Demokratikus Koalíció

Gyurcsány: Bizonyos értelemben konzervatív vagyok

2017. július 5. 12:53

Írta: Illés Gergő

„Egyfajta értelemben konzervatív vagyok: nem akarok forradalmat. Nem akarom megváltoztatni, átnevelni az embereket. Nyugalmat akarok.” Erről, a szociáldemokráciáról, egykori kormányzásának mérlegéről, a gazdaságról és a lónak a pikulájáról is beszélt Gyurcsány Ferenc Pogátsa Zoltán moderálása mellett a Kossuth Klubban megrendezett beszélgetésen.

Nem csak a városban tomboló szélvihar miatt volt már a Demokratikus Koalíció elnökével való beszélgetés kezdete előtt viharos a hangulat a Kossuth Klubban – a vendégek és a résztvevők is tudták, hogy a skandináv szociáldemokrata modellt népszerűsítő Pogátsa Zoltán közgazdász és a közép-európai Tony Blairnek is nevezett Gyurcsány Ferenc között számos kérdésben nem lesz teljes az egyetértés. És valóban: a vita eleinte a várakozásoknak megfelelően alakult.

„Egy bánatos francot, Zoli!”

Miután a beszélgetést az Új Egyenlőség mellett tető alá hozó Friedrich Ebert Stiftung budapesti képviseletének vezetője, Jan Engels röviden köszöntötte a megjelenteket, Pogátsa Zoltán rögtön a vita alaptémájául szolgáló kérdést tette fel a DK elnökének: szociáldemokrata-e egyáltalán Gyurcsány Ferenc? A pártelnök igenlő választ adott, mondván, hogy az elmúlt 10 évben politikai nézetei vajmi keveset változtak:

„Arra jutottam, hogy én egy csodálatos fickó vagyok!”

– jegyezte meg Gyurcsány, hiszen szerinte az ő politikája már sok-sok éve egy irányvonalat képvisel.

Politikailag továbbra is a polgáriság elfogadása melletti szociáldemokráciát látja üdvözítőnek, identitáspolitikában pedig szabadelvűnek tartja magát – szerinte az államnak semmi köze sincs ahhoz, hogy egy egyén magánemberként mit képvisel. „Az állam ne legyen átnevelőtábor!” – tette hozzá.

Senkit nem ért tehát meglepetésként, hogy Gyurcsány szociáldemokratának, vagy liberálisnak tartja magát, annál meglepőbb volt az, amit az exminiszterelnök a konzervativizmusról tett mondott: úgy fogalmazott, abban az értelemben konzervatívnak tartja magát, hogy már elveszett belőle a forradalmi hevület. „Nem akarok forradalmat. Nem akarom megváltoztatni, átnevelni az embereket. Nyugalmat akarok.”

Eszerint a DK-elnök szerint nem lehet kidobni az ablakon az elmúlt 27 évet, mint azt a Momentum tenné, ahogyan a 2010 előtti világot sem lehet kidobni, amivel Botka László is próbálkozik – sőt, Kádár világát sem felejthetjük el, hiszen az már beleivódott az ösztöneinkbe. Éppen ezért kell szolidan, nyugodtan, kis lépésekben haladni – fogalmazott.

Benne volt a levegőben, hogy Gyurcsányt a beszélgetés során valamivel könnyedén fel lehet majd paprikázni, azonban arra senki sem számított, hogy ez Pogátsa Zoltánnak már rögtön a második kérdése után sikerül. Pogátsa szerint Gyurcsány válaszából az következett, hogy amellett, hogy szociáldemokrata, a DK elnöke szabadelvű és konzervatív is egyszerre.

„Egy bánatos francot, Zoli! Én egy szociáldemokrata fickó vagyok!” – horkant fel a pártelnök, aki olyannyira felháborodott Pogátsa megjegyzésén, hogy később már fennhangon tette hozzá, hogy őt csak úgy nem nevezheti senki konzervatívnak: „Egy lónak a pikuláját Zoltán, hát tényleg!” – mondta, a hippológia vizeire evezve.

Ezután a piac szerepére terelődött a szó: Gyurcsány ebben azt a szociáldemokrata alapvetést képviseli, miszerint a társadalom megszervezését nem lehet a piacra bízni – mert bár szép dolog a szabadpiac, a felettébb önző emberi természetet figyelmen kívül hagyja. Ezért aktív állami beavatkozásra és vegyes gazdaságra van szükség – vélte Gyurcsány. Szerinte a szociáldemokráciába a magas adók is beletartoznak, melyek segítségével az állam újraeloszthatja a jövedelmeket, és ezáltal bármely társadalmi csoport szülötte könnyebben felemelkedhet.

„Ha ügyesek vagyunk, egyszer kormányozni fogunk!”

Szóval Gyurcsány Ferencet fogadjuk el szociáldemokratának – szólt Pogátsa – de akkor milyen párt a Demokratikus Koalíció? A pártelnök szerint ehhez a 2010 utáni világ politikai térképét kell felvázolni. Amikor a DK megalakult, Gyurcsány úgy vélte, az „orbáni autoriter világgal” szemben egy „demokratikus közösségnek” kell ellenpólust képeznie, erre pedig egy platformot kell létrehozni.

Az exminiszterelnök elképzelése szerint ezt teremtette volna meg a DK, ahol szociáldemokraták, európai konzervatívok, Európa-pártiak és liberálisok is nyugodtan megférnek egymás mellett.

De akkor ez az elképzelés megbukott, hiszen a DK-t a választók csupán 3-4%-a támogatja, tehát maradékuk a DK-féle koalíciót elveti – szólt vissza Pogátsa, aki szerint míg az Együtt, a Párbeszéd, vagy az LMP tisztán egy ideológiát képvisel, a DK esetében ezt nem lehet eldönteni. Gyurcsány úgy felelt, hogy pártja öt és fél éves fennállása alatt az ország negyedik legnagyobbja lett, így mindenképpen egy működőképes alternatívát kínál. Szerinte az ellenzék többi része hiába tudja magát tisztábban definiálni, ha politikailag nem tudnak sikeresebbé válni a DK-nál. Az ideológiát tekintve pedig pártját egy sokszínű pártnak tartja: „Nem piros, meg zöld, meg kék, hanem ilyen…Pride hétvége van, nem?” – helyezte el a DK-t a politikai palettán, nem kis nevetést kiváltva a közönségből.

De mi lehet akkor a probléma? A Fidesz szavazótábora körülbelül 1,8 millió ember, ám ez fokozatosan csökken. De eközben az ellenzék 2006 óta elveszített 1,3 millió választót, a gond tehát Magyarországon itt a baloldallal van – vetette fel Pogátsa.

Gyurcsány viszont úgy gondolja, ez nem így van. A Fidesz szerinte maximum 35-37%-on áll, ennyi pedig az ellenzékben is van. Pogátsa visszakérdezett: a közvéleménykutatások nem ezt mutatják. Akkor nem hisz a közvéleménykutatóknak? A pártelnök szerint viszont a politika rendje az, hogy a kisebbségből előbb-utóbb többség lesz, ahogyan a többségből kisebbség. „Ha ügyesek vagyunk, egyszer kormányozni fogunk!” – kiáltott fel.

De hogy lehet az, hogy az elmúlt hét év nem volt elég arra, hogy a baloldal újragondolja és újra azonosítsa magát? – tette fel a moderátor az igen jogos kérdést. Gyurcsány szerint ennek jórészt anyagi okai vannak – hiszen hiába támogatja a DK-t, a pártnak nincs elég pénze, így hosszú a sora a szükségleteknek – kesergett a pártelnök. Pogátsa visszavette a szót, és megjegyezte, hogy nem ő lesz az, aki a DK anyagi problémáit megoldja. „Nagyon kár!” – kontrázott Gyurcsány.

Szélcsend

Ahogy a lemenő nap utolsó sugarai beszűrődtek a Kossuth Klub impozáns dísztermébe, a beszélgetés kezdetekor kinn tomboló szél is elcsendesedett. Ezzel párhuzamosan nyugodott le a helyenként viharossá fajuló, de mindenképpen lendületes vita Gyurcsány és Pogátsa között, akik ezen a ponton úgy tűnt, egyre jobban megtalálták a közös hangot.

Az ideológiákról, a pártpolitizálásról és az aktuálpolitikáról való beszélgetés helyét a Gyurcsány-kormány gazdaságpolitikájának elemzése és ezzel együtt a múltba révedés vette át.

Ahogy Pogátsa sorra idézte fel Gyurcsány országlásának vélt vagy valós hibáit, a pártelnök nosztalgikus hangulatba került.

Újra miniszterelnök volt, újból átélte 2004-et, a hatalomátvételét, a költségvetési terveket, a rekordmagas 2006-os költségvetési hiányt, a választási kampányát, majd a fájdalmas megszorításokat, a konvergenciaprogramot, a gazdasági válságot és végül saját bukását is.

Először az iskolarendszerről esett szó, amit Pogátsa szerint Gyurcsány egyáltalán nem szociáldemokrata elvek alapján szervezett meg: tovább elitizálódhattak az iskolák, radikálisan csökkentek az oktatási ráfordítások, a társadalmi mobilitás pedig akkortájt egész Európában Magyarországon volt a legkisebb. Nehezen magyarázható tehát a Gyurcsány-éra oktatáspolitikai mérlege, az exminiszterelnök mégis következetesen kitartott igaza mellett. Szerinte átfogó reformokat politikai mozgásterének hiánya miatt nem tudott végrehajtani, egyébként is, az oktatás teljesítményét az előtte és utána lévő ciklusokhoz kell hasonlítani, ezek alapján pedig már jobb a bizonyítvány – szögezte le.

Pogátsa a vagyonadóra is kitért: szerinte egy igazi szociáldemokrata kormány ezt bevezette volna, hiszen ennek elmaradásával óhatatlanul nőnek a társadalmi különbségek. Ezzel bár Gyurcsány is egyetértett, ő ennek hiányát politikai okokkal magyarázta. Úgy tartja, a magyar társadalommal a vagyonadót képtelenség elfogadtatni, aki pedig megpróbálja, azt „vasvillával fogják elkergetni.” „300 forintért is kergettek már meg engem ebben az országban!” – utalt a kétes megítélésű vizitdíj bevezetésére. 

A vita végén a Gyurcsány-kormány gazdaságpolitikai mérlegét boncolgatták a résztvevők. Ekkortájt rekordmagas volt a költségvetési hiány, melyben Pogátsa szerint a miniszterelnöknek is jókora felelőssége volt: míg a Medgyessy-kormány idején a hiány alacsony maradt, dinamikusan nőtt a gazdaság, és az államadósság sem nőtt számottevően; Gyurcsány hatalomátvételével ezek a mutatók számottevően megnőttek, csak éppen a gazdasági növekedés szinte a nullára zuhant be.

Gyurcsány itt elismerte felelősségét, belátva, hogy 2006-ig a kormányzás rosszul működött, melybe még maga sem látott bele teljesen.

„Fogalma se volt a kormánynak a költségvetési folyamatokról!” – tette hozzá a volt miniszterelnök. Átfogó reformba azonban 2006-ig nem kezdhetett, hiszen „választási évben senki nem ad be reformköltségvetést” – fogalmazott.

Mi volt a beszélgetés tanulsága? Nem kell sokat keresni a sorok között, hiszen Gyurcsány megfogalmazta azt. Nem szabad olyanra kormányzást bízni, aki mögött nincsen legalább 10-20 év politikai tapasztalat, és nincs mögötte megfelelő politikai háttér – vélte a DK elnöke. Hogy van-e ilyen politikus, és ha igen, akkor ki lehet az a mai Magyarországon – nos, ennek a kérdésnek a megválaszolását kénytelenek vagyunk az olvasóra bízni. Addig is, olvassák el a napokban Gyurcsány Ferenccel készített interjúnkat, melyből további részletekre derül fény.

A bejegyzés trackback címe: http://mandiner.hu/trackback/114082