Már majdnem támogattam Botkát

2017. június 19. 08:32

Tamás Gáspár Miklós
Kettős Mérce

A baloldali nacionalizmus nem újdonság: a baloldalnak ez az örök kísértése az árulásra.

„Amint jobb sorsra érdemes, fáradt olvasóm pontosan tudja, Botka Lászlót avval támadta a szélsőjobboldali terrorsajtó, hogy lebontaná a Magyarország déli határán fölállított gyalázatos kerítést, és a szegedi polgármester valóban tisztességesen viselkedett a menekültekkel, korábban meg úgy nyilatkozott, hogy a kerítés rövid életű lesz.

Ám most – összhangban a régi kommunista rigmussal (»Wer hat uns verraten? Die Sozialdemokraten!«) – siralmasan megtagadva politikai pályafutásának eddig legbátrabb epizódját, Botka László beállt a menekültellenes, etnicista táborba. Erről a Magyar Idők c. kormánylap kárörvendő cikkéből értesültem, és nem akartam hinni a szememnek. De a nem éppen igazmondásáról elhíresült sajtószerv ezúttal sajnos igazat írt. Botka László az MSZP honlapja szerint is azt mondja, amit vetélytársa, Orbán Viktor miniszterelnök: a magyarok joggal félnek a menekültektől, a »migránsáradatról« az Európai Unió tehet, a szögesdrót-kerítés megmarad, és így tovább.

No meg aztán Botka orbánizálni (orbánosítani) kívánja az Európai Unió közös határvédelmét – de kár szót fecsérelni a szégyenletes részletekre.

Botka evvel nem áll egyedül: a közép-európai, kelet-közép-európai, kelet-európai és délkelet-európai hivatalos »baloldali« pártok (Ausztriában, Csehországban, Szlovákiában, Szerbiában, Romániában, Horvátországban, Szlovéniában) erősen nacionalisták, olykor egyenesen etnicisták-rasszisták, nem ritkán klerikálisak és szociálisan konzervatívak (antifeministák, homofóbok, tekintélyelvűek, etatisták), nem szólva a szélsőjobboldali orosz és a sovén-konzervatív cseh »kommunistákról« és másokról: a lista hosszú. (Hogy pl. hol áll a Die Linke listavezetője, a népszerű és okos Sahra Wagenknecht, nyitott kérdés…)

A baloldali nacionalizmus nem újdonság: a baloldalnak ez az örök kísértése az árulásra. Amikor a népfrontban (1930-as évek) a kommunisták és a szociáldemokraták összefogtak a kispolgári és a parasztpártokkal a fasizmus és a náci Németország ellen a »nemzeti egység« nacionalista és antiszocialista jelszava jegyében (vö. még a »szocializmus egy országban« nacionalista, sztálini gondolatával korábbról), akkor ennek volt látszólag stratégiai értelme, és kétségtelenül nem volt antidemokratikus. Evvel persze az akkori mainstream baloldal bemutatta, hogy nem sokat tanult 1914 augusztusából, amikor az »internacionalista« szociáldemokrata pártok támogatták polgári – imperialista és soviniszta – kormányaikat a világháborúban, a nemzeti-etnikai önzés legyőzte az Internacionálét, az osztályfölszabadítás eszméjét, a szocializmus pedig összeomlott (»a bázeli harangok« és minden szép szó ellenére). S vele az emberiség legnagyobb reménye.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
A bejegyzés trackback címe: http://mandiner.hu/trackback/113245