A fiúk keményen hajtanak, de kell hozzájuk egy kis ostor

2017. augusztus 13. 11:32
Märcz Tamás
HVG

Nekünk mentáltrénerünk van, mégpedig olyan, akit az üzleti életből hoztam, sportolókkal korábban nem is foglalkozott. Interjú.

„Vesztes mérkőzés után a sportpszichológus szerepe is fontossá válhat. Úgy tudni, ön az elődeihez képest mást kér a szakemberektől.

Nekünk mentáltrénerünk van, mégpedig olyan, akit az üzleti életből hoztam, sportolókkal korábban nem is foglalkozott. Elmentem Kenyeres András egy-két előadására, rajtam kívül csak nyakkendős üzletemberek ültek ott. Szerintem ugyanaz kell a sportban is, mint a bizniszben: fókuszálásra, sikerorientáltságra, célra tartásra tréningezni a játékosokat. Amúgy pedig hiszem, hogy magának az edzőnek kell a csapat pszichológusának lennie.

Miért szerződött a sydney-i olimpiai aranyérem után azonnal Olaszországba?

A nyolcvanas, kilencvenes években egyre több külföldi kezdett Olaszországban játszani, így mind színvonalasabb bajnokság alakult ki, ez pedig sokunkat vonzott. Természetesen jó lehetőség volt egzisztenciateremtés szempontjából is. Nekem az olasz kultúra amúgy is szimpatikus, régóta álmodtam arról, hogy egyszer majd ott élek, és a világ legerősebb bajnokságában játszom. Egyébként még nem voltam olimpiai bajnok, amikor leszerződtem az első olasz klubomhoz. De az olimpiai bajnoki cím sem jelentett garanciát, hogy valaki hosszú távon kint maradhasson. Minden évben extra teljesítményt kellett nyújtani, különben mást szerződtettek.

(...)

Ön hogyan tudta annak idején összeegyeztetni a versenysportot a tanulással?

Szerencsém volt: a sportiskolában heti nyolc edzésből három reggel nyolckor kezdődött, az órarendbe beépítve. A kiegészítő tantárgyakból elég volt vizsgáznunk. Jó lenne, ha ma is több effajta vízilabda-akadémia működne, mert a hajnali edzések hosszú távon inkább ártanak, kiégnek a fiatalok.

Rövid ideig a női pólóválogatott másodedzője is volt. Mennyiben más vízilabdázó lányokkal dolgozni?

Korábban nem nagyon ismertem azt a közeget, a férfi vízilabdások nem feltétlenül figyelik árgus szemekkel a női szakágat. Ott picit több az érzelmi töltet, de a lányok nagyon becsületesek: ha feladatot adok nekik és hátat fordítok, biztos mindent megcsinálnak. A fiúk is keményen hajtanak, de ha van mód csökkenteni az adagot, szívesen megteszik. Hozzájuk kell egy kis ostor.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
A bejegyzés trackback címe: http://mandiner.hu/trackback/116051