A baloldal nem azért jelölte Majtényit, mert ennyire elvszerű, mert tisztességes. Ha kormányon lennének, éppen ezért nem támogatták volna. Áder János mindenesetre sikeres elnök és megérdemli, hogy folytathassa.
A száj mosolyra ritkán ragadtatja magát, mélabúsan konyul a bajusz is, gondterhelt homlokredők gyűrődnek a szigorú szemöldök felett. Bizonyos szögből nézve ez az arc –Áder Jánosé – mégis szép. Azaz: jó. A pártpolitika szemszögéből.
Áder János ugyanis nem más: ő a Fidesz jobbik arca.
A rosszabbik arc persze nagyobb arc és most, az államfőválasztásnál is megmutatta magát. Az ellenzéki jelölt Majtényi Lászlóról például kimondták: nem más ő, mint a Soros vezette háttérhatalom gyíkembere, aki „idegen érdekeket szolgál”. A „sötétben bujkáló, rémhírterjesztő ellenfülkeforradalmár” így szó szerint nem hangzott el, de áttételesen azért igen, hiszen biztos több pénzt kap Sorostól, mint amennyit bevall, ráadásul a parlament pulpitusára is kiállt ma délelőtt rémhírt terjeszteni. (Ezt a Fidesz nem akadályozta meg, pedig megtehette volna, manapság pedig ezt is a jobbik arc rándulásának kell tekinteni, tehát köszönet érte.) Fölállt tehát Majtényi a pulpitusra, terjeszteni a rémhíreket alkotmányos deficitről, miegyébről. Hogy az idegen érdekeket szolgai módon szolgáló gyíkember hajtókáján kokárdával szónokolt, ne tévesszen meg senkit! Jó trükk, de minket aztán nem ver át!
Az ugyancsak kokárdát viselő – de ő szívből! – Áder János is szót ejtett mindenesetre Majtényiről. Megköszönte neki, hogy vállalta a megméretést.
Nos, igen. A biztos vesztes ellenfélnek ennyi jár, ha szóba hozzuk, nem sorosozás és ügynöközés. Főleg akkor nem, ha több közfunkciót is betöltött már az illető, s még azt a tiszteletre méltó lépést is megtette, hogy amikor elveivel ellentétesen osztozkodott a rádiókoncon az általa vezetett néhai ORTT, lemondott. Személyes áldozatot is vállalt azért az elvért, hogy ugyanis létezik közérdek, s az több a nagy pártok érdekeinek összegénél. Majtényi ezért az elvért jól fizető állást dobott oda. Ez pedig, akár egy világnézeten vagyunk vele, akár nem: tiszteletre méltó.
Félreértés azért ne essék: az ellenzéki pártok (mínusz Jobbik) nem azért jelölték Majtényit, mert ennyire elvszerű, mert tisztességes. Az egyetlen ok, amiért a folyton marakodó baloldal egy emberként mögé tudott állni, az, hogy semmi esélye nem volt. Egyszerűbben: ha kormányon lenne a baloldal, biztosan nem támogatta volna Majtényi Lászlót.
Ahogy az sem volt egyértelmű, hogy a Fidesz újra jelöli majd Áder Jánost. Szerencsére megtette. Áder ugyanis megérdemli, hogy folytathassa. Az elnöki intézmény persze gyenge, sok nem áll vagy bukik azon, ki paroláz állami ünnepeken, ezért aztán nem is szól nagyot, ha kijelentjük, de azért most mégiscsak jelentsük ki: Áder János sikeres elnöki ciklust tudhat maga mögött.
Ha végignézünk a közvélemény-kutatásokon, mondjuk a cseppet sem kormánypárti Republikon Intézetén, akkor is azt látjuk: noha Ádert főként a fideszesek szeretik, de a nem fideszesek között is mérhető a támogatottsága. Az államfő egyik szerepe márpedig ez: a nemzet egységének megjelenítése. Vicces szerep ez persze, fura megjeleníteni valamit, ami nincs, de fideszesként Áder elérte, amit ezen a fronton elérhetett. Főleg, ha belegondolunk, honnan kellett visszahoznia az elnöki intézmény presztízsét.
Schmitt Páltól, a törvényhozás motorjától, az emberek emberétől, aki nagyvonalúan elfeledkezett arról, hogy van másik feladata is a köztársasági elnöknek. Az alkotmányos rend fölötti őrködés.
Volt persze már korábban is ilyen elnök, aki a saját kedvencei alatt nem találta az Alkotmánybíróságot. Göncz Árpádnak hívták. Egyetlen alkalommal sem élt az alkotmányossági vétó eszközével, amikor az SZDSZ kormánypárt volt. Schmittnek tehát volt hova visszanyúlni, létezett ilyen „elnöki hagyomány”.
Áder megtörte megint. Választási regisztráció, földtörvény, MNB-törvény, postatörvény – ő hajította őket az AB asztalára.
Ezek persze csak jelzésértékű tettek, ahogy nem is lehetnek mások: az államfő nem ellenkormány, nincs felhatalmazása programot adni. Egy-egy törvényt elgáncsoltathat, de amúgy legfeljebb szólhat, üzenhet.
A szemére lehet persze vetni, hogy „nem beszélt a korrupcióról”, ahogy vetik is már – csak nem érdemes. A haza híresen megvesztegethetetlen bölcsének ilyen kitüntetett, egész ciklusán áthúzódó emlegetése önmagában is korrupcióellenes állásfoglalás. Ha burkolt is. Áder ma is felidézte, hogy öt éve Deák szavaival kezdte meg a munkát. Ezekkel:
„Magyarországot nem uszító gondolatokkal nyugtalanítva, hanem köznapi, hasznos, jólétet gyarapító tettek sorával kell szeretni.”
A szöveg nem sokat vesztett aktualitásából. Sőt. Nem is fog. Áder János meg mondogathatja most majd 2022-ig. Hiába? Ha Majtényi Lászlónak igaza van, semmiképp sem. Majtényi szerint ugyanis „az igazságról szóló beszéd soha nem erőtlen”.
Legyen igaza.
Pedig egyrészt azt ígérte a miniszterelnök, hogy nemcsak megemeli a kalapját azok előtt, akik visszaléptek, de nekik lesz erkölcsi alapjuk arra is, hogy „újra elinduljanak”. A népnek ezt mondta minden gyűlésén.
Ami a Mediaworks-harcostársakkal történik, az szégyene a közösségünknek.
A klubelnök exkluzív interjút adott a Blikknek.
Havasi Bertalan szerint a mai napon az egész ország végérvényesen megtudhatta és megláthatta, hogy „a miniszterelnöknek elment az esze”.
A hazai közéletben bizonyíték nélkül azonnal el tudják képzelni a másikról, hogy az ellenfelük egy aljas, pedofil gazember.
A Fidesz elnöke szerint „csak csinálni kell”.
Nagy Dávid nem indul a Magyar Kétfarkú Kutya Párt tisztújításán a társelnöki posztért, mert a választási eredmények után „nem lenne helyes” – erről a politikus a Népszavának beszélt.
A csatorna információi szerint a fiú egészen a mentők kiérkezéséig mozdulatlanul ült, és csak azt kérdezgette, mi történt az édesanyjával.
