A Kúria szerint a másodfokon eljáró ítélőtábla terjedelmes bizonyítást folytatott le, és helyesen járt el, amikor az elsőfokú ítéletben rögzített tényállást kiegészítette, pontosította, azonban a Kúria szerint ezt a munkát az ítélőtábla nem vitte következetesen végig, odáig, hogy csakis a vádlott lehetett az elkövető, ezért indokolt az új másodfokú eljárás lefolytatása, ahol ezeket a hiányosságokat ki lehet küszöbölni. A Kúria felhívta a figyelmet arra, hogy valószínűségre nem lehet bűnösséget alapozni, az ítélethez kétséget kizáró bizonyosság kell a bűnösség kérdésében, és ugyan az első- és másodfokú bíróság elegendőnek tartotta az összegyűjtött bizonyítékokat, a Kúria szerint további bizonyításokra van szükség ahhoz, hogy a közvetett bizonyítékok láncolata zárttá váljon, és kijelenthető legyen, hogy a bűncselekményt a vádlott követte el, és rajta kívül más nem követhette el.
A Kúria döntése szerint nem szükséges az egész eljárást lefolytatni, az ítélőtábla el tudja végezni a szükséges feladatokat, ezért csak a másodfokú ítéletet helyezték hatályon kívül. A Kúria iránymutatásokat is adott az ítélőtáblának, hogy mit kell elvégeznie a megismételt eljárásban, például szembesítenie kell a sértettet és a vádlottat, fel kell tárni a szemtanúk elmondásaiban rejlő ellentmondásokat. A Kúria szerint azt is tisztázni kell, hogy a vádlott miért mondta a feleségének, hogy a bűncselekmény elkövetésének napján elfoglaltsága van a kórházban, a titkárnőjének viszont miért mondta, hogy később ér be a munkahelyére. Az ítélőtáblának azt is tisztáznia kell, miért a vádlott jutott a sértett eszébe elsőként, mint lehetséges elkövető. A Kúria rendelkezett a vádlott előzetes letartóztatásának fenntartásáról is, mert úgy látta, a férfi szabadlábon a tanúk befolyásolásával, megfélemlítésével veszélyeztetné a bizonyítást.
(MTI)