Tapintatlan gondolatok a politikai rohamnyugdíjasokról

„»Tiszteletlenül beszélnek az idősekkel, gyalázzák a szépkorúakat!« – veri félre a harangot a kormánypárt és a maga után húzott nyugdíjas utánfutószervezetek. A nagyszüleink védelmében indított kereszteshadjárat casus bellije mindössze egyetlen Facebook-bejegyzés, amelyben Vona Gábor szóba merte hozni, hogy egyre több a elvakult, agresszív viselkedésre is hajlamos pártpolitikai fanatikussá váló nyugdíjas, akiket a fideszes propaganda fel- és kihasznál saját sunyi céljai érdekében.

(...)

De, ha már így szóba kerültek, időzzünk egy kicsit a Vona gondolatmenetében említett csoportnál.

Akik nélkül nincs nemzeti ünnep, sem politikai rendezvény, de lassan már egy szimpla lakossági fórum, vagy standolás sem. Akiknél látványosabb, a médián keresztül az arcunkba mászó réteg talán nincs is Magyarországon – és akikről mégsem illik beszélni. Akiken egy fél ország röhög, vagy bosszankodik – de akiket nyilvánosan senki sem mer kinevetni, vagy megdorgálni. Akiknél mocskosabb szájú gyalázkodókat széles e hazában alig találni – de, akiket nem szabad egy félmondattal se megsérteni. Akik ökölbe szorult kézzel és görcsbe rándult lélekkel gyűlölnek mindenkit, aki más, mint ők – de, akiket embertelen aljasság utálni.

Mert, hiszen ők: idősek.

És, aki idős, az alapjáraton kedves, jóságos, sok nehézségen átment, de szeretettel teli, bölcs ember. Akinek a tisztelet és megbecsülés alanyi jogon jár. Nos, a helyzet az, hogy egy nagy büdös francot jár. Pusztán azért, mert egy ember régen született, és azóta folyamatosan él, az égvilágon semmilyen tisztelet nem jár neki. A társadalomnak természetesen kötelessége, hogy gondoskodjon azokról, akik tisztességesen ledolgoztak egy életet.

Ám a hosszú évtizedeken át folytatott lélegzés és anyagcsere önmagában semmilyen értéket nem képvisel. Azt ez alatt a hosszú idő alatt meg kell teremteni, és meg is kell őrizni.

És, akinek ez nem megy, aki ősz fejjel olcsó politikai szintetikus drogokra rákattanva, a csordaszellem és a pártos gyűlölködés oltárán feláldozza az emberi méltóságát az ugyanolyan ostoba és kártékony nyomorult, mint, ha huszonévesen tenné ezt.”