló jelenség, ami arra utal, hogy az állami közigazgatáson túl, azzal szemben és akár azt felülírva oly erők ténykednek a hazában, amelyek maguknak igénylik a hivatalos tájékoztatás jogát – oly titkosírással, amelyet csak kevesen értenek. Egy szellemi mélyország válik itt kitapinthatóvá, amelynek Nyugat-ellenessége másutt egyértelműen kifejeződik, különösen a kereszténység elvetésében.

Mindez azonban tévút:

a magyarság egyetlen lehetősége a kárpát-medencei szerveződés, a szomszéd népekkel való szoros együttműködés,

ezáltal egy új Közép-Európa kialakítása, amely Európa újjászületésének lehet majd záloga.

Egyedül ez a köztes Európa lesz képes szembeszegülni az eurafrikai és eurázsiai koncepcióval, amelyek Európa történelmi elpusztításán serénykedik. A közép-európai koncepció alapján még elérhető, amit Trianon megakadályozni akart: olyan nép- és államszövetség létrehozása, amelynek egységes politikai formája és egyértelmű szellemi küldetése Európa megmentése. Ebben a magyarság szerepe pótolhatatlan, s különösen azoké, akik kitekintésük, tapasztalatuk által a legmagasabb színvonalat képviselik szellemileg, tudományosan és politikailag.

*

Európa az eredetmítosz szerint áldozat, aki áldozatisága által emelkedik uralkodói pozícióba. Az ebben rejlő igazság egybecseng az evangélium üzenetével. S ha ez az üzenet örök – ahogyan meggyőződésem szerint az –, úgy Európa is örök.

Ezt fejezi ki az Europa aeterna kifejezése, sőt elve, amely a „Nyugat alkonyán” messze túlmutatva fogja fel Európa sajátos eredetét és még sajátosabb, helyettesíthetetlen küldetését minden hanyatlás közepette. Hiszen a hanyatláselméletek – melyek szerint a világ mai állapota végleges összeomlás eredménye – csak akkor mutatják meg (korlátozott) igazságtartalmukat, ha a per aspera ad astra prizmáján keresztül nézzük őket.

Mindez először is szellemileg értendő, mint az igazság nemes kifejezése; másodszor történetileg, mint múlt, jelen és jövő értelmes összekapcsolása. Europa: aeterna, mivel a pusztulás a saját fennállásának szerves, sőt építő mozzanata. A rossz: valójában hajtóerő. Europa aeterna eszkatologikus: a jó és a rossz végső küzdelmének horizontján fogja fel önmagát mint olyan áldozatot, amelynek megújulása a világ megújulásának záloga.

A magyarság történeti sorsáról ugyanez mondható: benne is kifejeződik annak a pozíciónak az eltörölhetetlensége, amely Európát létrehozta.

Ha Európa örök, a magyarság sorsa is az,

s ha Europa aeterna, úgy Hungaria ugyancsak aeterna. Ez nem szónoki fogás, nem is az üres hetvenkedés szava, mert mindkettő idegen a valós gondolkodástól. A magyarság sorsát saját története egyértelműen kifejezi, s ez: a pusztulás ellenére visszatérő, sőt állandó megújulás – abban a szolgálatban, amelyet a magyarság Európa és a világ számára végez.

Különös, de korántsem érthetetlen módon ebből az elvből következik a belső meghasonlás ereje, ahogyan ez az elv határozza meg a jakobinus mészárlást is, amelynek neve „Trianon”. Jellemző példa: 1904-ben a „magyar katolikusok” hozzájárultak a lourdes-i kálvária építéséhez („a francia katolikusok részére”), és egy szoborcsoportot ajándékoztak, amely a mai napig látható a helyi, monumentális Kálvária-dombon a magyar és francia felirattal. A szoborcsoport életnagyságban mutatja be a „Krisztust megfosztják köntösétől” jelenetet – mintegy előre jelezvén azt, ami Trianonban a magyarsággal történt azok részéről, akik ezt a prófétai ajándékot befogadták.

Ám mindennek ellenére, a belső és külső meghasonlások dacára a magyarság szellemi és történelmi megmaradása döntő jelentőségű, s egyben: az elsődleges szellemi imperatívusz. Ehhez meg kell haladni a szektásságot éppúgy, mint a kommunizmusból itt maradt embertelenséget; a keletre meredő egyoldalúságot éppúgy, mint a nyugati bálványimádást.

Hungaria aeterna értelmét Europa aeterna hordozza, s az utóbbi ruházza fel a magyarságot is azzal a szellemi erővel, amely történelmi szolgálatát biztosítja.

A bejegyzés trackback címe: http://mandiner.hu/trackback/117856