Így jártunk: Putyin nem küld karácsonyi üdvözletet a barátságtalan országoknak
Kivételek azért lesznek, és az ukránoknak is gratulál az orosz elnök!
Politizálni, kormányt kritizálni minden magyar állampolgárnak joga van. Egyénileg is, testületileg is.
Van erős érv amellett, hogy „eltakarítsa az útból” (copyright by Németh Szilárd) a külföldről pénzelt civilszervezeteket a kormány! S hogy mi az? Egyértelmű: hogy Gulyás Márton ne jusson többé egy fillér forráshoz sem!
Ez a gonosz gondolat futott át az agyamon, amint meghallottam a civilbeszántós hírt. Hogy éppen ez, abban bizonyára szerepet játszott, hogy a túlmozgásos nyafogás országos megafonbajnoka ismét lefasisztapropagandistázott egy fórumon – de aztán huss, elszállt a gondolat, én pedig megszántam szegényt.
Egyrészt a denevérektől is undorodom, de hát ritkán tűnnek fel: ki lehet bírni. Meg aztán: veri őt a sors keze eléggé. Nem bottal. (Bottal a dékás nagyik szokták.) Hogy mivel? Nos, velünk ellentétben Gulyás Mártonnak a nap 24 órájában el kell viselnie Gulyás Mártont. Azért az nem lehet vidám.
Ráadásul, hosszú évek meddő kísérletezése után a slejmtorkú mitugrásznak végre sikerült előrukkolnia egy tényleg vicces videóval a háttérhatalmazós elmeroggyanásról.
*
Szóval: sajnos nem.
Nincs egyetlen jó érv sem a Fidesz civilbeszántós tervei mellett.
Persze a konkrét törvénymódosítás-ötlet semmilyen beszántást nem emleget, csupán azt, hogy tegyenek vagyonnyilatkozatot a civilszervezetek vezetői is. Hogy ez mégis miért gond olyan szervezeteknek, akik maguk elvileg testi épségük veszélyeztetése árán is küzdenének a szent átláthatóságért, az számomra talány és el is kuncognék ezen, ha nem jött volna a kormányoldalról, Fidesz-elnöki és -alelnöki szintről is néhány magyarázó, érvnek szánt nyilatkozat.
Vegyünk végig párat!
1. A sorosista álcivilek nem is civilek, hiszen politizálnak a kormány ellen! Civilek ne politizáljanak!
Nos. Tehát. Az az irány, hogy a papok papoljanak, a járókelők járókeljenek, a szeretők szeressenek, a civilek civiljenek, a politikusok meg politizáljanak? Mindenki tegye szépen a dolgát, és csak azt? Oké, oké, velem lehet beszélni: legyen így. Csak akkor, ha kérhetném, a politikusok is csak politizáljanak, jó? Ne járókeljenek például. Soha. Mert ugye milyen jogon is avatkoznának a járókelők dolgába? A politikusok természetesen ne is szeressenek. Azt majd teszik a szeretők. A politikusok továbbá ne papoljanak. A papok pedig ne politizáljanak, ugye?
Na nézzenek már oda! Meg is érkeztünk a kádárista komcsizmushoz! Szóval ez nem érv, barátaim. Politizálni, kormányt kritizálni minden magyar állampolgárnak joga van. Egyénileg is, testületileg is. Merthogy szerveződni is joga van a magyar állampolgárnak. Hogy mi biztosítja ezeket a jogokat? A „fideszes” Alaptörvény.
*
2. No de ezek a szervezetek mégiscsak bele akarnak szólni a magyar politikába úgy, hogy senki nem választja őket, tehát felelősséget, ellentétben a politikusokkal, nem viselnek!
Valóban nem viselnek felelősséget, nem választják őket: viszont nem is hoznak törvényeket. Nincs döntési joguk. Szóval ez sem érv. Még egyszer: ahhoz, hogy véleményt nyilváníts, nem kell semmilyen felhatalmazás a néptől. Alapjog. De nézzük a gyakorlatot: milyen hatékonysággal is alakítják a magyar politikai agendát mondjuk a melegházasságért küzdő sorosos szervezetek? Nos, olyannal, hogy Magyarországon nincs melegházasság. Kétszer pedig fideszes kétharmad született a választásokon. Ez a beavatkoznak-szöveg tehát: vaklárma.
*
3. Jó, de akkor is legyen átlátható, kit honnan pénzelnek!
Legyen! - döngetnénk együtt ezt a kaput Orbán Viktorral, ha az nem lenne réges-régen tárva-nyitva. Mivel nyitva van és nem akarunk nevetségessé válni, inkább nem döngetjük. Pontosan tudjuk ma is, melyik szervezet él Soros-pénzből. Közhasznúsági jelentéseik elérhetők, néhány éve ráadásul törvénytelenül vizsgáltatták át őket tüzetesen a kormányhuszárok – és nem találtak semmi érdemlegeset.
Szóval tudjuk, ki a Soros-kitartott, le is írjuk róla; meg azt is, ha szerintünk hülyeség az, amiért oly' büszkén harcol. Kíváncsiak vagyunk vezetőik vagyonnyilatkozatára? Ha lesz ilyen, nyilván átnézzük majd, de túlzott izgalmi állapotba nem kerülünk a hírre. Vagy komolyan gondolja valaki, hogy Kapronczay Stefánia TASZ-főnök csúszómilliárdokat kap a folyószámlájára az agg milliárdostól?
Az a kormányzati szereplő, aki ezt sejti, vagy magából indul ki, vagy tényleg elhiszi a saját propagandáját. Nem tudom, melyik rosszabb.
*
4. Az akkor sem járja, hogy ne a magyar emberek mondják meg itthon, mi fontos kérdés és mi nem! Hogy azt külföldi pénzekkel torzítsák a közbeszédet!
Ez már épkézláb érv. Valóban vannak ilyen torzulások. Például: miért is van annyi szó a melegházasságról? Mert a magyar melegek mind azt akarják? Dehogy. Azért, mert erre van pénz, erre vannak pályázatok. Meg coming outoltatásra. Sorostól, igen. Cserébe ma a kormány a magyar adófizetők pénzéből CÖF-öt finanszíroz, amely ugye nem álcivil és nem politizál még véletlenül sem, csak éppen teleragasztgatja „Gyurcsány, bohóc, Vona”-képekkel az országot. Szóval itt valóban nem ártana némi változás.
*
S minthogy én magam nem vagyok sötétben settenkedő Soros-bérenc, elő is állok egy konstruktív javaslattal, amely által tényleg a magyar emberek mondhatnák meg a tutit.
Nem, nem népszavazás. Sokkal jobb. Nem is lenne drága, hiszen már működik jó ideje.
Úgy hívják, hogy 1 %-os felajánlás. Jó ideje mi rendelkezhetünk róla, hogy személyi jövedelemadónk e hányadát mely „civil szervezetnek” passzolja tovább az állam. A javaslatom: aki nem rendelkezik róla, annak az 1%-át is ugyanolyan arányban osszák föl a civilek között, amilyen arányban a rendelkezők döntésének következtében pénzhez jutottak.
Egy algoritmus számolná ki tehát, mely szervezetnek mennyi pénz jár pluszban ebből a kalapból – nem mindenféle kollégiumok, politikusok által összeverbuvált álcivilekből, mint ma. Az döntene tehát, mely civilek kapjanak pénzt, aki fizet. A magyar adófizető.
Ja, hogy így megcsappanna a CÖF költségvetése? Ki tudja? Lehet, hogy nem. Fizethet tagdíjat a tagság is, nem tilos. Támogathat nyugdíjas is CÖF-öt, transzaktivista meg szivárványos alapítványt, ha fontos neki. Ha meg mégsem teszi majd: hát, így döntött a nép. S mi lehet fontosabb a magyar nép szuverenitásánál, nem igaz? Ha Gulyás Mártonnak adja az istenadta, hát adja neki. Ő pénze.
Ha a kormány még így is félne, hogy valamely civil ügyre nem jut elég, arról az ügyről rögtön kiderülne, hogy nem civil ügy. Azt kormányzati szervezetekkel kell megoldani. De megengedő vagyok: betehetne az alapba a parlament is, csakhogy azt a pénzt is a magyar adófizetők döntésének arányában dobná szét az algoritmus.
Ugyanez vonatkozna arra a külföldire, aki nagyon szeretné támogatni a magyar civil szférát. Tegyen bele ő is – azt is szétdobja majd a gép az összes szereplő között. Kíváncsi vagyok, Soros György vajon adna-e, ha abból nem csak a kedvencei, hanem ideológiai ellenfelei is részesülnének.
Egy biztos: rákényszerülne mindenki arra, hogy a magyarok (figyelem: magyarok nem egyenlő magyar kormány!) számára fontos kérdésekkel foglalkozzon, ha élni akar. Hogy meggyőzze őket: amivel foglalkozik, tényleg fontos nekik. Hogy ne kizárólag a messianisztikus nyílttársadalom-agendát nyomja, vagy hogy ne csupán a kormányzat szócsöve legyen.
Egyszerű, igazságos, demokratikus, nemzeti megoldás lenne?
Szerintem igen. Ez persze csak vélemény. Egy a biztos.
Hogy nem lesz belőle semmi sem.