„Orbán teljesen eltévedt a magyar jobboldaliság útján, amely nem függetlenítheti magát egy jelentős mértékben nyugatos európai ország hagyományaitól, köztük az autentikus modernizáció Szent Istvánt is előképének tudó, Széchenyitől eredő és Bethlenen át Antallig ívelő (nyugatos) hagyományától.
Magyarország egyik legfontosabb hagyománya a modernizáció sajátos útjának keresése. Orbán azonban kilépett ebből a hagyományból, pontosabban az egyes kliséket (mint a nemzet, a kereszténység) eloldotta a magyar (fél-)modernség kontextusától, és éppen azon van, hogy bevigye egy keleties kontextusba, ahol ezeknek az értelme teljesen átalakul. A magyar nemzet, a kereszténységünk, az államunk, a szabadságunk felfogása azonban nem szakítható ki a magyar küszködő (fél-)modernség közegéből és ültethető át egy autoriter, keleties, polgárosulatlan közegbe anélkül, hogy az ország identitása jelentősen sérüljön. Orbán mégis ezzel próbálkozik.
A konzervatív modernizáció -- a jobboldal egyetlen autentikus, termékeny politikai nézőpontja -- a magyar tudás, a magyar kompetenciák valóságából kiindulva, az identitásunk megőrzése mellett akar bekapcsolódni a nemzetközi folyamatokba. Ezekbe szilárdan beleállva maradhatunk csak magunk, a szó tényleges értelmében szuverének. Se a progresszívok, se a keleti autoriterek nem barátai a magyar nemzet érdekeinek, ellenben mindkettő a maga módján erőszakot tesz a hagyományaink, az értékeink és a szabadságunk ezer éve alakuló rendszerén. Mindketten radikálisok.”