Voks populi

Tényleg végzettséghez kellene kötni a választójogot?

2017. augusztus 2. 16:28

Ambrus Balázs
Mandiner

A Jobbik javaslata szerint az alkalmatlan szavazókról simán le lehet mondani, nem kellenek. Pedig inkább a választói felelősség erősítésére lenne szükség. A kiművelt emberfők sokaságában kell érdekeltnek lennünk.

Korántsem Petőfi Sándor-kompatibilis az a felvetés, amelyet a napokban Dúró Dóra tett le a Facebook népének terített asztalkájára: az Országgyűlés Kulturális Bizottságának elnöke elküldené a XIX. század költője által megénekelt jognak asztalától az alulképzett nemzettársainkat azzal a felvetéssel, hogy ne vehessenek részt a választásokon az általános iskolai végzettséget nem szerző magyarok.

Érdemes néhány szempontot mérlegelni.

A 2015/16-os tanévben 745 ezer tanuló volt jelen az alapfokú közoktatás rendszerében. A KSH vonatkozó adataiból az látszik, hogy 2015-ben Magyarországon az iskolából korán kimaradók aránya 11,6%, (a Jobbik erős bástyájaként számon tartott Észak-Magyarországon a legmagasabb ez az arány, 18,6%). A romló statisztikák ellenére legyünk megengedőek és számoljunk évente 86 ezer fővel. Az elmúlt évtizedek oktatási rendszerének megdöbbentő kritikája az a becslés, mely szerint hazánk lakóinak 25%-a funkcionális analfabéta. Egy részük nyilván megszerezte a nyolcosztályos végzettséget, ismeri a betűket, el tudja olvasni a szöveget, de az esetek többségében nem érti azt. Dúró javaslata egy részüket biztosan nem érintené.

Kérdés persze, hogy közülük miként képes alkotmányos jogával élve felelős döntést hozni a mindennapi szükségleteken túlmutató ügyekben az, aki képtelen az absztrakt és perspektivikus gondolkodásra.

Megmondjuk: sehogy.

Maslow már 1948-ban leírta az egymásra épülő motivációs szintek társadalmi piramiselméletét, melynek alsó fokain a fiziológiai, illetve biztonsági szükségletek kielégítése áll. Az itt rekedteknek ugyan joguk van az emberi méltóság megőrzéséhez, lehetőségük viszont alig.

A választójoggal ugyanez a helyzet. Könnyen belátható, miért válhatnak a gettók és rozsdaövezetek a hétköznapi, illetve politikai uzsorások játszóterévé. A jogot az ő esetükben a valóság képtelen tartalommal megtölteni. Gépjárművezetői engedélyt sem kaphatnak. Akkor mi szükségük van a választójogra?

Egy nyitott társadalomban nem lehetnek tabutémák, így ez sem az. Nem minősítjük gyalázatosnak Dúró Dóra ötletelését, inkább vitába szállunk vele. Merthogy a fent említett adatok nem elégségesek ahhoz, hogy sok tízezer embert dobjunk ki ebből a politikai cirkuszból csak azért, mert a jelen szabályozás a legerősebb manipulációs erővel rendelkező párt malmára hajtja a vizet.

A választójog történetéből világosan látszik, hogy fő tendenciáját tekintve e jog kiterjesztésének irányban halad. A nők 1920-ig nem szavazhattak Magyarországon, a férfiak pedig csak 24 éves koruk betöltése után. A Horthy-korszakban vagyoni és műveltségi cenzusok alapján szűrték a választói kört. A jelenlegi választójogi fő szabály szerint a parlamenti választás egyenlő, közvetlen, titkos, általános. Vannak persze minősített kizáró okok: cselekvőképességet kizáró gondnokság, a közügyektől eltiltás; a Jobbik javaslata azonban műveltségi cenzus, mely példátlan a XXI. századi demokráciákban, ismételt bevezetése pedig egészen az 1945 előtti időkig repítene vissza.

Soros György ellenségei most ne figyeljenek ide, mert megzavarhatja nyugalmukat az a tény, hogy Magyarország hatályos alkotmánya szerint menekültként, bevándoroltként vagy letelepedettként elismert személy is részt vehet a helyhatósági választáson, népszavazáson. Mindezt azért idéztük ide, mert a választójog kiterjesztésével, nem pedig szűkítésével értünk egyet, abban további lehetőségeket látunk.

A kisgyermekek és a 18 év alatti fiatalok érdekeinek választásokon való érvényesítése például nem megoldott. Erre már születtek megoldási elképzelések, ami legyen egy másik írás témája.

Mérlegelendő, hogy mindig van néhány tucat kivételes adottságú állampolgár, aki a képzettségi cenzus általános bevezetésével ab ovo kiesne a választók és választhatók köréből. Csupán a példa kedvéért álljon itt a Kossuth-díjas Kassák Lajos, akinek nem jött össze a nyolc osztály, 12 éves korában odahagyta a gimnáziumot, mégis: íróként, költőként a magyar avantgárd legismertebb alakja lett, 1948-ban pedig még országgyűlési képviselővé is megválasztották.

A Jobbik javaslata szerint az alkalmatlanokról simán le lehet mondani. Nem kellenek. Szűkítsük a megválasztottak legitimációját. Mi viszont a kiművelt emberfők sokaságában, a választói felelősség erősítésében vagyunk érdekeltek.

Hosszú út vezet még odáig, hogy az alulképzettek ne a kockás papíron játszható pad alatti torpedójátékként tekintsenek a választási X-elésre. A szegregátumokban élőknek persze ez csak a kisebb gondja. Képviseletük ügye azonban a mi felelősségünk is. Jogfosztás helyett Legyen tánc!

A bejegyzés trackback címe: http://mandiner.hu/trackback/115567