Trump megtehette volna, hogy ugyanúgy megtagadja az Erkölcs nevében az objektív, evidens, megkérdőjelezhetetlen valóságot (jelesül azt, hogy a charlottesville-i balhéért mindkét oldal felelős volt), mint a sajtó túlnyomó része (köztük számos kitűnő magyar újságíró), a „véleményformálók” tömegei, a politikai elit tagjai, de nem tette meg. Ha más nem, hát az meggyőzhette a meghátrálás haszontalanságáról, hogy a keddi sajtótájékoztatóra összesereglett zsurnaliszták már csak nem is próbáltak úgy tenni, mintha kérdéseket tennének fel, csupán megbotránkozott vakkantásokkal („Are you against the Confederacy?”) igyekezték érzékeltetni az előttük gomolygó rettenetet.
Trump nem hogy nem hátrált meg, hanem még azt is ki merte jelenteni, hogy a Lee tábornok szobrának eltávolítása ellen tüntetők között nem csak szélsőségesek voltak. A New York Times felháborodott hangú (amúgy pedig jókora csúsztatásokkal megtoldott) cikkben számol be arról, hogy munkatársai előtt állítólag szimpátiáját fejezte ki azokkal a nem erőszakos demonstrálókkal, akik csak az „örökségüket” védték. Tény, hogy a Lee-szobor védelmében számos visszataszító csoportosulás is megjelent, és erősen kétségbe vonható annak az ízlése, aki mindenféle szedettvedett szobanácikkal és surmó klánosokkal hajlandó együtt tünteti.
El lehet azonban ítélni azt, akit a közterület-rendezési akciók mögött rejlő féktelen bosszúvágy tiltakozásra késztet? (Nehéz nem bosszúvágyra gondolni, amikor például Charlottesville fekete alpolgármestere, Wes Bellamy, aki a Lee-szobor elmozdítását kezdeményezte, korábban olyasféle magvas gondolatokat osztott meg a Twitteren, mint hogy „fehér nők=ördög”, „mindig sajnálom azokat a fekete gyerekeket, akiknek soooooook fehér ember között kell felnőniük”, „NEM SZERETEM A FEHÉR EMBEREKET SZÓVAL GYŰLÖLÖM A FEHÉR HAVAT!!!!!”. Hogy, hogy nem, az erkölcsösre áramvonalasított információdömpingben erről kevés szó esett.)
Trump arról is beszélt, hogy a szoborrombolói hevületnek legközelebb akár George Washington vagy Thomas Jefferson is célpontja lehet. Nem valószínű, hogy azok a megszállottak, akik az észak-karolinai Durhamben ledöntöttek és megrugdostak egy konföderációs szobrot, vagy azok a lelkes csoportok, aki Baltimore-ban tapsviharral köszöntötték az inkriminált emlékművek elszállítását, különösebben megrettenének ettől a távlattól. A történelem csúf dolog, tele ellentmondásokkal, gyilkos indulatokkal, bűnös gyengeségekkel; a makulátlan Jóság világa nem tűri, hogy véres, emberi reminiszcenciáival bemocskolja a múlt.