Fekete-Győr András beszéde a 2017. május elsejei tüntetésen a Hősök Terén.
*
„Azért vagyok itt köztetek, hogy elmondjam mit kell tennünk a következő egy évben.
Cselekednünk kell. Mert meguntam, hogy csak kesergek azon, hogy mi nem jó, nem pedig teszek azért, hogy jobb legyen. Pedig felelős vagyok a jövőmért, felelős vagyok a sorsomért. Eleinte egyedül voltam, és tehetetlennek éreztem magam. Aztán egyre többen lettünk, megalapítottuk a Momentumot és éreztem, hogy közösségben erősek vagyunk. A tehetetlenséget felváltotta a cselekvés ereje. Most pedig azt látom, hogy rengetegen vagyunk. Ez azt jelenti, hogy nincs lehetetlen: együtt, ennyien és még többen képesek vagyunk beindítani Magyarországot. Mi abban hiszünk, ellentétben Orbán Viktorral, hogy beindítani kell dolgokat, nem pedig megállítani.
Ő megállítani akarja Brüsszelt. Megállítani, mert rájött, hogy az ő vezetésével Magyarország sosem fogja utolérni. Nem fogja utolérni, mert nem érti a 21. századot és fél, hogy ez kiderül. Ezért zárja be az egyetemeket, ezért veszi semmibe a Nobel-díjasokat, ezért dönti romokba az oktatást, hagyja lezülleni a kórházakat, teszi tönkre az Origót, a megyei lapokat, listázza a civileket és a gondolkodókat.
Orbán Viktor azért kelt félelmet, mert ő is fél. Fél attól, hogy kiderül a hozzá nem értése. Fél a szabad sajtótól és fél a szabad választásoktól, de leginkább tőlünk, emberektől fél.
Pedig 13 évvel ezelőtt, május elsején, uniós csatlakozásunkkor minden korábbinál közelebb kerültünk ahhoz, hogy végre elkezdhessük a felzárkózást Európához, amire évszázadok óta vártunk. De Orbán Viktor a lebukástól való félelmében inkább a butatelefonok világát választja, szabályozás helyett elüldözi az ubert, bevezetné a netadót, száműzi az informatikaórát, listáz mindenkit, aki okosabb nála.
Moszkva irányába tereli a nemzetet. A gazdag, modern, szabad Európa helyett ő a szegény, elmaradott és elnyomott Oroszországot teszi hazánk példaképévé.
De mi fiatalok, akik hazajöttünk és akik itthon maradtunk, kezünkbe vesszük a sorsunkat és megfordítjuk az irányt. Ott voltunk Londonban, Brüsszelben, Berlinben, az egész világon és most fordul a kocka: nem a külföld szívja el az értékes tudást, hanem mi hozzuk haza.
Hazajöttünk, hogy megvalósítsuk azokat a jó példákat, amiket külföldön láttunk, mert nem Mészáros Lőrincek, hanem Széchenyi Istvánok építik a hazát.