Fütyülünk rá?

Gágyor Péter írása; fotó: MTI.

„Petőfiben, a jelenségben van valami emberfölötti. Ennek az embernek, aki 26 éves korában író volt, költő volt, politikai és irodalmi mozgalmak vezére, családapa, táblabíró, őrnagy, nemzeti hős, s mindennek tetejében különösen művelt, idegen nyelveken is olvasó és beszélő autodidakta, s végül és nem utolsó sorban zseni volt, Petőfi volt és nincs példája a világirodalomban.” (Márai Sándor)

Nem hinném, hogy egyedül volnék Március Tizenötödikével és benne Petőfi Sándorral, ezzel a misztikus kapcsolattal. Petőfi Sándor az ünnep origója. Sosem január elsején, a fárasztó szilveszter utáni kusza, álmatag napon gondolok rá s öltöztetem a lelkem ünnepi ruhába, hanem március idusán.

Ez a nap, a feltartózhatatlan tavasz áradásának ünnepe, többszörösen is ünnep: a fegyelmezett forradalomé, a szabad sajtóé, az akkori pesti fiataloké, a szabadságharcé, az aradi és nem aradi áldozatoké, a pesti korzón haláláig gyászban vonuló Damjanichnéjé, kokárdás polgáriasodásunké, az átkosban az eltitkolt felöltők mögé bújtatott kokárdáké, határon innen és túl gumibotozással üldözött tüntetéseinké, a rendszeresen érkező lengyel barátainké, szemünkben az újra felvillanó büszke szikráké, fülünkben a versek ritmusáé, a reményé és még annyi másé. Nem az aktuális politika és politikusok ünnepe.

Ez a nap mindenkié! Az ünnepek ünnepe ez körhinták, tűzijátékok vásári bódék kavalkádja nélkül.

És ti fütyültök rá? Fütyültök erre mindenre? Vagy csupán a műveltséghiány vetett lobot bennetek? Az önmutogatás mindenáron tombolni vágyó szomja sikolt ki belőletek sípjaitokon? Végül is mindegy, miért randalíroztok, cselekedetetek roppant modortalan, ízléstelen. Nem úri viselkedés – mondaná ismét Márai Sándor. Igaz, hogy a madarak is fütyülnek, de „tyúkeszüknek” hála, a madarak mégsem randalíroznak.
Senkinek nem lehet és ne is legyen kifogása az ellen, ha egyének, csoportok nyilvánosan akár tüntetésekkel hangoztatják eltérő véleményeiket. Erről szól a demokrácia. Aki nem ért velük egyet, nem csatlakozik, elkerüli az akcióikat.

Viszont ez a szempont fordítva is érvényes kellene, hogy legyen. Ahogyan a különböző (civilizált – mondaná Hamvas) vallási felekezetek sem nyomulnak be kölcsönösen egymás templomaiba, nem ordenáréskodnak hívatlanul a nekik nem tetsző szertartások ellen. Sőt, a sírkerteknek még a titkos meggyalázása bűnténynek minősül.

*

Mielőtt még arra hivatkoznátok, hogy ez a civil kurázsi világa, hogy a politizálás már csak ilyen, és a demokráciában igenis minden állampolgárnak joga van véleményét bárhol és bármikor hangoztatnia és ebben titeket a legfelső bíróság is (számomra ugyan érthetetlenül nem tett különbséget a rituális nemzeti ünnepek és a hétköznapok között) megerősített, mégis elgondolkodtató ez a legfelsőbb szintről szentesítettnek vélt társadalmi modortalanság, ez a gusztustalan és egyben veszélyes káosz.

Ezek szerint ugyanis senki sem gátolható meg abban, hogy hívatlanul megjelenjen bárhol és mások ünnepét bármikor tönkre tegye, akár szétfüttyögje, szétdudálja. Legyen szó tehát bármilyen nyilvános eseményről, keresztelőről, eljegyzésről, ballagásról, esküvőről temetésről, torról – oda lehet menni és füttyögni.

Gondoljatok a saját, baráti vagy családi ünnepeitekre a keresztelőtől a temetésig, ahol megjelenne néhány tucat hívatlan ember folyamatosan és dühödten fújná a sípját, kürtjét… Ha pedig, mert olykor a kötélből font idegek is elszakadhatnak (az ember már csak ilyen) és valamelyik fontoskodó füttyösnek egy pofonnal a torkába ütnétek, mondjuk egy temetés tragikusan felfokozott, feszült hangulatában, a provokatív sípot – a rendőr titeket büntetne meg.

*

Érdemes ezt végig gondolnotok, sőt (laboratóriumi körülmények között) akár ki is próbálnotok. Előre is jelzem, úgy járhatnátok, mint az a nem túl logikusan gondolkodó atyafi, aki dühében, legalább a feje fölött elhúzó repülőgépet, amelyiken ellenfele/ellensége utazott, nos, azt a járművet legalább le akarta köpni, egyéb bosszú lehetősége hiányában. És az ő fején csattant a köpet. Hiába, a gravitáció nagy úr, ez már csak ilyen.

Ezért most jó szívvel, még a választási hisztéria elején szeretném szíves figyelmetekbe ajánlani a gravitációt és a természettudományok földi valóságunkban el nem évülő törvényeit.