5 + 1 érv az olimpiáról szóló népszavazás mellett

Nem is olyan rég az egész ország népszavazási lázban égett, csúcsra járatták a kormányzati és kormánypárti propagandát kommunikációt, hogy megmozgassák az embereket egy egyébként teljesen tét nélküli referendum érdekében. Akkor leírtam, hogy annak ellenére, hogy valóban nem volt tétje annak a népszavazásnak, mégis miért mentem el mégis, és szavaztam érvénytelenül.

Most viszont a küszöbén állunk egy valóban téttel bíró népszavazásnak – ami ugyan nem országos, csak helyi lesz, mert a Kúria döntése értelmében a budapesti olimpiáról csak a budapestiek dönthetnek –, mégsem hallani, hogy a kvótareferendum kapcsán az emberek döntési jogát, és ezen jog gyakorlásának fontosságát hangoztatók kiállnának az olimpiáról szóló népszavazás mellett, és arra biztatnák az embereket, hogy éljenek véleménynyilvánítási jogukkal.

Sőt: kifejezetten kérik, hogy ne írják alá még a kezdeményezést sem, egyesek pedig egyenesen hazaárulónak vagy éppen mentálisan sérültnek nevezték azokat, akik szerint egy ekkora horderejű ügyben igenis meg kell kérdezni az embereket, és ezért aláírásukkal is támogatják a kezdeményezést.

Itt van azonban most öt érv nálam sokkal befolyásosabb emberektől arra, miért is fontos a népszavazás.

1. A népszavazás nemzeti ügy

Ugyan Orbán Viktor miniszterelnök Origónak adott interjújának a kvótareferendum adta az apropót, általánosságban is megfogalmazta a véleményét a népszavazásokról:

„Én egy kicsit mindig csalódott vagyok, ha a részvételi arány kevesebb, mint száz százalék, mert abból indulok ki, hogy Magyarország jövőjéről van szó. Még csak nem is a saját személyes jövőnkről, hanem a gyermekeinkéről és az unokáinkéról, egy nagy horderejű ügyről. Nekem csalódás egyetlen olyan ember is, aki nem érdeklődik a saját hazája sorsa iránt. Ezért természetesen a százszázalékos részvétellel lennék elégedett, de pontosan tudom, hogy ez a politikai realitásoktól messze áll. Komolyan mondom, hogy minden emberre szükség van, és minden ember véleménye kell. Innen is szoktam nézni a népszavazásokat: nem politikai harcnak tekintem, hanem nemzeti ügynek. És ha akár egy szavazat is hiányzik, akkor már nem teljes a nemzeti ügy. Nemzeti ügy mínusz egy – illetve annyi, amennyien nem jöttek el.”

2. A népszavazás szép hagyomány

A miniszterelnök a kvótanépszavazás megelőző nap közölt hosszú írást a Magyar Időkben, amelyben természetesen főleg amellett érvelt, hogy miért kell elmenni és nemmel voksolni az uniós kvótarendszerre, de azért jutott egy rövidke bekezdés a népszavazásra, mint intézményre általánosságban is:

„A szabad Magyarország szép hagyománya szerint a történelmi súlyú kihívások esetében népszavazáson határozzuk meg az egyetértési pontokat, hogy utána egy akarattal cselekedni tudjunk.”

3. A népszavazás a demokrácia legerősebb intézménye

De nem csak Orbán Viktor, hanem Lázár János, a Miniszterelnökséget vezető miniszter is fogalmazott meg általános érvényű megállapításokat a népszavazással kapcsolatban. A kvótareferendum előtti utolsó kormányinfón a kampány során az emberek felől érkező véleményeket egyebek mellett úgy összegezte:

„A választópolgárok kifejezetten üdvözölték, hogy elmondhatják a véleményüket egy ügyben. Én azt látom, hogy a népszavazás, mint intézmény is fontos dolog. A demokrácia legerősebb intézményéről beszélünk.”

4. Képtelenség, hogy ne mondhassanak véleményt a magyarok

Tarlós István főpolgármester most az olimpiáról szóló népszavazási kezdeményezés aláírása ellen kampányol, pár hónapja viszont a kvótareferendum kapcsán még azt mondta:

„Képtelenség, hogy a magyarok ne mondhassák el a véleményüket ennek az egész folyamatnak a gazdasági, biztonsági, egészségügyi és egyéb kockázatairól.”

Reméljük, mindez nem azt jelenti, hogy Tarlós úgy gondolja: bizonyos kérdésekben lehet véleménye a magyaroknak, míg másokban inkább csak ne akarjanak véleményt nyilvánítani.

5. A passzivitás nem lehet válasz

Kedvenc „civil” szervezetem, a Civil Összefogás Fórum a kvótanépszavazást követő közleményében örült nagyon a referendumnak, és még Orbán Viktornak is köszönetet mondtak, hogy kikérte a nép véleményét:

„Köszöntjük az igazi demokraták fölényes győzelmét! (...) A passzivitás nem lehet válasz a nemzeti sorskérdésekre, ezt a szavazáson résztvevő aktív polgárok mindenki számára világossá tették. (...) Támogatjuk a miniszterelnök döntését, amely kikérte a nép akaratát, majd az elsöprő többség támogatását bírva elindítja a közjogi következményekhez vezető politikai és jogi munkát.”

+ 1. Az olimpia igenis megér egy népszavazást

Budapesti lakcím híján, „vidékiként”, sőt, a budapesti olimpia ötletlével alapvetően szimpatizálóként is azt mondom: az lenne az üdvös, ha így vagy úgy, de lenne népszavazás a kérdésben. Egy olimpia rendezése ugyanis egészen biztosan van annyira fajsúlyos ügy, ami ezt megérdemli, és kimeríti a fenti urak és szervezet érvkészletét. Magyarország jövőjéről van szó? Igen. Történelmi súlyú kihívás? Igen. Évtizedekre meghatározó következményei lennének ugyanis egy olimpiarendezésnek, legyenek ezek a következmények akár pozitívak, akár negatívak.

És talán egy népszavazási kampány során tisztulhatna is az eddig homályba burkolózó olimpiai pályázattal kapcsolatosan a kép. Egy valódi téttel bíró referendum kapcsán nem tehetné meg sem az olimpia ellen, sem az olimpia mellett érvelő tábor, hogy nem sorakoztatja fel az érveit vagy hogy nem válaszol a felmerülő kérdésekre – mint ahogy most a bujkáló olimpiapárti tábor teszi. Ennyit igazán megérdemelnénk.