A szicíliai Avis veszélyesebb a turistákra, mint a helyi maffia

Nincs is jobb, mint kiszabadulni egy hétre a rideg februárból és egy hétig keresztül-kasul autózni a napsütötte Szicíliában – gondoltuk, amikor lelkesen becsörtettünk az Avis irodájába a cataniai reptéren, hogy béreljünk egy autót. Csak egy kicsit, hogy ne fogyasszon sokat és beférjünk a városok belvárosainak szűk utcáin is.

Ahogy az lenni szokott, próbálták a legdrágább, napi negyven eurós prémium biztosítást ránk sózni, ami a lopást is fedezi, de mi bíztunk benne, hogy a helyi maffia nem turisták autóira utazik, úgyhogy csak a káresetekre kötöttünk egy olcsóbbat. A szerződésünkhöz egy teljesen sablon ÁSZF-et csatoltak, aminek minden második szava az volt, hogy „if applicable”, vagyis „amennyiben alkalmazandó” – nyilván a megkötött biztosítás függvényében. Mi pedig a konkrét szerződésben azt írtuk alá, hogy a biztosításunk alapján a kárért semmiképp sem fizetünk, hanem csak akkor, ha ellopják az autót. Ennyi.

Összesen így 267 eurót fizettünk egy hétre, és elégedetten hajtottunk el a reptérről. Szerencsénkre szinte az összes helyre, amit kinéztünk, autópálya vezetett, ráadásul ingyen. Ehhez képest – első benyomásaink alapján – az utak minősége is egészen tűrhető volt, nem beszélve arról, hogy minden nagyobb város környékén volt a pihenőhelyeken Autogrill, ahol Olaszország egyik legállandóbb minőségű kávéját lehet inni.

Még fizettünk is a kátyúkért és a defektért

A gondok a negyedik napon kezdődtek: ekkor találkoztunk az első fizetős autópálya-szakasszal (ez önmagában még nem gond) Cefalu és Messina között, ami a finanszírozás ellenére borzalmas állapotban volt, tele kátyúkkal, amikre egy árva tábla sem figyelmeztetett, így jócskán meglepődtünk, mikor 110-zel belehajtottunk némelyikbe. Másnap már jobban résen voltunk, és jól is tettük, mert a Messina-Catania szakaszon ugyanez folytatódott: fizetős, kátyús felállás, százméterenként alagutakkal megspékelve.

Délutánra a gondok fokozódni kezdtek: valahol Taorminánál egyszer csak megjelent a műszerfalon egy figyelmeztetés, hogy alacsony a nyomás a bal hátsó kerékben, kisvártatva pedig éreztük is a defektet – pechünkre épp egy alagútban. Nem volt épp megnyugtató érzés, de hatvannal és vészvillogóval kievickéltünk az alagútból (amit párszáz méterre egy következő követett) és megálltunk a keskeny leállósávban, ahol egy kerékcserére kábé nulla esély és tér mutatkozott.

Megkönnyebbülve megállapítottuk, hogy csak nem hiába mentünk be ennyi templomba a nyaralás során, aztán felhívtuk az Avist, hogy akkor most mi lesz. A telefonközpontos hölgyemény gondosan kifaggatott a rendszámtól a szerződésszámig az összes lehetséges azonosítónkról, majd – feltételezhetően a szerződésünk tartalmának pontos tudatában – határozottan közölte, hogy küldenek értünk autómentőt és taxit, elvisznek a cataniai reptérre, és kapunk egy új kocsit. Más opció, költségek, vagy bármi fel sem merült.

Innentől olajozottan ment a dolog: háromnegyed óra múlva jött az autómentő, felvontatta a platóra a kocsit, kivitt a legközelebbi lejárathoz, ahol már várt minket a zéró angoltudással rendelkező Mercedes-kocsis taxis. Egy külön kinyomtatott táblázaton elmutogatta, hogy 105 euró lesz a fuvar, nekünk most csak 100 euró, de ne aggódjunk, mert az Avis „tutti pagare”, mindent kifizet. A megtérítés reményében a cataniai reptérre megérkezve kipengettük neki a százast, majd berobogtunk az Avis irodájába.

Very customer friendly

Ott aztán kiderült a huncutság. Először is nagylelkűen közölték velünk, hogy mivel a kárra kötöttünk biztosítást, ezért nem fizettetik ki velünk magát a defektet. Mindezt olyan arccal mondták, mintha nekünk kellene ezért hálát adnunk. Viszont az autómentést meg a taxit nagyon is kifizettetik, mert nem kötöttük meg a napi negyven eurós prémium biztosítást – ami ugye előzetes tájékoztatásuk szerint annyival lett volna több, hogy a lopásra is vonatkozott volna. Merthogy a mi alapbiztosításunk az ilyen költségeket csak akkor fedezi, ha a kár az autó mechanikai problémáira vezethető vissza – oktatott ki a hölgyemény. Szerinte az nem mechanikai probléma, hogy a gumi kilyukad az autópályán.

Felvetettük, hogy ha ők ismerik az itteni autópályák állapotát, akkor a minimum az lenne, hogy olyan állapotban adják ki az autót, ami elbír rajtuk egy hét furikázást (sőt, volt olyan nap, mikor egész nap gyalogosan várost néztünk, míg az autó zárt hotelgarázsban állt). Egyébként a szerződés is kötelezi őket, de valami egészen meglepő logika alapján velünk akarják megtéríteni az ő hibás teljesítésüknek köszönhető károkat és költségeket. Mindenesetre hiába reklamáltunk, csak a vállukat vonogatták és kegyes arccal ismételgették, hogy örüljünk, hogy a kereket nem kell kifizetnünk.

Miután nagyon kötöttük az ebet a karóhoz, elkezdtek olaszul telefonálgatni, és bőszen pötyögni a számítógépbe, majd az orrunk alá toltak egy újabb szerződést, miszerint az eredeti 267 helyett 613 eurót fizetünk: meg kell térítenünk ugyanis az autóvontatást 170 euró értékben, és mivel ezek után a fennálló két napra már inkább nem kértünk tőlük csereautót, ezért az ötnapos bérlés ötven euróval drágábbra sikeredett az egy hetesnél. (Ez az autóbérlő cégeknél általános gyakorlat: minél rövidebb a bérlési idő, annál magasabb költségeket számítanak fel.) Ezen kívül 126 euró újratankolási költséget is felszámoltak: mivel épp a defekt előtt fél órával tankoltuk tele az autót, itt kezdtünk el ékesen káromkodni. Az ügyfélszolgálatos nő a hangsúlyokat azért érthette, mert ártatlan arccal közölte, hogy ők egy „very customer friendly company”, vagyis nagyon ügyfélbarát cég. Erre nem tudtunk máshogy válaszolni, mint hangos röhögéssel.

Több mint ezer eurót zároltak a számlánkon

Akkor már nem röhögtünk, mikor megnéztük, hogy mennyi pénzt zároltak a számlánkon: először is az említett pofátlan 613 eurós összeget – amiről alá sem írtuk a szerződést, tehát nem igazán értjük, mire alapítják a követelést. Ezen kívül az eredeti 267 eurós bérlés költségét mindjárt kétszer is zárolták valami érthetetlen módszertan alapján.

Reklamáló levelünkre azt a sablondumát kaptuk visszajelzésként, hogy majd 10-15 napon belül válaszol az ügyfélszolgálat. Addig nyilván tök jól elvagyunk a pénzünk nélkül is. Közben egyébként elismerték, hogy tényleg borzalmas az autópályák állapota Szicíliában, de szerintük emiatt az olasz elnököt kéne beperelnünk, a catanai ügyfélszolgálatos legalábbis ezt javasolta gúnyosan. Azt legalább sikerült pár nap levelezgetés után tisztázni, hogy a 126 eurós újratankolási díj visszajár nekünk, és újabb pár nap elteltével nagy nehezen vissza is utalták. Ennek ellenére viszont még mindig jönnek nekünk majd' ezer euróval. Épp ezért benyújtottunk egy panaszt az olasz fogyasztóvédelemnél, és elszánt szándékunk további jogi lépéseket is tenni, ha nem fizetik vissza a pénzt.

Az ügy alakulásáról a továbbiakban is beszámolunk majd a Mandineren.

Mielőtt egyébként az olvasó úgy gondolná, hogy hülye újságírók kicsinyes bosszújáról szól ez a cikk, guglizza meg az „Avis overcharges customers” kifejezést: lesz találat bőségesen. Annyiban tényleg hülyék vagyunk, hogy nekünk is ezt kellett volna tennünk, mielőtt abból a naiv előfeltevésből indulunk ki, hogy a kis szicíliai maffiózó autóbérlő biztos átver minket, a nagy amerikai multi meg biztos nem.

Mindenesetre az autóvontatás és a taxi összesen nagyjából annyiba került, mintha kifizettük volna egy hétre a prémium biztosítást. A benzin és rövidebb bérlési idő ürügyén felszámított plusz lehúzás meg az Avis saját színtiszta pofátlan haszna.

Cikkünket kíváncsiságból elküldtük az Avis magyarországi leányvállalatának is, hogy megtudjuk, mit szólnak hozzá, és Magyarországon is ez-e a gyakorlat.

Ha választ kapunk, arról is be fogunk számolni. 

Kommentben várjuk olvasóink hasonló rémtörténeteit, tanácsait és tippjeit, hogy legközelebb kitől béreljünk autót.