Egy kis ország ne üsse az orrát a nagyok dolgába? – még egyszer a magyar–lengyel barátságról

Mindenkit óvnék a lengyelek megvetésétől, a kárörvendéstől, mert olyan erői vannak ennek a társadalomnak, ami hegyeket mozgat. Nizalowski Attila jegyzete.

Fesztiválhangulat fogadott bennünket a Városligetben a Momentum Mozgalom március 15-i piknikén. A párttá alakuló szervezet tagjait arról faggattuk, Kossuthtal vagy Deákkal szimpatizálnak-e. Voltak, akik inkább Görgeit vagy Széchenyit választották. Fekete-Győr András arról is beszélt nekünk, lesznek-e ők még márciusi ifjak.
A Városligetbe szervezett ünnepi pikniket a Momentum Mozgalom. Pár plédre, dobozolt humuszra, fenntartható gyümölcslevekre, mobilról szóló zenére gondoltunk, amikor a hírről hallottunk, ehhez képest profi színpad és hangosítás, valamint programokkal megtöltött pavilonok fogadtak a liget füvén. És alsó hangon háromszáz-négyszáz érdeklődő.
Március 15. alkalmából arról faggattuk a Momentum prominenseit, Kossuth Lajos vagy Deák Ferenc politikája áll-e hozzájuk közelebb. Többségében kiegyezéspártiak voltak az új pártkezdemény tagjai, ám akadt olyan is, aki Széchenyi István vagy Görgei Artúr munkásságát tartja követendő példának. Fekete-Győr András, a Momentum elnöke a Mandiner szándékoltan alákérdezős kérdésére, miszerint ők-e az új márciusi ifjak, úgy válaszolt: nem hinné, nem tettek le még annyit az asztalra, de még bármi lehet.