Jobbik vs LMP

Vona: Simicska szimpatikus, tépelődő ember, aki felelősnek érzi magát Magyarországért

2017. május 12. 16:08

„Gyurcsány Ferenc alatt sem volt akkora rendszerszintű korrupció, mint manapság” – állította magát „exfideszesként” megnevezve Vona Gábor, a Jobbik elnöke a Szent Ignác Jezsuita Szakkollégium eseményén, ahol Szél Bernadett LMP-társelnökkel vitázott. A két ellenzéki vezető a viták ellenére közös pontokat talált például a civilpolitika, az oktatás és a pártfinanszírozás mentén. Vona úgy látja: Orbán Viktor a démonaival küzd, viszont Simicska Lajos szimpatikus neki, találkozott is vele, de nem finanszírozza a Jobbikot. Vona szerint Simicska úgy érzi, nagy felelőssége van abban, hogy így alakult Magyarország sorsa.

Orbán Viktor után két héttel, a Momentum után egy héttel Vona Gábor és Szél Bernadett látogatta meg a Szent Ignác Jezsuita Szakkollégium lakóit a Loyola kávézóban. A Jobbik elnöke és az LMP társelnöke strukturált vitát folytatott, hogy „a közbeszéd jelenlegi állapotában végre valódi közéleti vita legyen, ha csak zárt körben is” – ismertette Hódsági Kristóf moderátor a kitűzött célt. Aztán fel is tette az első kérdést: 2010 óta nem sikerült parlamenti választáson győznie az ellenzéknek. Hogyan kellene megszervezni, hogy kormányképes többséget alkosson?

Az ellenzék esélyei a Fidesz ellen

Szél Bernadett elmondta, nem az ellenzék újraszervezése az LMP célja, hanem a teljes bukott politikai elit lecserélése, a kormányrakerülés és a megújuló Magyarország programjának megvalósítása. Az ökopárt ugyanis – bevallása szerint – nem ellenzék-kormány viszonylatban gondolkodik, hanem értékalapon.

„Mi azt is valódi eredménynek tartjuk, hogy az ökopolitikát sikerült meghonosítani Magyarországon, ez a szomszédos országokban szinte sehol sem történt meg.” Szél szerint azonban ez csak a kezdet.

„Az LMP azért van itt, hogy új, 21. századi alternatívát hozzon Magyarországra” a huszadik századból ránk maradt korrupcióval, valamint az oktatás- és egészségügy válságával szemben. „Mi mindennek az ellenzékét jelentjük, ami az elmúlt 27 évben történt. Az MSZP-nek és a Fidesznek is.” – jelentette ki harciasan Szél Bernadett.

Szél Bernadett úgy látta: nem elegendő a belső szervezettség és a médiahátszél, egységes üzenetek is kellenek, amelyek szerinte a néppártosodó Jobbikban most nincsenek meg. Ezt Vona sem vitatta, de azért odaszúrt Szél-nek: „10 százalék alatt azért könnyű egységes üzeneteket megfogalmazni.” Az LMP társelnöke úgy reagált: egy párt akkor hal meg, ha elveszti a lába alól az ideológiai talajt, ezért egységes értékek kellenek és ez nem százalék kérdése. Vona Gábor végül udvariaskodva zárta le a témát: Rohamosan elkezd átalakulni és elveszti egységes jellegét egy párt, amint átlépi a 10 százalékot. „Erre emlékezz, hogy mondtam: kívánom, hogy átlépjétek!”

Vona Gábor szerint az LMP és a Jobbik egyszerre jutott be az országgyűlésbe egy generációváltás részeként, így alapvetően van egy sorsközössége. Figyelmeztette a hallgatóságot: „nem biztos, hogy nekünk olyan sok vitánk lesz itt”. A radikális párt elnöke szerint az ellenzéki pártoknak magukat kell megszervezniük a sikerhez, „ahogy a Fidesz már elvégezte ezt a munkát”, ráadásul szerinte most már a médiában is jelentős erőre tett szert a kormánypárt. És „mi kell a győzelemhez?” – tette fel a költői kérdést. „Erővel szemben erőt kell felmutatni” – utalt Vona a Jobbik médiapolitikai céljaira.

Majd visszatérve a témához, leszögezte: „nem olyan erős a Fidesz, mint amilyennek látszik”, egyedül a migrációs krízis kommunikálása teszi azzá. Orbán machiavellista módon felnagyítva tálalja az emberek számára ezt a témát, ezzel pedig eltereli a figyelmet például az egészségügy állapotáról – mondta Vona Gábor.

Szél Bernadett kissé felháborodva a „migránsokkal való riogatástól” elmondta: „Magyarországon van egyfajta idegenkedés a külföldiektől – a pirézek óta tudjuk. Ezt használja ki a kormány populista retorikája – elemzett Szél. „Aki az emberek félelmeire játszik, nem tud erős Magyarországot létrehozni” – összegzett.

Amorális a hatalompolitika vagy csak szükséges?

Aztán kapott egy hallgatói kérdést: amióta a Fidesz bipoláris politikai rendszerből egypólusú centrális erőteret csinált, mennyire törpülnek el az ellenzéki pártok és mennyire képesek egyáltalán különbözni egymástól?

Az LMP társelnöke szerint mára kifullad ez a pólusképzés, amelyet „a hatalommal visszaélve” végzett Orbán, ugyanis a közvélemény kezd megváltozni, és ezt a hatalomtehnikát egyre kevésbé tolerálják. A paksi bővítés esetében is a kormány hiába tudta, hogy az emberek többsége ellenzi Paks2-t, – folytatta Szél – mégis a nép ellenében hozta meg a döntést.

„Azért vagyunk politikusok, mert ügyesen tudunk tematizálni” – szúrt oda Vona Gábor az elempésnek a témaváltás miatt, aztán kemény kritikát is megfogalmazott az ökopárttal szemben: „Kicsit olyanok vagytok, mint a gitározó hippik a vietnámi háború közepén. Ez a probléma.”

A radikális párt elnöke szerint a – kormánypártból hiányzó – galamb szelídsége mellett a kígyó ravaszságára is szükség van ahhoz, hogy kormányképes szereplőként viselkedjen egy párt és megragadja a hatalmat.

Szél felvette a kesztyűt és az ásványvizes üveggel bajlódó Jobbik-elnök szemére vetette: „nem azt kell megtanulni, hogyan juthatunk hatalomtechnikával hatalomhoz”. Ha nem értékalapon szervezzük a politikai közösségünket, semmin nem fogunk változtatni – fejtette ki.

„Nem azt mondom, hogy legyünk amorálisak!” – védekezett Vona Gábor, és egyúttal különbséget tett a Fidesz „machiavellista” gondolatvilága és a Jobbik között. Szerinte a demokráciát és „a polgári Magyarországot most jobban képviseli a Jobbik vagy akár az LMP, mint a Fidesz”. Vona úgy látja, ha sikerül leváltani az „illiberalizmust meghirdető” Orbán Viktort, akkor válik csak kérdéssé, hogy lesz-e elég önmérséklet, hogy más legyen a kormányzás stílusa.

Nem törvényszerű, hogy a hatalom megrontja az embert, ez egyfajta kísértés, amelynek ellen kell állni – fejtette ki Vona Gábor. „Ilyen értelemben én is veletek együtt gitározok a réten” – burkolta gesztusba az iróniát vitapartnere felé.

A civil szektor kulcsszerepe

Milyen érzés, hogy egy „amorális és antidemokratikus szerveződés – nevezzük most Fidesznek – óriási fölénnyel kormányoz?” – szólt a következő kérdés. „Megdöbbentő” – állította Vona és Szél egybehangzóan.

Az LMP konstruktív ellenzék akart lenni 2010-ben, aztán „rájöttünk, hogy nem megy, mert még a módosító javaslatainkat sem fogadják el” – idézte fel Szél Bernadett. Azt is elfogadhatatlannak találta az ökopárt társelnöke, hogy a Fidesz nem akarja az ügynökmúlt feltárását és az elszámoltatást sem, hiszen például „hogyan került Kocsis István a vádlottak padjáról a paksi bővítésért felelős miniszter mögé a parlamenti páholyba?” – méltatlankodott.

Vona Gábor számára az keltett megrökönyödést, hogy „ennyire antidemokratikus irányba indultak a folyamatok és az illiberális demokrácia felé megyünk”. A közönséghez címezve feltette a kérdést: „Hol a keresztény értelmiség ilyenkor? Nem látom őket”.

Arról is beszélt, hogy a parlamenti demokráciát mennyire kiüresítettnek látja: „Hiába teszünk fel kérdéseket az Országgyűlésben, csak előre megírt kommünikéket kapunk válasz gyanánt”.

Az első ciklusban legalább voltak még olyan politikusok a Fideszben, akikkel lehetett vitatkozni a Parlamentben – fokozta Szél a kormánykritikát. Manapság pedig már ott tartunk, hogy „a vitakultúrából egyedül Orbán megszólalásai emelkednek ki”.

Márpedig értelmes vitákra lenne szükség – vette át a szót Vona Gábor, és arról beszélt, hogy a civil társadalom játszhatna ezekben kulcsszerepet. Szerinte azonban a civil szektor részben a kádári örökség miatt nem mer fellépni. Ha például civilek szakmai állásfoglalásukkal segítenek a Jobbiknak, „nem merik a nevüket vállalni, félve a következményektől”.

Az LMP háza táján nincsenek ilyen problémák – vetette ellen Szél: „A mi programunkban értelmiségiek és civilek is közreműködtek, többen a nevüket is vállalták”. Az ökopárt társelnöke szerint azért lehetséges ez, mert értékközösség van a párton belül, ugyanakkor ő sem tagadta, hogy lennének hiányosságok a civil aktivitásban. Szerinte egyrészt az oktatási rendszer nem ad meg alapvető ismereteket – például a pénzügyekről vagy a munkavállalói jogról –, ráadásul a média sokszor alacsony színvonalon dolgozik és nem segíti azt, hogy az emberek megértsék az ok-okozati összefüggéseket.

Vona Gábor szintén kritizálta a média működését, amely szerinte nem emeli ki megfelelő mértékben a földkérdés, az elvándorlás, valamint a korrupció témáját. Értékelése szerint létezik ezenfelül egy társadalmi közöny, szolidaritáshiány is: „ha devizahiteles vagyok, nem megyek ki a magyar földet megvédeni, ha pedig földtulajdonos, akkor nem állok ki a devizahitelesekért”.

Vona kifejtette, hogy szerinte a Fidesz Gyurcsány és Bajnai hibáinak köszönheti a kétharmadát, ezzel azonban Szél nem teljesen értett egyet. Ő úgy látja, hogy a Fidesz 2006 és 2010 között sokat dolgozott a hatalomba kerülésért, de – mint mondta – „ilyen hatalmat még a saját pártomnak sem kívánok”. Vona erre úgy reagált, hogy ennek az időszaknak számára is az az egyik tanulsága, hogy a kétharmad a legrosszabbat hozza ki a pártokból. „Betiltanám a kétharmadot, ha lehetne ilyet” – jelentette ki.

Keresleti vs. kínálati politika: így szavazzunk!

Ezt követően a Jobbik elnökét arról faggatták a szakkollégisták, hogyan halad a néppártosodás folyamata. Vona mindjárt idézte a statisztikákat – amelyeket állítása szerint nem hamisított –, hogy jelenleg a Jobbik kevésbé elutasított párt, mint az MSZP és a Fidesz, ráadásul ő rendelkezik a legtöbb másodlagos preferenciájú szavazóval. „Hogy mikor lesz kormányzati tényező a Jobbik, 2018-ban vagy 2022-ben, az más kérdés.” – értékelt optimistán.

A vita hevében Szél Bernadett azt mondta, hogy az államnak 100 forintból 20-at az oktatásra kellene költenie, ami miatt a hallgatóságból neki szegezték a kérdést: na jó, de miből? A képviselő szerint a korrupció és az egykulcsos adó rengeteg pénzt visz el az államkasszából, ráadásul az olyan beruházások, mint Paks2, a stadionépítés, a minisztérium áttelepítése és a Városliget átépítése iszonyúan költségesek, tehát szerinte lenne tér az oktatási kiadások fedezésére. Vona és Szél egyetértettek abban, hogy az oktatáson keresztül lehet kiemelni Magyarországot az összeszerelő üzem státuszból, ehhez azonban az oktatás hatékonyságát kell javítani. Azonban míg a Jobbik elnöke a közoktatás mélyebb reformját vetette fel, Szél Bernadett inkább az alternatív iskolákon és az oktatási autonómia növelésén keresztül vázolta fel az átmenetet.

Szél Bernadett ennél keményebb kérdést kapott: Az LMP több fontos személyiségét – köztük Schiffer Andrást is – elvesztette, ráadásul a Momentum is szavazókat szívhat el az ökopárttól. Hogyan szerezhet így szavazatokat?

Az LMP társelnöke arról beszélt, hogy a pártot korábban „jobbról és balról is szét akarták szedni”, mégis mindig „kínálati politikát” folytatott, azaz nem kötött alkut. Emellett pedig a belső szervezetrendszer 21. századnak megfelelő, azaz hálózatos jellegű, így – Szél értékelése szerint – bár szomorú, ha valaki kiválik, nem egyes emberektől függ a párt sikere.

Nemcsak a hálózatosodás, hanem perszonalizálódás is jellemzi a 21. századot – vetette ellen Vona Gábor, azaz „ha nincsenek arcaitok, nem sokat értek a hálózatotokkal, a jelen pillanatban például a te személyed képviseli az LMP-t”.

A Jobbik-elnöke azt tanácsolta Szél-nek, hogy a keresletre is figyeljen oda: „Lehet, hogy nagyon liberális dolog, amit felvázolok, lehet, hogy a néppártosodás egy vadhajtása, de a politikának feltételeket, kereteket kell teremtenie”.

Vona szemmel láthatóan nem győzte meg vitapartnerét és, amikor a közönség arról faggatta Szél-t, hogy a Momentum nem szívja-e el az LMP szavazóit, akkor is elvi álláspontra helyezkedett a zöldpolitikus.

Luxus azzal foglalkozni, hogy ki hány szavazót vesz el, sokkal fontosabb, hogy a Momentum talán rá tudja venni a fiatalokat, hogy elmenjenek szavazni” – fejtette ki. A szavazók számára pedig azt tanácsolta: „Nem matekozni kell és hatalompolitikázni, hanem arra kell szavazni, akiben megbízunk”.

A rákfenéje a magyar politikai rendszernek, hogy a politikusok nem törekednek hitelességre, a választópolgárok pedig számolgatnak ahelyett, hogy a leginkább hiteles személyt választanák – mutatott rá Szél Bernadett.

Ezzel a megközelítéssel Vona Gábor is szimpatizált: „a politika egy bizalmi kérdés, nem jó, ha számolgatunk, inkább arra szavazzunk, akivel azonosulni tudunk”. A radikális párt vezetője szerint egyértelműen több pártra van szükség és ezeknél „el kell engedni a jobboldali-baloldali felosztást”, amely a 21. századi pártokra – mint amilyen a Jobbik és az LMP is – egyáltalán nem alkalmas.

Pártfinanszírozás

Vona Gábor kifejtette, hogy szerinte Gyurcsány Ferenc alatt sem volt akkora rendszerszintű korrupció, mint manapság. „Soha nem gondoltam, hogy exfideszesként ilyen a számra jön” – reflektált magára, aztán feltette a kérdést: hogy nézheti ezt végig a fideszes értelmiség? Hipotézise szerint egy eredeti felhalmozás zajlik piszkos eszközökkel, ahogy a Mediciek tették korábban Firenzében. Ez alapján Vona szerint „lehet, hogy Mészáros Lőrinc unokája magyar festőket fog támogatni.” Szél Bernadett ezzel kapcsolatban idézte a kutatásokat, melyek azt mondják, hogy az emberek szerint párttól függetlenül korruptak a politikusok. Ez szerinte azt vonja maga után, hogy „újra kell szőni a társadalom szövetét, és el kell takarítani a huszonhét év mocskát, ez üzenet Mészárosnak és a Medicieknek is” – vonta le a következtetést.

Ezután egy olyan kérdésblokk következett, amelyben a Jobbik és az LMP finanszírozásáról kellett nyilatkoznia a pártvezetőknek. Szél készségesen leszögezte: az LMP vesztese a jelenlegi pártfinanszírozási rendszernek, ugyanis „mi vagyunk az egyetlen szereplő, amelyik nem doppingol a versenyzők közül”. 2014-ben az LMP volt az egyetlen párt, amely minden fillérrel el tudott számolni a kampány után, ez a transzparencia nekünk alap, de cinkelt lapokkal játszó ellenfelekkel küzdve folyamatos és leküzdhetetlen versenyhátrányt jelent – állította az LMP társelnöke. Szemléltetésül elmondta: „Összeszámoltuk, melyik pártnak hány plakátja van, s míg a Fidelitas 2500-al, a Jobbik 2000-el rendelkezik, pártalapítványunk az Ökopolisz, mindössze 50-el”.

Vona Gábor inkább az általánosabb pártfinanszírozási viszonyokról beszélt. Úgy vélte, abból, amit a pártok kapnak, tisztességesen el lehet politizálni, az viszont már más kérdés, hogy a jelenlegi szabályokat nem tartják be, gumijogszabályként értelmezik – utalt félreérthetetlenül a Fideszre. Aztán arról beszélt, nyilvánossá kell tenni, mennyit kapnak a pártok és a politikusok, szerinte a Jobbik az LMP-hez hasonlóan bizonyította már, hogy áll elébe a transzparenciának.

Kérdés: Simicska Lajos ad pénzt a Jobbiknak, és, ha igen, akkor mennyit?

Vona válasza: találkozott már vele, de nem finanszírozza a Jobbikot. Orbán Viktor Vona szerint a démonaival küzd: Soros Györggyel és Simicska Lajossal, a két korábbi mecénásával; és ennek során a saját problémáit kivetíti a külvilág valamely szereplőjére. „Köztük rám is. Nem engem finanszírozott Soros György, nem engem tett miniszterelnökké Simicska Lajos, ez mind Orbán Viktor görög tragédia-szerű mentális küzdelme” – fogalmazott a jobbikos politikus.

Kérdés: És jóban van Simicska Lajossal, szimpatikus volt?

A Jobbik elnöke így válaszolt: „Ezt a kérdést így még nem tették fel, és akkor hadd mondjam azt, hogy igen”. Úgy fogalmazott: „Amit akkor láttam abból az emberből, nem is azt mondom, hogy megtört, de egy tépelődő embert láttam. Aki akkor azt mondta, hogy úgy érzi, nagy felelőssége van abban, hogy így alakult Magyarország sorsa. Hogy mennyire őszinte, vagy mennyire emberi törés ez, azt nem tudom.” Vona szerint Simicska nem tűnt ellenszenvesnek vagy bénultnak, hanem normálisnak és életvidámnak. „Mondjuk annyi pénzből lehet” – tette aztán hozzá.

Paks2

A pártfinanszírozás kapcsán a Jobbik állítólagos orosz támogatásáról is kérdeztek a szakkollégisták. Ezeket a vádakat Vona Gábor visszautasította, de arról is beszélt, hogy a „zsigeri oroszellenesség”, amit az LMP képvisel, nem visz előre. Ezután gyorsan Paks2-re terelődött a szó, amellyel kapcsolatban Szél figyelmeztette a Jobbik elnökét: „a Jobbik szerint túlságosan szakmai kérdés Paks2, ahhoz, hogy népszavazást tartsunk róla, de emlékeztetnélek, hogy ebbe az érvelésbe bukott bele a baloldal is.”

A zöldpolitikus szerint, ugyanis nincs olyan összetett kérdés, amelyről a választópolgárok ne dönthetnének, főleg, ha egy hosszú kampány során részletesen be lehet mutatni az érveket.

Vona nem erre reagált, inkább átkeretezte a kérdést. Értelmezése szerint itt most három különböző dologról van szó: az atomenergiáról, Oroszországról, valamint a Fidesz korrupciójáról. „Döntsük már el, hogy miről akarunk szavazni!”

Külpolitika

Ezután Szél hiába akarta visszaterelni a témát Paks2-re, a Jobbik elnöke ehelyett inkább gyors geopolitikai elemzést adott: történelmünk során mindig három nagyhatalom, Németország, Oroszország és Törökország között álltunk, és mindahányszor valamelyik mellé álltunk, mi ittuk meg a levét. Éppen ezért kell Oroszországgal partneri viszonyban lenni és fölösleges ellenségképet gyártani, hogy szuverenitásunkat megőrizzük. „Nem értékalapú, hanem érdekalapú külpolitikára van szükség” – összegezte nézeteit Vona.

Vesztére, ugyanis Feledy Botond, a szakkollégium rektora, külpolitikai elemzőként éles kérdéseket szegezett neki: azt gondolja Vona, hogy lesz magyar szuverén külpolitika, mire ő kormányra kerül a globalizáció, a felmelegedés, a migrációs válság és a kibertámadások korszakában? Törökország és Németország NATO-tagok, azaz egy szövetségi rendszerben vannak velünk, Oroszország viszont nem, miért is kellene tehát egyensúlyozni a három hatalom között?

„Ahol elefántok szeretkeznek, ott nem jó fűnek lenni” – idézett Vona Gábor egy, a hallgatóság körében népszerűvé váló, keleti mondást.

Aztán inkább hagyta a Jobbik geopolitikai elméletét és gyorsan csendesebb vizekre evezett. Arról beszélt, hogy a kelet-közép-európai együttműködésében lát akkora potenciált, hogy nemzetközi politikai alternatíva lehetne. De okulva az előzményekből sietve hozzátette, hogy ezt csak igen hosszú távon képzeli el, nem 2018-ra.

Szél Bernadett, kapva az alkalmon, megfeddte vitapartnerét: „Gábor, felmondtad a Szijjártói leckét – el kell oszlatnom azt a képet, hogy egy réten gitároznánk – a külügy mindig az elvekből kell, hogy következzen”.

Szent István óta nem vitás, hogy az európai közösség részei kell, hogy legyünk – érvelt a zöldpolitikus, majd hozzátette: euro-atlanti elköteleződésünk egyértelmű. Arra is felhívta a figyelmet, hogy a globális felmelegedés miatt azok az országok lesznek versenyelőnyben, amelyeknek van ivóvizük és meg tudják termelni a saját élelmiszerüket. Éppen ezért hosszú távon, „ami kincset fog érni, az a földünk”.

A bejegyzés trackback címe: http://mandiner.hu/trackback/111723