Számít-e, hogy zsidó Soros?

2017. augusztus 2. 13:57

Schwezoff Dávid
Vendégszerző

Soros György közéleti szerepvállalása kapcsán nem az a lényegi kérdés, hogy zsidó-e avagy sem. Itt ideológiák, eszmék háborújáról van szó: van miért és van miről vitatkozni.

Az elmúlt hetek magyar politikai csatározásokait és a közbeszédet áthatotta a Soros-féle kormányplakátok, illetve az azokkal kapcsolatosan kialakított, illetve kialakulásuktól féltett gondolatok ügye. Bizonyára nem kedvezett a „büdös zsidó” felirat sem egy plakáton, de az sem túlzottan kedvezett a sztereotípiák feloldásának, ha egy megosztó társadalmi jelenséget a világ egyik legsikeresebb zsidó üzletembere támogat. 

Soros György közéleti szerepvállalásának ügyében ugyanis – véleményem szerint – nem az a lényegi kérdés, hogy zsidó-e avagy sem. És ebből adódóan az sem merülhetne fel kérdésként, hogy az általa (és jóformán szinte egyedül általa) útjára indított, istápolt és támogatott társadalomformáló szemléletek bárminemű véleményezése – akár pozitív, akár negatív – antiszemitizmusnak avagy filoszemitizmusnak tekinthető-e. 

A nyílt társadalom filozófiai modelljéről

A Soros György által alapított és támogatott Nyílt Társadalom (Open Society) alapítványok világszerte hatást kívánnak gyakorolni a társadalmakra. A Karl Popper által megfogalmazott filozófiai tételeken alapul tevékenységük. Egyik oldalról Popper tételei egyértelműen megmutatják a totalitárius államrend elleni küzdelem szükségességét, illetve a teljes tolerancia kockázatát, miszerint az intoleranciával szemben nem lehet toleránsnak lenni. És ez nyilván az a pont, amivel minden olyan ember egyetért, aki elítéli a negatív diszkriminációt.

Viszont a popperi filozófiának van egy másik eleme is, ami ennél lényegesebben megosztó. 

Popper szerint ugyanis a historicizmus, a történelmi alapokon fejlődő (és jósolható) társadalom elmélete elvetendő. A történelemnek nincs jelentősége és hatása, „a jövő rajtunk áll, és mi nem függünk semmiféle történelmi szükséglettől” („The future depends on ourselves, and we do not depend on any historical necessity”). A nyílt társadalmak tehát függetlenítik magukat a történelmi gyökerektől, nem szemlélik azokat hagyományként, illetve a társadalom további fejlődésének alapjaként. A popperi filozófiát követők ezáltal a társadalom fejlődését nem a korábbi – történelmi és hagyományhű – lenyomathoz, hanem egyfajta aktuális és a jövőben is folyamatosan zajló társadalmi diskurzusként látják megvalósíthatónak.

A Soros-alapítványok mozgalmakként működnek szerte a világban. Érthető módon összeütközésben állnak a történelmi-hagyományos alapokon fejlődni szándékozó társadalmi modellekkel. 

Ebből a megvilágításból érthető a jelen magyar kormány, az orosz adminisztráció és az izraeli miniszterelnök szembenállása is Soros Györggyel. Hiszen mindhárom (és még oly' sok) állam társadalomképe a történelmiségen és a hagyományokon alapszik (amik a zsidóság esetében kiemelten mérvadó szempontok). 

Elmaradt megelőzés

A magyar kormánypolitika bizonyára megelőzhette volna az (ál)liberális oldal antiszemitizmussal riogató ellenpropagandáját azzal, hogy szélesebben feltárja a Soros György nevéhez és tevékenységéhez köthető társadalombefolyásoló szemléleteket és módszereket.

Ugyanakkor az antiszemitizmus aggodalmával kiáltókról is azt gondolom, hogy fontosabb lett volna helyretenniük a kérdést, tisztázva, hogy milyen politikai szellemiségek ütközéséről van itt szó; mintsem farkast kiáltani egy olyan társadalomban, ahol már a nagyobb kutyákat is farkasként irtják kormányzatilag, az antiszemitizmussal szemben hirdetett zéró tolerancia elve nyomán. 

A különféle politikai szellemiségek versengésének ismertetése azért is fontosabb lett volna az antiszemitizmus kiáltásánál, mert számos arcvesztést – például Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök hozzáállását is megelőzte volna. Ideális esetben talán nem is kellett volna – a protokollt súlyosan megszegve – „beszólogatni” egyszerre két miniszterelnöknek is. De nyilván, az openszoszájetis-álliberális vonalnak ez kedvezett, és dörzsölhették sokan a tenyerüket, hogy milyen vagány srácok vannak mifelénk.

Így végül nem a társadalomfilozófiai különbségek, ideológiai eltérések vitájáról volt szó, hanem a „kirekesztés” és a „tolerancia” háborújává silányította ezt a jelentős kérdést mindkét oldal.

A bejegyzés trackback címe: http://mandiner.hu/trackback/115561