Batta András és Horn Márton

Izgi lesz a gregorián? – Mandiner-exkluzív a Magyar Zene Háza tartalmi tervezőivel

2017. március 28. 12:25

Hiába hitelesítette a választási bizottság az LMP népszavazási kérdését a Liget beépíthetőségéről, a Magyar Zene Háza fel fog épülni – Batta András és Horn Márton, a zeneházat tervező munkacsoport vezetői legalábbis biztosak ebben. A háznak egyébként már épülnie kellene, de még mindig nincs meg a kivitelező. Hogy az öt pályázó között van-e Mészáros Lőrinc, arra nem kaptunk választ, minden másra viszont igen. Tényleg egyedülálló zenei csodák palotája készül, amelynek tervezése során a komolyzenész Batta felfedezte magának David Bowie-t. A Zeneakadémia volt rektorát, a magyar komolyzenei élet fontos háttéremberét a Nemzeti Filharmonikusok körüli botrányról is kérdeztük. Szerinte nem kell mindig demokratikusan dönteni. Interjú.

A Zeneház állandó kiállítása a jelenlegi tervek szerint úgy áll, hogy Beethovennek saját kis terme van, Kurtágnak és Ligetinek közös, Bartók meg sehol sem képviselteti magát külön teremmel. Hogyhogy?

Batta András: Van itt egy kis félreértés, úgy látom. A tervek szerint nem termek vannak, hanem egy hatalmas kiállítótér, amelynek a középső része a zene csodájáról szól. Onnan indul majd a látogató, aztán körbejárja: az lesz egy nagy élménytúra a zenetörténeten át. Különböző stációkkal. Beethoven olyan meghatározó, hogy mellette nem lehet csak úgy elmenni; de ugyanígy Liszt mellett sem, aki a romantika centrumában áll. Természetesen számára valóban lesz egy külön stáció, de Bartók és Kodály sem maradnak ki: munkásságuk bemutatása a kiállítás egyik alapvető üzenete lesz. 

Persze, de azt azért már látjuk, hogy Bartók nincs középpontban. Pedig ha van magyar zenei kulturális brand, az éppen ő. 

Batta: A Bartók-hagyaték kezelésére már van Bartók Archívum, és létezik Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem is. A mi dolgunk az, hogy minél többen tudjanak erről, és értve hallgassák Bartók zenéjét. Merthogy a Magyar Zene Háza terveink szerint a zenei ismeretterjesztés központja, ahol az értékes zenék titkait fejthetik meg azok, akik kíváncsiak rá. Egyébként az egész kiállítást átszövik azok az asszociációk, amelyek Bartókot és Kodályt idézik meg a látogató számára. 

Ha már Bartók, a legutóbbi fejlemények tükrében nem tudjuk nem megkérdezni: veszélyben van a Kocsis Zoltán által készített Bartók-összkiadás befejezése?

Batta: Nincs.

Pedig a Nemzeti Filharmonikusok élére történő furcsa kinevezés után a hírek szerint a Kocsissal együtt dolgozó szakemberek jelezték, hogy nem szívesen folytatnák a munkát Hamar Zsolttal.

Batta: Erről nem tudok, arról viszont igen, hogy Hamar Zsolt rengetegszer vezényelt Bartók-zenét itthon és külföldön egyaránt. Kitűnő, tapasztalt karmester, kreatív vezető. Teljesen egyetértek a kinevezésével. 

Annak módjával is? Hogy a filharmonikusok igazgatója kezet fog Eötvös Péterrel a zeneigazgatói posztra, majd a minisztérium módosítja a szervezeti szabályzatot és mást nevez ki?

Batta: A kinevezés módját vitatják egyesek, de tévedés, hogy mindig mindenhol demokratikusan dől el egy ilyen pozíció. Egy, az állam által fenntartott zenekar esetében nem értékelem katasztrófeként, ha a fenntartó képviselője dönt a zeneigazgató személyéről. Az én véleményem szerint is erős koncepcióval kell kinevezni embereket ilyen komoly posztokra. Nem a kiválasztás módja a lényeg, hanem az eredmény. Ami kifejezetten jó. Sok tennivaló van a zenekarral, annak menedzselésével, tehát olyan komoly, ereje teljében lévő karmesterre van szükség, aki a következő tíz évben képes építkezni. 

Nem rossz jel, hogy az eddigi igazgató lemondott és nem dolgozik együtt vele?

Batta: Kovács Géza nagyon erősen kötődött Kocsis Zoltán személyéhez. 16 évet dolgoztak együtt. Nagy és heroikus korszak volt. Tudtommal nem kényszerítette senki a lemondásra.

Nem inkább elakad a fejlődés, ha nincs beleszólása a zenekarnak abba, ki vezesse?

Batta: Hamar Zsolt korábban is fontos része volt a zenekarnak, Kocsis Zoltán vette magához. Biztos vagyok benne, hogy a zenekar nemcsak a karmesterei pálcáját, de eszét és szívét is követi majd. 

Eötvös Péter miért nem kaphatta meg a posztot?

Batta: Nem tudok ehhez hozzászólni. Nagyrabecsülöm. Igen sikeres zeneszerző. El tudtam volna őt képzelni egyfajta díszelnökként, elnök-karnagyként, de a napi munkát is el kell végeznie valakinek, aki ambicionálja a feladatot és beleadja teljes energiáját. Hamar Zsolt ilyen ember.

Az önök életébe egyébként mennyire szól bele a politika? Várható, hogy elkezd butulni a szép épületterv, ahogy például a Nemzeti Galériánál már látunk erre utaló jeleket? Aztán tervezhetik át az egész tartalmat?

Horn Márton: A politika – azon túl, hogy támogatja a Zene Háza egyedülálló programjának megvalósítását – a mi munkánkba konkrétan semennyire sem szól bele, teljesen függetlenül dolgozunk. A japán tervezővel egyeztetünk folyamatosan. Volt egy koncepcióterv, amin sokat kellett még dolgozni. Ha költséget kell csökkenteni vagy ésszerűsíteni kell az épületet a funkcionális igényeknek megfelelően, akkor persze változik az épület, de az Új Nemzeti Galériánál sem történt semmilyen végleges veszteség. Valóban volt egy köztes terv, amit láthattak ott és hiányolhatták, hogy csökkent a jellegzetes, pagodaszerű tetők száma, de azok azóta visszakerültek. Folyamatos az egyeztetés tehát, ez a tervezés folyamata. A Magyar Zene Háza esetében is volt változás, de az épület kontúrja nem változott. 

Tehát marad az a látványos megoldás, hogy a légies, lukacsos tetőn átnőnek a fák?

Horn: Igen, marad, de azt azért elárulom, hogy a lyukak elsődleges funkciója nem az, hogy fák nőjenek át rajtuk. 

Hanem?

Horn: Azok az egész házon áthúzódó fénycsövek felső bemeneti forrásai. Ezek által minden szintet meg lehet világítani természetes fénnyel. Ahogy a fák lombkoronáján áthatol a fény, úgy hatol át az épületen is. Minthogy a föld fölötti szint falai üvegből lesznek, az egész ház szinte eltűnik a Ligetben, teljesen átjárható, átlátható lesz, természetesen illeszkedik a környezethez. 

A pincében is természetes fénnyel világítanak majd?

Horn: Lesz rá lehetőség, de hozzá kell tennem: a pinceszinten lesznek a kiállítások, azoknak a megvilágításához pedig nem a természetes fény a megfelelő. Vannak tehát felső bevilágítók, de sötétíthetőek. 

Batta: A kiállítás egyfajta varázstér lesz, ahol a nem természetes fények dominálnak.

Zenei Csodák Palotája készül?

Batta: Ha múzeumtechnológiai szempontból nézzük, nagyon is. Eddig nem is tudtam, mekkora forradalom zajlik a kiállítástechnológiában, csak most csodálkoztam rá erre, már a munkacsoport tagjaként. 

Személyesen utaztak megnézni egy-egy példát?

Batta: Először online néztünk érdekes megoldásokat, majd több helyszínt a saját szemünkkel is megnéztünk. Párizsban voltunk például egy expón, amely kifejezetten erről szólt. Hogy milyen szerepe lehet például a mobilapplikációknak egy-egy kiállításban, milyen módon lehet kifejezni, átadni tartalmakat. Elvarázsolt, mennyi innováció van most ezen a területen. 

Horn: András munkacsoportja a tartalmon dolgozott, a mi dolgunk meg az, hogy a lehető legizgalmasabb módon mutassuk be, amit a zenében leginkább fontosnak ítélnek. Sound designer, vizuális szakértő, belsőépítész, könnyűzenei szakértő, múzeumpedagógus, a MOME látványtervezői is segítik a munkát. 

Batta: Olyan az egész, mint amikor egy nagy, látványos film készül. Nagy a stáb, mindenki máshoz ért, de egy célért dolgozik. A vége olyan összművészeti élmény lesz a látogató számára, mintha szereplőjévé válna egy filmnek. Nekem, aki évtizedek óta tanítom a zenét hagyományos eszközökkel, hatalmas élmény ez most. Jut eszembe, a másik élményünk pont ilyen volt és azt el sem mondtam még! A párizsi ugye technológiai expo volt, viszont megnéztük a David Bowie-kiállítást is. Ahogy mentünk ott a különböző korok és alteregók között, tényleg mintha az adott korszakba csöppentünk volna mindig. A végén meg a nagy rockkoncert-élmény! 

Az milyen érzés komolyzenészként?

Batta: Hatalmas. A könnyűzene sok mindent tud. Jóval előrébb jár a tartalom közvetítésében, az emberekre való hatásgyakorlásban. 

Bowie-t tudja zeneként hallgatni?

Batta: Úgy is tudom, de főleg produkcióként. Ami csodálatos benne: minden rendelkezésére álló eszközt bevet, hogy elmondja, amit akar. Ott van például utolsó videoklipje, a Lazarus. Azt még a Zeneakadémiára is bevittem, tanítani. Schuberttel állítottam párhuzamba. A párhuzam persze nem a hangokban van, hanem a tartalomban. A halálra való készülődésben. Ahogy Bowie a Lazarus végén behátrál a szekrénybe, az ugyanúgy hátborzongató, ahogy Schubert művei azok. Egy nagy művész utolsó gesztusa. 

Horn: Ezt nagyon jó, hogy említed, mert a ház is ilyen lesz. Nem csak a hangon van a fókusz, hanem a mondanivalón. Érzékeltetni fogjuk, egy-egy adott alkotó miért volt egyedülálló, miért fordulópont a zenében. Nem mindegy, hogyan interpretáljuk a tartalmakat. Ha például megkérdezünk ma tíz tízenévest, hogy mit szólnának, ha elmennénk egy gregoriánról szóló kiállítást megnézni, kilencszer az a válasz érkezne, hogy „Na hagyjál már békén!”

Tízből tízszer.

Horn: Lehet. Ezért fontos a mi munkánk. Hogy a gregorián is élmény legyen.

Nem lesz egyszerű az egyszólamúságot izgalombombává változtatni. Hogy oldják meg?

Batta: Izgalmas lesz. Ott szeretnénk megmutatni a kotta kialakulását például. Eljön ugyanis egy pillanat, úgy a 10. század körül, amikor már túl sok a dallam. Több tízezer dallam, többféle stílusban, nem tudják már megjegyezni. Ekkor alakul ki a kotta Európában. Először a hangmagasság nem is volt pontosan jelezve, csak egy kis kampóval, mert a szerzetes abból már tudta, hogy mennyit kell felfele lépnie. Na most, a Zeneakadémián mindezt lehet szemléltetni korabeli kottákkal, a dallamokat az ott tanulók el tudják olvasni. A kiállításon ez nem megy. Mit teszünk tehát? A látogató mond egy mondatot, bármilyen mondatot, amit egy szoftver gregorián dallammá alakít, egyúttal megmutatja a jeleket, amelyekből a kottaírás kialakult. Persze ez csak egy példa a sok kiállítási megoldásunk közül.

Vissza is énekli a gép a tetszőleges mondatunkat gregoriánban?

Batta: Igen. Ez a lényeg. Így aki nem tud kottát olvasni, azt sem tudja, mi a gregorián, megérti, megtapasztalja a lényegét és jelentőségét.

Tetszik. Mennyibe kerül mindez, a ház, a kiállítás?

Horn: A ház mint épület kivitelezése most van közbeszerzés alatt, ennek eredményeképp derül majd ki annak pontos ára. Az állandó kiállításra 400 milliót terveztek be egyelőre, ez viszont még változhat, ennél érzésem szerint valamivel nagyobb keretre lesz majd szükség. Összességében 10 milliárdos nagyságrendről beszélhetünk.

Semmi a Népstadionhoz képest.

Horn: Két különböző műfajról beszélünk, de mindkettőnek komoly rajongótábora van.

Mennyi lesz az épület fenntartása évente?

Horn: Vannak kalkulációink, de még az intézmény sem alakult meg, munkacsoportként dolgozunk. Közintézmény lesz majd a ház, lesz saját költségvetési támogatási forrása. Fontos persze, hogy legyenek bevételt generáló terei, az eladott koncertjegyeken kívül is. Lesz benne ezért gasztronómiai rész, ennek részeként sörkert a szabadtéri színpad mellett. Persze a döntő az intézmény kulturális vonzereje lesz: körülbelül százhúszezer látogatóval számolunk évente. 

Zenei központunk azért van már. Több is. MÜPA, Zeneakadémia, BMC, sörkert is akad... Kiállítóterekről nem is beszélve.

Batta: Itt viszont nem hangversenyterem, nem is egyszerűen kiállítás készül, hanem komplex zenei ismeretterjesztő központ. Mindenki félt egyébként attól is annak idején, hogy mi lesz a MÜPA után a Zeneakadémiával, de azóta is látogatják mindkettőt, megvan rá a kereslet, hiszen itthon hihetetlen nagy a zenei érdeklődés. A Virtuózoknak milliós nézettsége is van olykor. Ez még Németországban is elképzelhetetlen lenne, talán még ott sem ennyire fontos a zene. Másrészt viszont általában elmondható, hogy az itthoni iskolai zeneoktatáson van mit fejleszteni. A zeneiskolák jók, de nem mindenki viszi oda a gyerekét, márpedig aki nem jut el zeneiskolába, annak a zenei nevelése ma elég szegényes lesz.

És most majd a gyerek ide fog utazni Miskolcról, hogy megnézze a kiállítást és gazdagodjon?

Batta: Pontosan ez a tervünk. Ezt szervezni kell, a zeneház csapatának dolga lesz ez is. Idejönnek az osztályok, kapnak egy vezetést, a tanárokat is felkészítjük, kapnak egy koncertet, zenepedagógia programot is. Előszoba lehet számukra a ház a magyar zenei élethez. De nem csak számukra. Amikor ma egy külföldi például idejön, nincs egy hely, amely eligazítaná, milyen zenei kincseket rejt a város. Mit érdemes tudni a magyar zenéről? Hol van cigányzene? Hol van jó zeneiskola, amit érdemes megnézni? Hol van táncház? Nálunk ezeket az információkat is könnyen, egyszerűen megszerezhetik majd. 

Átjárható, átlátható földszinti részt terveztek üvegfalakkal: ott lesznek a koncertek. De milyenek? Hangulatos ligeti lődörgéshez valók, vagy komoly, nagy produkciók?

Batta: 270 fős a koncertterem. Kicsi. Nem nagy világsztároknak való. Érdekességeknek viszont igen, amelyek máshol nem találhatók meg. Kelta zenész egy szál hangszerrel, például. Vagy ha nevesebb művész érkezik, mást kérünk majd tőle, mint a nagy hangversenytermek, amelyekkel nem tudunk és nem is szeretnénk versenyezni. Nálunk nem az lesz, hogy elkezdi fél nyolckor, a közönség meg két órán át pisszenés nélkül hallgatja. Meséljen közben! Magyarázzon. Lehessen kérdezni tőle. Balázs János, Kelemen Barnabás például remekül tudják megszólítani a közönséget verbálisan is, hogy a saját területemről hozzak példát.

Ingyenesek lesznek a koncertek?

Horn: Ilyen szinten még nem tartunk, de a boltban is fizetnünk kell, a kultúráért is fontos, hogy fizessünk. Ne sokat, de fizessünk. 

Batta: Lesznek persze ingyenes rendezvények is. A szabadtéri színpadon sok délutáni, vasárnap délelőtti koncert lesz, az emberek pedig csak odaülnek a dombra és hallgatják majd. A másik, ami nagy álmom: egy hely az amatőr zenélésnek. Miért ne jöhetne egy tehetséges amatőr, hogy a barátainak játsszon? 

Horn: És ez a könnyűzenére is igaz. Van egy sor zenekar, amely ahhoz még nem elég nagy, hogy az A38-on vagy az Akváriumban lépjen fel, de minőségben már tart ott, hogy érdemes legyen megmutatni. 

Batta: Ilyenekben gondolkodunk. A ház méretei miatt nem is akarhattunk, de nem is akarunk koncerthangsúlyos teret. Az elég uncsi lenne. Egy kis MÜPA a Ligetben – arra semmi szükség. A fő fókusz tehát a két kiállítás. Az állandó és az időszaki. 

Utóbbiról mit tudunk ma?

Horn: Az első időszaki kiállítás terveink szerint a magyar könnyűzene történetét mutatná be, ennek tervezése még épp csak az ötletek szintjén van, a forrásokat is meg kell még találni hozzá. 

Ha nem jön össze, akkor mondjuk elhozzák Budapestre a már említett Bowie-kiállítást?

Horn: El tudnánk hozni, az 1000 négyzetméteres kiállítótér abszolút alkalmas lesz erre, de a Bowie-kiállítást '17 végén hazaviszik, mi pedig majd '19-ben nyitunk majd. De lesz például Pink Floyd-kiállítás Londonban, azt is meg szeretnénk nézni: az előzetes alapján nagyon jó lesz. A nagy, utazó könnyűzenei kiállításonak tehát tudnánk helyet biztosítani, igen. 

A zene Szépművészetije lesz tehát a Magyar Zene Háza? 

Horn: Nem az a lépték, de koncepcióját tekintve igen. Az alagsori kiállításokról és a földszinti koncertekről már esett szó, de lesz még valami, fent, a tetőtérben: könnyűzenei könyvtár. Olyan még nincs ugyanis. 

És kinek hiányzik? 

Horn: Nem hagyományos könyvtárra kell gondolni itt sem. Szeretnénk összegyűjteni a magánkézen lévő felvételeket, kategorizálni és meghallgathatóvá tenni őket. 

Ezt nem úgy hívják, hogy YouTube?

Horn: Rengeteg anyag van, például koncertfelvétel, amit nem tehetünk fel a Youtube-ra, mert a tulajdonos ahhoz nem járulna hozzá, ezeket szeretnénk összegyűjteni, és a helyszínen meghallgathatóvá-megnézhetővé tenni. 

Batta: Nagyon szeretem a nyomtatott könyveket, én azokon nőttem fel és már nem is szokom le róluk, de itt első sorban nem erről lesz szó. Digitális könyvtárról, hallgatószobával.

Horn: Ezen felül pedig civil kezdeményezéseknek is helyet szeretnénk ott adni, hogy akár klubszerűen használják a könyvtár terét. 

Mikorra lesz kész az épület, mikor lesz, amikor már működik is?

Horn: Ez attól függ, hogy mikorra fut végig a közbeszerzés és lesz kivitelezőnk. Még nincs véglegesen kiválasztva. Öt ajánlat érkezett be, de egyelőre nem született döntés.

Nyilván Mészáros Lőrinc vagy Garancsi István lesz a kivitelező, nem?

Horn: A legjobb ajánlat fog nyerni. 

Nyugtassanak meg, hogy az említett urak egyikének érdekeltsége legalább ott van az öt pályázó között!

Batta: Ez még nem nyilvános, tehát nem tudjuk megnyugtatni, de a mi szerepünk a tartalmi részre vonatkozik. 

Horn: A mi feladatunk, hogy ha elkészül az épület, ne egy Bálnát, egy üres, funkciótlan házat adjunk át. 

Máris csúszik a projekt. Az eredeti terv szerint már épülnie kellene a háznak.

Horn: Nem céldátumot szeretnénk építeni, hanem egy világszerte egyedülálló minőségű és tartalmú intézményt. A jogszabályok adta keretek között, megfelelő ütemben halad a Ház megvalósításának előkészítése. 

És ha sikeres lesz az LMP által beadott népszavazási kezdeményezés, amely szerint a Liget 70 százalékát zöldfelületként kellene megtartani? Az megakadályozhatja a Magyar Zene Házának felépülését? 

Horn: Várjuk ki a végét ennek a kezdeményezésnek. A Városligetben a zöldfelületi arány a Liget projektnek köszönhetően már a népszavazási kezdeményezés nélkül is jelentősen növekedni fog. A kezdeményezésben szereplő arány megvalósítása pedig nincs semmiféle közvetlen összefüggésben az intézmény megépülésével. A Zene Háza fel fog épülni, kiváló intézmény lesz, amelyet szerintünk az emberek döntő többsége szeretni fog.

***

Fotók: Földházi Árpád.

A bejegyzés trackback címe: http://mandiner.hu/trackback/110212