Az utópia jelen van a társadalmak gyakorlatában, napi zizegésében, párbeszédeiben, a napi politizálásban. Az utópiák kísértése alig feltűnő, lappangó nagy veszély a közeli és távoli jövőnkben.
Előbb-utóbb ugyanis mindig kilóg a lóláb, mint már annyiszor, amikor például a marxi elmélet átkalapálta a hegeli „fejére állított dialektikát”, ahogy hatalma csúcsán a már idézett Ágoston folytatott utópikus, javító szándékú barkácsolást Platón és társai írásaival, köztük a platóni utópiával. Ez a módszer a születő utópiákban rendszeresen ismétlődik. Kortársunk, Žižek is könnyű kézzel merít Marxból és követőiből a világ újbóli megváltásának latolgatása közben. Agamben, de különösen Badiou már Lenin filozófiai teljesítményét nyugtázza alapértékként, sőt, még a sztálinizmust is (a szükséges rossz?) némi, különös megbocsátással szemléli.
Onnan könnyebb, mondaná erre Žižek titói tapasztalatokkal és a jugoszláviai amerikai rendcsináló háborúval a háta mögött, vagy Irak, Líbia, Afganisztán tanulságaival emlékeiben… Igen, a hátunk mögött és párhuzamosan Lacannal, az újra értelmezett Freuddal, Hegellel, Schellinggel, Heideggerrel, Schmittel és a többiekkel alátámasztva érveléseit. Semminek sincs vége, és nem csupán a történelem nem fejeződött be, az újraértelmezéseknek sincs vége. És Slavoj Žižek tétovázás nélkül nyeregbe pattan. Látszólag szembefordul Fukuyamával, aki a történelem végét ugyan nem az utópiák hirdetői, az óperzsa Mazdak követői nyomán álmodta meg, de Campanella Napállama mintha mégis rárímelne Fukuyama jóslatára, a boldog történelem végi liberális utópiájára.
A „neoliberális Napállam” következményei ma is ott kísértenek korunk politikai jelszavaiban, többek között a Wilkommenskulturban és a multikulturalizmusban.
Ez lehet az utópikus révedezés, a „nyílt társadalom” ideológiai fertőzésének alapja Európa vezető politikusai között. Nem működik a szellem immunrendszere? Évezredek utópikus kísérleteinek balsikerei és tragikus következményei dacára nem reagál az elutasító reflex, a „„zsigeri kód, a közösség dns-e”(Lee Harris). Vagy a tájékozatlanság rejlene e jelenség mögött, a hiányzó kötelező olvasmányok miatti fél-tudás, félműveltség?