Regisztráció | Elfelejtett jelszó | Felhasználó törlése

2017. január 11. 10:52

Számos cigány közösség van, ahol akadnak családok, amelyek számára az iskola nem érték. Számos cigány gyermek van, aki nem alkalmas arra, hogy valóban iskolaérettnek legyen nyilvánítva.

Forgács István cikksorozata a cigányügyről (első írását itt olvashatják)

 

Az oktatás kérdése I. – az általános nehézségek és az óvoda fontossága

Az oktatás az az örökérvényű toposz, amivel sokat lehet és ebből adódóan sokat is szoktak foglalkozni. Állítólag mindennek az alfája meg az omegája, minden innen indul ki, és mindenki szerint valahonnan innen kellene kezdeni a cigányügy valódi megoldását.

Ugyanakkor kevés túlbonyolítottabb kérdéskör van ma a cigányokkal kapcsolatosan, mint ez, holott lehet, hogy nagyon egyszerű megközelítés mellett nagyon egyszerű megoldásokra lenne benne szükség. Én magam – nem tagadom – valami ilyesmivel próbálkozom most (két különálló részben is), mert hiszek abban, hogy mindaz, amit az elmúlt 15 évben láttam, megtapasztaltam és mások megosztottak velem, az kellően hitelessé teheti a szavaimat. Hiszem, hogy fontosak az okok is, meg az előéletük a dolgoknak, és persze sok minden más, ami hatással volt arra, hogy hol és hogyan vagyunk most; de én mégis úgy vélem, itt most a jelenkor tényeit kell mindenekelőtt látnunk. Feketén-fehéren, egy faék egyszerűségével.

A legáltalánosabb problémák a hazai cigány közösségek és az oktatás kapcsán a következők.

1. Számos cigány közösség van, ahol akadnak családok, amelyek számára az iskola nem érték. Ettől a közösség egésze tűnik kívülről olyannak, mint amelynek nem érték az oktatás és az iskolába járás. Azaz, nem mondható ki, hogy a cigányoknak nem fontos az iskola, de akár néhány egyedi történés is alkalmas lenne arra, hogy a többségi társadalom általánosítva mégis ezt gondolja. A legnagyobb baj közben az, hogy nem néhány egyedi esetről van szó. De itt már néhány tucat példa is több annál, mint amit még elbírhat a társadalom anélkül, hogy ne lássa az előítéleteit igazolva.

2. Számos cigány gyermek van, aki az iskolaéretti életkorban még nem alkalmas arra, hogy valóban iskolaérettnek legyen nyilvánítva. Ezek elsősorban szocializációs és képességbeli problémák.

3. Egyre kevesebb a pedagógus azokban a térségekben, ahol a cigányok nagy többsége él. Ez egyszerű statisztikával is biztosan kimutatható – nekem elég a homlokukat ráncoló iskolaigazgatókkal találkoznom.

4. Egyre kevésbé alkalmasak a pedagógusok arra, hogy szocializációs problémákkal küzdő, nehéz sorsból érkező gyermekeket tanítsanak – ezeknek a gyerekeknek a többsége cigány. Ez sok mindenből adódik, de végre ki kell mondani: rengeteg közfeladatot ellátó pályakezdő olyan tudással hagyja ott az iskolát, amely már akkor korszerűtlen és meghaladott, amikor az első napon felszerel, belép egy osztályterembe, vagy elkezd rendelni. Ez abból adódik, hogy nagyon gyorsan változik a társadalom – főleg a gazdaságilag leszakadt térségekben –, és hogy azok, akik felkészítik, kitanítják az orvost, a rendőrt, a mentőtisztet vagy a pedagógust arra, hogy megfelelő tudással vállalják a munkát, azok arra már nem tudnak (nem mernek!) tudást adni, hogy emberek közé mennek majd dolgozni, akik viszont már nem ugyanazok (értsd: nem ugyanolyanok), mint akiknek és amilyeneknek még néhány éve hitték, gondolták őket.

5. Egyre kevesebb a tanárok megbecsülése azokban az iskolákban, amelyek az országnak azokban a részeiben vannak, ahol a cigányok többsége él, de ez előfordulhat az ország bármelyik részén is az iskolák többségében. Ez sem feltétlenül cigány-specifikus történés, a többségi társadalom jelentős része is degradálóan szól róluk, de pedagógus barátaim sokszor mondják el, ezen felül is mennyire megalázó, ha rasszistának, felkészületlennek, alkalmatlannak próbálják beállítani őket az iskolai, vagy más közösségi terekben – általában cigány családok.

6. Egyre több a tanárokat ért inzultus, amelyek elkövetői között nagy számban vannak cigány gyermekek, valamint a gyermekek családjai. Statisztika itt sem illendő, hogy legyen, de minden cigány család által elkövetett történés eggyel több annál, mint amennyit még elbírunk, megint csak anélkül, hogy beigazolódjanak a velünk szembeni előítéletek.

7. Egyre több a korai iskolaelhagyó, ezeknek a többsége az országnak azokban a megyéiben tanult (a helyi iskolákban), ahol a cigányok többsége él (és akkor számok is vannak hozzá.

8. Egyre több a kábítószer már az egészen fiatalok körében, ez kiemelten veszélyezteti a cigány fiatalokat az ország egyes, jól meghatározható részein.

*

Ezek a nehézségek, ezek a problémák elsősorban azok, amik miatt a hazai cigány-közösségek és az iskola viszonya döbbenetesen megromlott az elmúlt évek során, elsősorban az ország északi, észak-keleti térségében, de közben szinte nincs is olyan megye ma már, ahol a fentieket ne lehetne az egyes iskolákban megtalálni. És igen, valóban így van, a fenti felsorolásban nem írtam az örökké kárhoztatott iskolai szegregációról. Éspedig azért nem, mert ezek itt fent sokkal fontosabb problémáknak látszanak, mint a sok esetben csak vélt, és egyes esetekben valóban szándékkal megtörténő fizikai elkülönítés az oktatásban.

Vallom, hogy ha a fenti nehézségeket, fenti problémákat próbálnánk meg az oktatásügyben elsőként megoldani, akkor azzal valóban tehetnénk valamit a hazai cigány fiatalokért, szemben azzal, hogy folyamatosan a vélt/valós iskola kirekesztést üldözzük. Nem vitatom el a fontosságát ez utóbbinak sem, a szándékkal történő iskolai szegregáció ellen valóban és a lehető legkeményebben fel kell lépni. De a passzív (természetes) szegregáció ellen nem küzdeni kell, hanem jobb körülményeket teremteni az oktatáshoz – erről majd később még esik szó.

A hazai cigányok többsége aluliskolázott. Nincsenek valós adataink (soha, senki nem meri felmérni), de mára már szinte mindenki tisztában van azzal az MTA mélyelemzése nélkül is –, hogy a cigány gyermekek jelentős része csak az általános iskolát fejezi be (vannak, akik azt sem); meghatározó részük elkezdi a szakiskolát (de nekik is csak egy részük fejezi azt be); és nagyon alacsony az érettségiig, valamint egyetemi diplomáig eljutók száma és aránya. Utóbbi csoportban folyamatos a növekedés, de ha több száz vagy több ezer korai iskolaelhagyó, funkcionálisan analfabéta cigánygyerekre jut egy-egy cigány mérnök vagy közgazdász, akkor azzal még mindig nagyon nagy bajban vagyunk.

Az aluliskolázott ember nem tud elhelyezkedni. És miközben egyre kevesebb az igény a szaktudás nélküli élőmunkaerőre ma a világban, egyre többen vannak azok a magyar társadalomban, akik a közmunkán kívül szinte tényleg semmire sem alkalmasak. Fáj vagy sem, de ezt ki kell mondani. És ezeknek az embereknek a jelentős része ma Magyarországon cigány ember. Ezt is ki kell mondani.

Akinek nem adott az iskola használható tudást, amivel munkába is állhatna, akkor azt az embert a többségnek kell eltartania. Értsd: azoknak a többségieknek és cigányoknak, pirézeknek, tótoknak, sváboknak, stb. együttesen, akik valós munkát tudnak végezni, adót és közterheket tudnak fizetni.

*

De vajon hogyan kellene ezen változtatni? Demagógnak hangozhat, hogy akkor ezek szerint a megoldás csakis az lehet, hogy a lehető legtöbb ember szerezzen értékes, használható tudást az iskolában; és majd ha munkába áll, akkor tud gondoskodni magáról, és nem lesz kiszolgáltatva a többség (ebben az esetben értsd: az adózók) szolidaritási hajlandóságának, meg az állam szociális érzékenységének. Az az igazság, hogy ez – bármennyire is demagógnak tetszik – valóban ennyire egyszerű kellene, hogy legyen. Főleg akkor, amikor ebben az országban munkaerőhiány van, és megfelelő szaktudással munkát lehet találni, fizetést hazavinni, járulékot és adót beletenni a közösbe. Tanuljál, szerezz tudást és keress pénzt, tartsd el magad. Nyilván nem ennyire egyszerű ez, de annak a szemléletnek kellene mindenképpen egyértelműnek és gyakorlatilag elvártnak lennie, akár már egészen kis korban is megjelenve és egyértelművé válva, hogy az iskola, az ott megszerzett tudás érték legyen, és mindenki menjen el érte, vegye el és fordítsa a saját maga – közvetve a családja, a közössége és a társadalom javára.

De vajon tényleg az iskolában kezdődik minden? Sajnos nem. Még korábbra kell visszamennünk, hogy megpróbáljuk megtalálni azt a pontot, ahol változtatni szükséges. Azaz, foglalkozzunk részletekbe menően azzal, hogy az óvoda miért kiemelten fontos, amikor cigányok és oktatás kérdése szóba kerül.

Az iskola az óvodában kezdődik.

Méltatlanul kevés szó esik az óvodai nevelésről, pedig nagyon sok minden gyakorlatilag már itt eldől. Támogatom a kormányt abban, hogy kötelezővé teszi az óvodát; de fel kell lassan azt is mérni, hogy mennyi új óvoda kell majd (és ezzel együtt mennyi új óvodapedagógus és óvodai dajka), illetve hogyan kell bővíteni az eddigi óvodákat. Saját tapasztalás, hogy a vidéki óvodapedagógusok évekkel előre látják, hogy hogyan, mennyivel nő majd a gyerekek száma azokban a térségekben, járásokban, ahol magas a cigányok száma és aránya. És ez általában valóban így is alakul. Azaz, nem ördögtől való most megmondani azt, hogy a Taktaközben még több óvódás lesz néhány éven belül, mint amennyi most van, és ezzel foglalkozni szükséges. Azaz nemcsak az iskolák cigányosodnak el, hanem – törvényszerűen – az óvodák is. De erről szinte senki nem mer beszélni, miközben már az óvodák esetében is látni kellene a problémákat, nehézségeket, és megadni minden segítséget az ott feladatot vállalóknak.

Mindenekelőtt fontos elvárás kellene, hogy legyen a társadalom egésze részéről az, hogy az óvodák visszakapják az őket megillető kellő tiszteletet, azaz meg kell becsülni a dajkákat, óvodapedagógusokat mind a bérük, mind a státuszuk tekintetében. Szigorúbban kell fellépni, ha bármilyen inzultus éri őket, és a hátrányos helyzetű térségekben azt is elképzelhetőnek tartanám, hogy kiemelt, speciális bérezést kapjanak, valamint olyan juttatásokat, amelyek segítenek meggátolni a pedagógus-elvándorlást ezekből a járásokból. Pontosabban: segítenének pedagógusokat vinni oda, ahol már évek óta komoly gond, hogy legyenek elegen a szeptemberi évnyitón. Ez Budapestről – főleg a Körúton belülről – egyáltalán nem látszik, de ott kint, a „valóságban” húsbavágó és tarthatatlan.

Az óvodához kapcsolódik az is: rengeteg óvodapedagógus mondja el, hogy eszköztelenek a nehezen kezelhető gyerekekkel való munka során. Mára a fegyelmezés szitokszó lett az elméleti oktatási szakemberek körében, miközben azok, akik valóban tanítanak, akik valóban a gyerekekkel és családokkal dolgoznak, a folyamatos kudarcok egyik legfőbb okának azt látják, hogy már az óvodában is visszaél a gyermek és a szülő azzal a liberális oktatás-politikai megközelítéssel, amit még Magyar Bálint hagyott itt nekünk örökül.

Túlzásnak tűnhet, de nem az: vannak részei az országnak, ahol már az óvodából is kivennék egyes szülők a gyermekeiket, mert több az erőszak, több az együttnevelésből eredő nehézség, mint korábban. Hiszek abban, hogy ezen változtatni kell. Bármennyire is hangozzék ez ódivatúnak. Tessék elmenni egy óvodába a 27-es út bármelyik oldalán, és néhány napot eltölteni az egyes csoportokban és pedagógusokkal. A modern (elméleti!) pedagógiai módszerek csődöt mondanak a valós körülmények között. Százszámra vannak helyzetek, ahol Józsika szembe röhögi az óvónőt, megvonja a vállát és közli, hogy majd „kimondja otthon”, milyen csúnyán bántak itt vele, aztán megnézheti magát az óvónéni.

Ennek valahol véget kell vetni. A tisztelet ott soha nem fog megjelenni, ahol azt nem engedik értékként megjelenni. És a fegyelmezés nem jelenti azt, hogy a nyomában megjelenik azonnal a tisztelet. De az alapvető emberi értékeket legalább nem hagynánk veszni vele.

Az óvoda érték. A rászorulóknak ingyenes étkezéssel és az első olyan térrel, ahol a szocializáció szempontjából fontos dolgok megtörténnek. De lehet bármennyire is elhivatott az óvodapedagógus, ha a gyermek egyébként otthon másfajta szocializációval találkozik. Pontosabban nem is nagyon találkozik semmilyen szocializációval. És védve a legkisebbeket, azt mindenkinek el kell ismernie, hogy nagyon nehéz lehet ezt a kettősséget egészen apró kisgyermekként feldolgozni, érthető, hogy ha ez nyomot hagy bennük.

*

Ugyanakkor megint előjön a felelősség kérdése: kinek kellene a gyermekeket megfelelően felkészíteni majd az iskolára? Az óvoda pont az a tér, ahol megtanulják a gyerekek, hogy mások is vannak körülöttük, vannak szabályok, vannak igazodást megkövetelő tényezők a világban. Vannak elvárások, akár már nekik is apró kötelezettségek.

Bízom abban, mindenki látja, hogy jelen körülmények között az óvodák többségében mindent megtesznek, amire a lehetőségeik teret engednek. Azaz, a pedagógusokon nem múlik, borzasztóan meg kell becsülni őket ezért. De vallom, hogy a gyermekeket nevelni elsősorban otthon kell. A gyermeket abban segíteni, hogy miként beszéljen egy társával, használja az evőeszközt, fogadja el a neki nem tetsző döntést, kezelje a konfliktust, hogyan élje meg a csalódottságát, vagy hogy tolerálható módon fejezze ki a saját igényét – ezt elsősorban otthon kell megtanulni és elsajátítani, és elméletileg egy egész életre lenne szükséges ez. Nem PC-kérdés: vajon a hazai cigány közösségekben minden szülő alkalmas erre? (Viszont erre nem az a válasz, vagy a riposzt, hogy ezt a kérdést tegyük fel a többségi szülőkre vonatkozóan is, mert az arányok sajnos szemmel láthatóan különbözőek).

És megint jöhet a félrenézés, vagy a művi értetlenkedés, ha felteszem a kérdést: kimondható-e az, hogy már az iskola előtt komoly nehézségeket jelent a cigány szülők többségének a gyermekük megfelelő felkészítése az iskolára? Igen, beszélni kell a rossz lakókörülményekről, a szegénységről, kiszolgáltatottságról, a közmunkás-bér elégtelenségéről; de látni és érezni kellene azt is, hogy sokkal nagyobb eséllyel vágnának neki az iskolának a cigánygyerekek, ha otthon is több tudatosság jelenne meg. És erre sem azt kell válaszolni, hogy a putri közepén milyen tudatosságot várok én el bárkitől is, hiszen attól még nem lesz a gyerek lábán cipő. De én mégis hiszek abban, hogy annál inkább szükséges megkérdezni ezt − hogy miért is ne lenne elvárható a legnagyobb nyomor közepén is, hogy az óvodát, iskolát és a pedagógust értéknek találja egy család vagy egy közösség?

Ez elsősorban szemléletbeli kérdés kellene, hogy legyen: azt kell elérni, hogy a társadalom legszegényebb része is egyértelműen felsorakozzon emellé. De ha az elméleti oktatási szakemberek ezt sem engedik megértetni velük, akkor nagyon nehéz megállítani a mostani, gyorsan romló viszonyokat.

Eközben már az óvoda előhozza azokat a társadalmi különbségeket, amelyek később még inkább elmélyülnek. Ahol otthon anya vagy apa nem tud mesét olvasni elalváskor, vagy ahol nincs rajzlap, színező meg vízfesték, ott még nehezebben lesz megismerhető a világ egy kisgyermek számára − szemben azokkal, akik már azért tudnak írni és olvasni nagycsoportos korukban, mert apa tabletjén van erre alkalmazás. Ha ezeket a fenti dolgokat mind összeadjuk, akkor láthatjuk azt, mennyi nehézség mellett jut el oda egy átlagos taktaközi cigánygyermek, hogy szeptemberben elkezdje az iskolát.

*

Ami kellene: állami segítség, hogy a családok készüljenek fel az óvodára és az iskolára. Megismétlem: a családok. Amikor apa és anya is megérti, hogy ez miért szolgálja az ő érdeküket, de leginkább miért fontos Márkónak, az amúgy tehetséges és sokra hivatott cigánygyermeknek, aki számára a következő 10-12 év határozza meg az életét.

Javasolnék egy köztes, valódi iskola-előkészítő évet a nehézségekkel küzdő gyermekek számára. Ami már nem óvoda, de még nem is iskola. Olyan közeg, ahol eljátszható, megérthető, hogy milyen lesz majd a valódi iskola. Még lenne sok játék, de rengeteg figyelem jutna a szocializációs nehézségek kezelésére, a társas érintkezés jobbá tételére. Arra, hogy hogyan kell csendben ülni 45 percig. Hogy hogyan kell igazodni az iskola elvárásaihoz – gyermeknek és szülőnek egyaránt. Ez rengeteget segíthet. Biztos vagyok benne, ha kísérleti jelleggel elindulna néhány járásban egy ilyen program, az érdemi sikereket hozna a leghátrányosabb helyzetű családok gyermekei számára.

Kell még, hogy az állam védje meg a pedagógust, védje meg az óvodát és az iskolát. Adja vissza a fegyelmezés lehetőségét, gyermek, családra vonatkozóan egyszerre.

Az állam tartsa meg az ingyenes étkezést, amíg csak lehet, nagyon fontos a legszegényebbek számára.

Végezetül alakítson ki az állam egy minden korábbinál erősebb és együttműködőbb jelzőrendszert a gyermekvédelem és az óvodai ellátás közé, hogy a lehető legkorábban látszódjon, ha valahol segítségre van szükség. Akár egy családnak, akár gyermeknek, akár a pedagógusnak.

A bejegyzés trackback címe: http://mandiner.hu/trackback/107875


Összesen 313 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
időrendben | fordított időrendben | értékelés szerint


Maximális elismerésem.
Tökéletes szembenézés és helyzetleírás, és végre megoldást is kínál.
Szívembe zártam a szerzőt.

Válaszok:
duzur | 2017. január 11. 18:27

Forgács István helyzetelemzése, illetve javaslatai egy boldogabb időben egyszerűen a mindenki által ismert igazság kimondásának számítanának. Most inkább önveszélyes tabudöntésnek, pedig a leírtak igazságtartalma nehezen vitatható. Valószínűleg éppen ez a baj. Jön egy ember, és egyszerűen kimondja a valóságot, ahelyett a PC Patyomkin faluját építené tovább.

Oktatás téren szerintem a megoldás az, hogy a speciális szocializációs hátrányokból adódó igényeknek megfelelő differenciált oktatásra, iskolákra lenne szükség. A Patyomkin falu lakói ezt hívják szegregációnak.

Pedig a Gandhi Gimnázium, az Edelényi Munkaiskola, a Józsefvárosi Tanoda, a Kedvesház mozgalom vagy a Kaly Jag Iskola sikere azt mutatja, hogy ez a járható út.

Válaszok:
Berecskereki | 2017. január 11. 12:01

"Oktatás téren szerintem a megoldás az, hogy a speciális szocializációs hátrányokból adódó igényeknek megfelelő differenciált oktatásra, iskolákra lenne szükség. A Patyomkin falu lakói ezt hívják szegregációnak.

Pedig a Gandhi Gimnázium, az Edelényi Munkaiskola, a Józsefvárosi Tanoda, a Kedvesház mozgalom vagy a Kaly Jag Iskola sikere azt mutatja, hogy ez a járható út."

Igen. Itt kellene kezdeni, és ez lenne az alapozás, a változás sarokköve. Ehhez kellenének speciálisan felkészített pedagógusok, akik jó emberismerőek, elhívatottak. A társadalomnak, a mindenkori kormányzatnak, a szervezeteknek az idézett részben foglaltakat kellene elfogadni, támogatni, visszaszorítva az ellenzőket.
Mindezt saját tapasztalat alapján mondom, melynek során bizonyítást nyert amit írtál, amit visszaidéztem tőled.

A másik probléma amit a szerző is megemlít: " Egyre kevésbé alkalmasak a pedagógusok arra, hogy szocializációs problémákkal küzdő, nehéz sorsból érkező gyermekeket tanítsanak..." Ennek megoldásának is része kellene lennie az oktatási reformnak.

Válaszok:
bispora | 2017. január 11. 12:19

Nem értek veled egyet. Nincsenek rosszak és jók, mert mindenkiben benne van mindkettő.

"Ami hiányzik az nem más mint a szociális készség, az empátia és az intelligencia!

Ezek nem taníthatóak. Így nincs mese, egész bátran ki kell mondani, hogy a cigányok nagy többsége nem alkalmas arra, hogy a fehér ember civilizációjába integrálódjon! Nem is boldogok!" írod.

A szociális készséget, az empátiát és intelligenciát oly formában kell tanítani, hogy különböző eszközökkel előtérbe kell helyezni, felkelteni az igényt, majd erősíteni. Ez is oktatási feladat. Így az az állításod sem valós, hogy "...egész bátran ki kell mondani, hogy a cigányok nagy többsége nem alkalmas arra, hogy a fehér ember civilizációjába integrálódjon!" Így amit megfogalmazol nem bátorság, hanem botorság.


Szemlélet váltásra és sok pénzre, határozottságra lenne szükség, ma már járások cigányosodnak el.

A Fidesz kormány, ahogy a kötelező óvodáztatást és az ingyenes étkezést megvalósította, a további változtatásokra is bizonyára kész lenne, de mintha a cigányság számbeli gyarapodása és a 4 évenkénti választások, a még mindig, ha döntési helyzetben nem is, de a közhangulat befolyásolását kézben tartó ellenerők ennek a szükséges folyamatnak útját állnák.

A létszámban gyorsan növekvő, de életstratégiáján nem változtató cigányság ma Magyarország legnagyobb problémája.

Nyilvánvaló, h. aki nehezebb feladatra vállalkozik, annak többet kell fizetni, mint aki nem.

Itt néha alapvető gyakorlati igazságok felismerése, a felismerésnek megfelelő cselekvés is fura korlátokba ütközik.


Nem akarok ünneprontó lenni, de megnézte már a Gandhi gimnázium pár éve kiszivárgott érettségi eredményeit?

Az átlag matek 2.1, fizika dettó, kémia talán fölötte tizeddel.
Ez nem az az alap, amire légvárnál masszívabbat lehetne építeni.

Válaszok:
Berecskereki | 2017. január 11. 12:36

A 3-as, 5-ös pont kivételével Forgács a cigányság rendkívül alacsony átlagintellektusáról beszél. Mivel ez a legnagyobb tabu, erről csak a kommentszekcióban lehet hallani.
Heber csinált amerikában a hetvenes években afroamerikai gyerekek felzárkóztatására egy tök olyan programot, amiről Forgács is vizionál- iskola előkészítő + mentorok, ingyenes étkezés, orvosi ellátás. Olyan 10-15 IQ nyi javulásról számoltak be akkoriban a kutatók- ami tényleg nagyon szép.
Kár, hogy nem volt igaz.
75-ös átlagintellektusú etnikai csoport oktatás alapú felzárkóztatása lehetetlen. Soha nem lesznek diplomások megfelelő arányban. A két gyerekes cigány családmodellnél én még jobbat nem hallottam a probléma kezelésére. De nem vagyok se politikus, se oktatáspedagógus, csak olvasok nem csak Magyarországról cigány tematikájú publikációkat.


Természetesen ismerem az eredményeket és a problémákról is olvastam, tájékozódtam.

Amikor a Gandhi Gimnázium, Kollégium és Alapfokú Művészeti Iskolát kiemelem, akkor elsősorban a célkitűzést veszem figyelembe, amelyhez megfelelő oktatók kellenének, beleértve az alapítvány vezetőit is. Itt jön be az, amit a szerző ír, amit ídéztem: " Egyre kevésbé alkalmasak a pedagógusok arra, hogy szocializációs problémákkal küzdő, nehéz sorsból érkező gyermekeket tanítsanak...", majd így folytattam; Ennek megoldásának is része kellene lennie az oktatási reformnak.

Nem véletlen, hogy a nem cigány iskolákban is gyengébbek az eredmények, melynek okában fellelhető a szerző által is megemlített Magyar Bálinti oktatáspolitika.

Válaszok:
Berecskereki | 2017. január 11. 12:47

A hozzászólásomhoz kapcsolódóan itt egy link, melyből kiemelném, mint a problémák egyik gyökerét:

"A Gandhi Gimnázium 2004 januárjában integrációs programmal indult útjára. Ettől most elmozdulni látszik az új iskolavezetés: a cigány/roma nemzetiségi jelleget hangsúlyozzák, a tanári karban előbbre helyezve az etnikus hovatartozást a gyakorlathoz képest, a tananyagban az etnikus tartalmakat a továbbtanuláshoz vagy az érettségihez szükséges ismeretátadáshoz képest: megszűntek a szakkörök, elküldték az angol nyelvi oktatásban (önkéntesen!) részt vállaló anyanyelvi tanárokat, kiürült a kollégiumi program. Az iskola vezetői között három cigány származású, mindhárman beások, ami megfelel a kuratórium elnöke állítólagos intenciójának, miszerint az egyik gandhis diákból lett tanár - a lovári nyelv anyanyelvi szintű tudója és oktatója - azért nem megfelelő kollégiumi vezetőnek, mert nem beás származású."

A szerző: Vörös István, a Gandhi Gimnázium (volt) alapító tanára

http://magyarnarancs.hu/olvaso..

Ugyancsak érdemes hozzá olvasnia és ütköztetni a http://www.ambedkar.hu/gandhi-.. linken található írást.


Ez ugyan visszatetsző, de az ő ügyük, és messze nem középkori. A paraszti társadalomban, talán odaülhettek a nők?


Forgács, mindig maguknál kezdi és sosem a többségi társadalmat hibáztatja.


Az oktatással nem oldódik meg minden. Amit írtál, azzal többre mennénk.
Jól érzékelhető ez a tanult cigányoknál. Pont úgy viselkednek, mint a mercedeses "ismerősöd."


Onnan, hogy a férjük háta mögött álltak, lesve, hogy mi a kívánsága. Onnan, hogy evéskor megvolt a sorrend.


Akkor ez a holló bizonyára doktorálhatna, annyira intelligens:
https://www.youtube.com/watch?..


Elvégre mi vagyunk a többségi társadalom. Ha nekünk nem tetszik az életmódjuk, nekünk is kell megváltoztatni.
Forgács, nagyon sok "pofont" kap a cigányoktól, mert feltárja a valós problémát, és nem maszatol, rágalmaz, szitkozódik ránk, mint Daróczi Ágnes, meg a Mohácsi testvérek.


Csak szólok, hogy a klánrendszerű élet felszámolása nem ennyire egyszerű. Bizony fontos része annak a rokonházasságok és vérvonalak megléte.
Mária Terézia csinált valami működőt- a mai muzsikus cigányok a példa rá- kevert házasságok, ez volt a titok.


Otthon nem kap verést a cigány fiú, mert macsónak van nevelve. Aztán bekerül az iskolába és koppan egy nagyot, hogy nem ő itt a Jani.


A rokonházaságok-endogámia magas szintje sem az intellektust erősítő jelleg.


Mindez igaz, hozzátéve, hogy a család nem inspirálja a gyereket. Nem okés kilógni a sorból, sőt lenézik azt aki tanulni, - akarna.

De szép példákat is látunk a Roma magazinban a tévében.
És az utcánkon, amikor cigány emberek dolgoznak az építkezéseken, csatornázáson, stb.


Amivel érvelsz az egy állapot, és azon is lehetne és kellene is változtatni, de nem úgy ahogy te írod.
Nincs kedvem és időm se egy hosszabb vitára. Sok történetet tudok, amelyet saját magam tapasztaltam, mivel az 1960-as években két tanárommal olyan cigány felnőtteket tanítottunk akiknek nem volt meg a nyolc osztályuk. Sikeresen befejezték és a gyermekeiken, unokáikon keresztül le lehet mérni az eredményt.
A felnőtt problémában is tetten érhető az, amit a szerző az oktatásban, az óvodás, iskolás gyermekek kapcsán ír.

Durván fogalmazva; korábban is és ma is társadalmi-kormányzati szinten kirakatpolitika folyik, amelyben tetten érhető a Magyar Bálint féle oktatáspolitika is.


Cigány intellektus kutatásról önmagában is nehéz forrást találni,
De vegyük a Minnesota örkbefogadási kísérletet. Ebben fehér átlagos szülők fogadtak örökbe fehér, mulatt és fekete gyerekeket, akiket átfogó intellektus vizsgálatnak vetettek alá 7- és 17 éves korban.
A választ a kérdésedre megtalálod az összefoglaló táblázatban:
http://i1.wp.com/thealternativ..


Az iskolában megtanul számolni- írni-olvasni.
Ezek nélkül nyomogatni az okostelefont azért nem túl nagy élvezet.


A felvetésed jó és egyet is értek vele. Érdemes lenne bővebben kibontani, mert így túl általános.

Ugyanez vonatkozik a "Ha nincs az ezt felfogó értelem és akarat, lehet visszamenni az indulási oldalra, ha kell segítséggel." állításodra is, mert hiányzik, hogy mi az a "indulási oldal" és milyen eszközök kellenek a változáshoz.
Itt érdemes lenne figyelembe venni azt is "őrzik és szeretik a saját kultúrájukat", amely akár felvezető is lehetne a változáshoz. Az említett két tanárommal mi is ebből indultunk ki és ez segített bennünket át a kezdeti problémákon.


Remek. És hogyan fog SMS-t írni?


Látni kell azt is, h. mikor a kezelhetetlen réteg számaránya a társadalom normáihoz alkalmazkodókéhoz képest átlépi, mondjuk, a bűvös 10%-ot, már nagyon nehéz akár szelíd, akár kevésbé szelíd eszközökkel, motivációval változást elérni. Ezen az arányon a kisiskolások esetében már túl vagyunk.

Magyarországon NEM LÉTEZIK olyan probléma, amelynek a megoldásában a politikailag ellenérdekelt erők együttműködni akarnának.

Így nagyon nehéz. Nyilván a bármilyen kevés, de mégiscsak pénz érdekében is történő gyermekvállalás főleg a többségi társadalom nyakára valahogy megfékezendő lenne. Viszont a mégiscsak megszülető gyerekek ennek az elvnek a jegyében nem kerülhetnek kilátástalan helyzetbe. Az intézeti nevelés sem nagyon vált be.

Most hiányzik igazán a fejünk fölött eltapsolt nemzeti vagyon. Mondjuk, a remény hal meg utóljára. Örülök, h. Forgács fölvetette, h. aki nehezebb munkát vállal, azt jobban kell fizetni. Meg kéne próbálni nagyobb erőket összpontosítani a cigány lakta vidékekre, a gyámügyet meg régen, radikálisan növelve a felelősséget, hatásköröket, alaposan megerősíteni.


Kedves István! Nagyon jó írás!
Inkább úgy kellene megfogalmazni, hogy, - akinek nem tudott - az iskola megfelelő tudást adni, mert csak hülyül az órákon, lepereg róla minden ismeret és figyelmeztetés, aki negyedikben ül, bár 14 éves, stb.
Akiket nem lehetett megbuktatni, Magyar Bálint idejében. Hiller István is rengeteget ártott a pedagógusoknak, azzal, hogy azt tudta mondani a pedagógusoknak, hogy érdekes órát kell tartani, amikor a fegyelmezésről panaszkodtak.
Odaállítanám egy cigány osztály elé és próbálkozzon azzal az érdekes óra megtartásával. Az első mondata után kiröhögnék a gyerekek. Az egyetemi katedráról könnyű pofázni.

A kiemelt speciális bérezéssel nagyon egyetértek és szorgalmazni is kellene. Rengeteg energiát kivesz a pedagógustól egy ilyen közösségben a gyerekek oktatása, nevelése.
Az elcigányosodásról azért nem mernek beszélni, mert egyből elkezdenek a cigány "jogvédők" rikácsolni a magyar és külföldi médiákban.
Azt látom, hogy a pedagógusi pályát végző cigány tanároknak eszük ágában sincs cigánygyerekeket tanítani, pedig kötelességük lenne a népük felemelése.

A szülőknek is kellene valamiféle segítség.
Úgy láttam a roma magazinban, hogy ahol megtértek a szülők, ott abba maradt az ivászat, feleség verés. Erről számoltak be a valamely egyházi közösségbe lépő cigány emberek.

Válaszok:
belga | 2017. január 11. 18:09

Izé azt írta, hogy "középkor". Erre írtam, hogy azért nem egészen. És nem csak a cigányoknál.


Az intézkedéseket magam is hiányolom, bár volt azért jó irányba tett lépés a témában. Szerintem ilyen például az, hogy csak akkor jár a családi pótlék, ha a gyerek iskolába jár.

De az tény, hogy az általam ideálisnak tartott megoldás felé nem haladtunk az elmúlt 6 évben sem.


Nem a demokráciától függ, hanem attól, hogy a liberálisok, lovat adtak alájuk. Régen nem voltak ilyen tiszteletlenek. Nem féltek tőlük a falusi emberek. Régen a tanár verte a szemtelen, vagy rossz gyereket, bőrszíntől függetlenül. Ma intőt, vagy egyest sem adhat, rá sem szólhat, mert a pereputtyával fenyegetőzik a kis krampó.


Svájcban, Olaszországban, úgy beszélnek a megkérdezettek a riporternek, ahogy mi szoktunk egymásközt.
Svájci emberek mondták, hogy nem lehet mellettük élni elegük van belőlük és egyebek.
Az olaszoknál nem kaphatnak állampolgárságot az ott születettek sem.


Most mit jajgatsz? Azért, mert mindenhol a rossz a negatív van szem előtt, a jó is létezik.
Igen mutatták, ahogyan a veteményesben dolgoznak, ahogy szüretelik az uborkát, paprikát, ahogy anyagilag is gyarapodnak. Ehhez kellett egy vállalkozó polgármester, aki földeket adott nekik.
Beszállítanak üzletláncokba.


Igen, nekünk kellene oda hatni, hogy...


Nem egy faluról van szó! Arról van szó, hogy vannak ilyen falvak. Több, nem egy.
Jártam Szalonnán, Edelényben, Tornanádaskán Szendrőn stb. Ezek a vidékek nem most lettek elcigányosodva.
A kiszólásod nélkül is értem amit mondasz.
Épp a cigányok kulturálatlanságáról folyik itt a téma. Gratula!


Ha elolvastad, - volna - a cikket akkor láthatnád, hogy ő is ismer személyesen sokakat. Az orvosokat kihagytad. Szabolcsban rendőrök vigyáznak rájuk egy egy rendelésnél.


Ismerem ezt a területet. Valóban, nagyon szép. Én már, pl. Szalonnán kicsi koromban sem mertem kiszállni az autóból.
Ezt a stílust, a fertőzött cigány településeken tanultad?
Különbnek gondolod magad a cigányoknál? Hát nem vagy az. Kulturáltan képtelen vagy beszélgetni?
Jó, akkor velem nem fogsz, az biztos.


Arról, hogy ez egy rendszerváltozás óta meglévő probléma.
A cigányok lehet, sőt biztos, hogy sokan vannak, de az is biztos, hogy a magyarok kevesen. Ha meglenne az arány, ami ugye nem lehetséges, mert egy magyar nem fog szülni 23 éves korára 10 gyereket, és most nem vicceltem, addig az oktatás, nevelés, felvilágosítás marad. És a következetes szigor.


Nem rendőri szigorra gondoltam. Hanem olyanra, hogy amíg piszkos az udvar, a gyerek nem jár iskolába, addig szünetel a mani.
Aki iskolába jár, nem szül annyi gyereket, amennyit nem tud eltartani.
Aki iskolába jár, nem szül 14 évesen.
Én a felnőtteknél kezdeném. Azokkal van a legnagyobb probléma.
A szaléziaknak is van arrafelé egy jól működő iskolájuk. Kazincbarcikán. Ott sem a gyerekekkel van a gond, hanem a szülőkkel.


A fiatal roma lányokkal-asszonyokkal kellene foglalkozni. Egyrészt azért, hogy halljanak többet a fogamzásgátlásról. Motivációként pedig arról, hogy a megszületendő gyerekeik számára milyenek az életkilátások akkor, ha akár írni-olvasni sem tanulnak meg -és akkor, ha értékké válik számukra a tanulás. És azért, hogy fel tudják mérni, hogy hány gyereket tudnak úgy felnevelni, hogy biztosítva legyen számukra a minimális feltétel ahhoz, hogy helyt álljanak az iskolákban.
Minden tanult cigány arról számol be, hogy a családban megkövetelték tőle, hogy tanuljon. Pici gyereknél elsősorban az anya hozzáállása fontos, úgy gondolom ezért, hogy iskola előkészítő év is csak abban az esetben lehet sikeres, ha támogatói anyai hozzáállással társul.
Nem kevés az az Eu támogatás, amit felzárkóztatási programra lehet elkölteni. Muszáj lenne hasznosan tenni, mert magától valóban nem fog megoldódni a romák felzárkóztatása, mint ahogy a hasonló helyzetű nem romáké sem.

Válaszok:
Sulammit | 2017. január 11. 18:41

Tündér_Lala 2017.01.11. 15:43:46

Kéremszépen, minden jószándékú vélemény értékes és ha más nem, esetleg elemei használhatók.

Másrészt - miután, tetszik vagy sem, megoldást kell találni, mert más vállalható út nincs (a vállalhatatlant maguk sem vállalnák), próbálkozni kell, részben használható módszereket meg kell próbálni átvenni. Tipikusan az a terület, ahol a részben használható módszerek jótéteményei eltűnnek, mert a delikvensek asszimilálódnak a társadalomba, nagyon helyesen. A láthatók azok maradnak, akiken nem sikerült segíteni.

Azt kellene kitalálni, hogy a helyi közösségek tekintélyt élvező hangadóit hogyan lehetne az ügy szolgálatának megnyerni, hogy a közösség ne visszahúzó tényező, hanem ösztönző legyen. Ez a lehnehezebb kérdés amelyre valójában csak néhol látunk példát. Ott jobb eredmények is születnek.

Valahol itt kezdődne.


Lehet, hogy meglepö ez pont éntölem, de ezt én is így látom. A cigányság sokkal fogékonyabb a szines, érzelmi dolgokra mint a száraz racionális témákra. A hit világa biztos inkább hat rájuk, mint a jövöjük logikus megtervezése.


Nem érték a többségnek, szerencsére nem mindnek, a tanulás, a sok pénz viszont igen.
A férfi parancsol a cigányoknál.
Hallani hallanak a fogamzásgátlásról, sokszor ingyen is kapnak gyógyszert, de olyan felelőtlenek, hogy nem veszik be, ill. ahogy az eszükbe jut.

A börtönök, az utak, a külföldi, - Holland - bordélyok a gyermekotthonok és nevelőotthonok tele vannak cigányokkal.

Sok cigány gyerek azért tanul tovább, mert a pedagógus nem hagyja elveszni. Ilyenekről is tudok.


Szia Drágám! :) Köszi.


Ó, a Pörzse Sándor! De régen nem láttam.


Végre valaki észreveszi, hogy a Mária Terézia óta letelepített, vegyes házasságokra kényszerített, parasztokhoz kiadott cigánygyerekeken keresztül szocializált romungró, vagy muzsikus cigányok nem azonosak a szilaj oláh, vagy beás csoportokkal.
Igen jelentős eredményekkel, nemzetközi reputációval járna a magyarországi cigány csoportok eltérő személyiségjegyeinek, főként intellektusának vizsgálata.


A szöveged nagyon pontatlan. Nyugat-Európában több hullámban a középkor végére véres pogromokkal csökkentették az elviselhetőség határára a cigányaik számát. Svédországban még a hetvenes évek elején is sterilizáltak cigányokat intellektus alapon. Mivel a határ a 70 IQ volt, majd a fele beleesett a sávba. Valami pár ezer körüli számban maradtak ott cigányok a végére.
Az észak-nyugat indiai eredetnél jó megjegyezni, hogy rokonaik most is ott élnek, dalit törzsekként. Ugyan olyan putrikban, a falvak és városok szélén élnek, mint nálunk- ami nagy teljesítmény, hiszen ott nagyjából mindenki okker.


Valamint, nem keverednek egymással. Kizárt dolognak tartják, hogy egymás között házasodjanak.


Az angol gyerekeknek volt középen elválasztva a hajuk. Jobb, mint Csintalan kopasz feje.


Milyen érdekes, két endogám etnikum, az egyikben az elképesztően gyenge, a másikban az elképesztően erős kognitív képesség fixálódott.


Havas Bertalanra gondoltál?

Igen neki olyan kerek hold feje van. Nagyon undorító. Na, meg az a dagadt hasa is.


Ha jól megy neki az iskola, ha értéket lát a tanulásban, erről beszélgettünk. Ha a családja, vagy a tanára támogatja, akkor nem fog 14 évesen szülni.

Csakhogy az egyik cigány csoportnál a fiúknak is meg kell nősülni. Ha az apa úgy gondolja, hogy tanuljon a gyereke, akkor nem.

Mit valósít meg?


18 éves korukban. Ez kimaradt.


Hááát, nem igazán. De Berci jó pasi. A haja is.


Hát persze, hogy nem ez a helyzet. Erről szól a cikk is, nem olvastad? A kommenteket sem?
Egyébként az a cigánylány lehet, hogy túlkoros volt.


Gedó György olimpiai bajnok ökölvívó

Pisont István olimpiai válogatott labdarúgó

Hollai Kálmán színész

Lakatos Menyhért író

Bari Károly néprajzkutató, költő


"halálbüntetés és szükség esetén kényszersterilizáció" sosem lesz.
Mit értesz az alatt, hogy szükség esetén?


Gondolod, hogy ezt nem tudják? Mást sem hallanak tőlünk.


Magyarországon, 13 csoportja, törzse van az oláh cigányoknak. Amikor a XIX. sz-ban, a mai Románia területén, Havasalföldön, Moldáviában megszűnt a rabszolgaság! nyugatabbra költöztek.
Ők a lovári-lókereskedő, köszörűs, üstfoltozó, sátoros, szőnyegkereskedők, marhahajtók.

A beások Zalában, Baranyában, Somogy és Tolna megyében telepedtek le. Ők a XIX. sz. végén, XX. sz. elején telepedtek le. Ez volt az utolsó nagy hullám, mert folyamatosan jöttek hozzánk a cigány csoportok.
Ők a teknővájók, fakanálkészítők. Bánátból jöttek.


Három jelentős csoportja van.
Az oláh cigányok sem egységesek, ők is, több hullámban érkeztek.
Sajnos a vajdák sem bírnak a fiatalokkal, nem hallgatnak rá, nincs az a tekintélyük, mint ami régen volt. Ha lenne, nem lennének a betörések, idősek lemészárlása, stb. Lopás az lenne, mert nem tisztelik a magántulajdont, mivel náluk minden közös.
A beások sem keverednek az oláhokkal. Az oláhokat lenézi a többi csoport.


A magyarországi cigányság legszegényebbik része, alig 70 éve került igazán kapcsolatba a nyugati civilizációval!
Addig, vagy vándoroltak, vagy a széleken telepedtek le, óriási szegénységben. 70 éve kezdték tanulni, hogy mi az IDŐ, MUNKAHELY, ÍRÁS, OLVASÁS!
Amit mi évszázadokig tanultunk, hogy várhatod el egy másik néptől, hogy 70 év alatt megtanulja, megszokja, elsajátítsa?


Ezek a tények, és a tények makacs dolgok.


Neked! Aki nem a putrisoron nőttél fel.
Neked, aki nem tartozol ehhez a népcsoporthoz.
Amit írsz az a városi cigányságnál már megvan.
Fürdenek és tiszták.
Ha ez ilyen könnyű dolog lenne, miért nem az? Nekik?



Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés

Felhasználónév:

Jelszó:


Regisztráció | Elfelejtett jelszó