De hogy bárki józan elméjű ember azt gondolná,
hogy egy random csádi vagy bangladesi migráns elfogadja majd azt, hogy mondjuk a kies bulgáriai Plovdivba, az egzotikus lettországi Daugavpilsbe vagy mondjuk Ózd-külsőre utalják be őt, azt nehezen tudom elképzelni.
Mivel a 2. világháborútól eltérően most az illetékes birodalmi bürokraták nem gondolkodnak azon, hogy adott embertömegeket zárt táborokban kellene elhelyezni szerte az európai kontinensen, így marad a nyílt táborok, szabadságot biztosító elhelyezések lehetősége.
Ha viszont így van, ki fogja megakadályozni, hogy a szabadon közlekedő migránsok oda utazzanak Európán belül, ahová akarnak – mondjuk ahová eredetileg akarnak? Hogyan fogja Brüsszel megakadályozni, hogy ne legyenek keresztül-kasul Európán legális, vagy szigorodó ellenőrzések esetén illegális migrációs útvonalak? Mert az élet és az emberi akarat úgyis mindig utat tör magának.
Akkor pedig helyi, nemzeti és uniós hatóságok, rendészeti szervek, civil mozgalmak és szétkvótázott migránstömegek végtelenített pingpongjátékára készülhetünk majd fel a következő években, évtizedekben.