Eljött az ideje, hogy minden normális ember és polgár elhatárolódjon a két egymásnak feszülő nagy tábortól és azok megsemmisítő ideológiáitól, különösen aki ráadásul hitelesen kereszténynek szeretné vallani magát. Konkrét példán lehet legpontosabban kimutatni, miért van erre sürgős szükség.
A létezés megkérdőjelezéséről
Az egyik migránsozó-hiszterizáló propagandaoldal (néhai sajtóorgánum) szerzője azt írta a KDNP-ből kilépett Lukácsi Katalinról, hogy nem létezik. Érdekes kijelentés. Ha jelent valamit, aligha fejez ki mást, mint a szerző és tábora azon vágyát, hogy egy ilyen ember és a hozzá hasonlók ne létezzenek. A verbális megsemmisítés gondolata azért nem vicces, mert nem is olyan régen tapasztalhattuk meg, hogy hova vezet a gyakorlatban, milyen tettleges konzekvenciákkal jár az ilyen retorika. Nem, ennek nincs elfogadható magyarázata vagy érvelhető változata. Pont.
Érveket lehet megsemmisíteni, álláspontok létezését szabad megkérdőjelezni, de az ezeket képviselő emberek létét, életét soha.
Szobatiszta, európai polgárok között legalábbis, akik nem óhajtanak az általuk úton-útszélen ócsárolt iszlamista migránsok szintjére, vagy akár az alá alacsonyodni.
Könnyű lenne most úgy elhatárolódni, hogy akkor átállunk a másik táborba, de ezzel is fatális hibát követnénk el sajnos. Ungár Péter amúgy kiváló válaszcikkében sajnos szintén elköveti azt a hibát, hogy az ellenfél létezését ő is tagadja. Hiába hívja fel joggal a figyelmet az ellentábor következetlenségeire, kiáltó ellentmondásaira, mert ezekből nem következhet az, hogy ők ne létezzenek. Normális emberek között ilyesminek a lehetősége sem merül fel. Csak hát ugye az ilyen verbális polgárháborúra utaló viták pontosan azt mutatják, hogy ez a társadalom már nem normális, kezdi durván elveszteni a józan paraszti és polgári eszét. A szívről már nem is beszélve...
Nemrég egy „ballib” ismerősöm Facebook posztjára reagálva kérdéseket mertem feltenni az általa megosztott videó kapcsán, mely azt figurázta ki, milyen lenne, ha heteroszexuális pároknak mondanák azokat a szokásos fordulatokat, melyeket homoszexuális pároknak szoktak mondani. Még csak nem is mentem bele a hiszterizált hetero contra homo vitába, csak arra utaltam, milyen abszurd, hogy épp sáskahadként csutkára zabálunk le egy bolygót, rohanunk egy újabb világháborúba és sokan még mindig ilyen kérdéseken rugóznak... Hát, a legsötétebb inkvizíciót megszégyenítő reakciók jöttek. Voltam én minden, homofób, náci, stb. Aztán izomból kicenzúrázták a kommentjeimet. Vitatkoztam már félfasiszta jobberekkel is, de talán még azok is toleránsabbnak tűntek mint ez a píszí genderista szekta, főleg a tőlük eltérő vélemény cenzúrázásának lehetőségét illetően. Bár talán csak azért, mert még nem kerültek hatalomra és nem érzik azt, hogy mögöttük állna az elsöprő, megsemmisítő többség. Sokkoló élmény volt, na.