A két elnök Andrew Johnson volt 1868-ban és Bill Clinton 1998-ban. Johnsont azzal gyanúsították, hogy törvénytelenül váltotta le hadügyminiszterét. Clinton ellen hamis eskü és az igazságszolgáltatás akadályozása volt a vád. Mindkettejüket felmentették. Volt egy harmadik elnök, aki ellen elindult a vádeljárás a képviselőházban, ám ő a szavazás előtt lemondott: Nixon.
Az amerikai alkotmány második cikkelye szerint az elnököt, alelnököt és más hivatalnokokat árulásért, vesztegetésért, más súlyos bűnökért és rossz viselkedésért lehet eltávolítani hivatalából. Elsőre gumiszabálynak tűnik, de
maga az eljárás elég körülményes, hát még mire úgy döntenek a képviselők, hogy tényleg eljárást indítanak valaki ellen.
A republikánus Andrew Johnsont a demokrata többség vádolta meg, a demokrata Clintont a republikánus többség. A szenátusi tárgyalás viszont nem találta őket bűnösnek. Jelenleg Trump republikánus elnök egy republikánus többséggel, és bár nem lehetetlen a republikánus képviselők között találni olyanokat, akik nem kedvelik őt, azért egy elnököt megpróbálni eltávolítani igen komoly, végső esetben bevetendő fegyver – nem valószínű, hogy bármilyen republikánus képviselő bevállalná a saját pártjához tartozó elnök ellen. A teljes eljárás ráadásul több hónapot, a nyomozás akár egy évet is igénybe vehet.
Az alkotmány 1967-es, 25. módosítása értelmében van még egy másik mód is az elnök eltávolítására: ha az alelnök és a kabinet tagjai írnak a két ház (képviselőház és szenátus) elnökének, hogy szerintük az elnök nem tudja ellátni kötelességeit. Az elnök azonban megtámadhatja mindezt, ezesetben a törvényhozás két háza kétharmados többséggel dönt az elnök sorsáról.