Az izraeliek lépése viszont kiváltotta az egész muzulmán világ haragját: az önérzetüket sértette, hogy a muzulmán szent helyekre vezető utakat a zsidók ellenőrizzék. Nem egyedi eset lett volna pedig, hogy egy muzulmán szent helyre csak biztonsági kapun való áthaladással lehet bejutni. Jordániában odáig fajultak a dolgok, hogy az izraeli követséget is megtámadták tüntetők. Az izraeli biztonsági őr pedig lelőtt két támadót. Jordánia csak azzal a feltétellel volt hajlandó elengedni a biztonsági őrt, ha Izrael lebontja a sérelmezett szerkezeteket. Nyert a zsarolás, illetve a minden oldalról érkező nyomás.
Persze az ügyből nem maradhatnak ki a különösen nehéz belpolitikai helyzetben levő Törökország sem, de erről a Mandiner bőven beszámol a hírekben.
Ezzel a fejleménnyel megint öngólt rúgnak a palesztinok, illetve az őket támogató országok. A megoldás az lenne, hogy pacifikálják a Szentföldet, nem az, hogy módot adnak további késelésekre. Senki ne feledje, hogy a meggyilkolt rendőrök rokonai, munkatársai éppúgy elégtételt követelnek. A gyilkossággal megint távolabb került a béke, beláthatatlan távolságra. Az ostor vége pedig nem a merénylőkön, illetve az őket fanatizálókon csattan, hanem ártatlan palesztinokon, akiket élő pajzsként használnak a fanatikusok, az izraeli civileken és rendőrökön, akiket megkéselnek. Az indulatok fokozásával a palesztin nép húzza a rövidebbet: