„A neoliberális közgazdászok nagy ígérete az volt, hogy a liberalizált piacgazdaság lényegesen hatékonyabb, mint az államilag szabályozott, és igaz ugyan, hogy a jövedelemkülönbségek növekedni fognak, ám a jövedelmek »lecsorognak«, és végül a szegényebb rétegek is jobban járnak, mint ahogy a liberalizáció nélkül jártak volna.
Nos, a nagy ötlet megvalósítása óta már egy emberöltő is eltelt, és mi az eredmény? Az általános hatékonyság, amelynek mércéje az egy főre jutó GDP növekedése, nem gyorsult fel, sőt, az Európai Unió esetében jelentősen lassult. Ugyanakkor a társadalom széles rétegének jövedelme stagnált vagy csökkent, a korábbi létbiztonságot létbizonytalanság váltotta fel. A globalizáció (amelynek pontos meghatározását David C. Korten ismert könyvének címe adja: Tőkés társaságok világuralma) a társadalom széles rétegeinek munkahelyeit kitelepítette a fejlődő országokba, tartós munkanélküliséget hozva létre ezzel az anyaországokban. Mindezt kiegészítette az a nagyarányú bevándorlás, amely egykor ideiglenesen itt tartózkodó vendégmunkások formájában indult meg, mára azonban az európaitól gyökeresen eltérő kultúrájú városrészeket eredményezett.
A Gallup közvélemény-kutató intézet már az ezredforduló környékén jelezte a társadalom elégedetlenségét az általa befolyásolhatatlanná vált politikai rendszerrel szemben. Egy 1999-es felmérés szerint olyan stabil demokráciákban, mint az Egyesült Királyság, Svédország, Dánia, Finnország Franciaország, Hollandia, az emberek többségének az volt a véleménye, hogy a választások ugyan demokratikusak, az országot azonban mégsem a népakarat szerint kormányozzák. Ezek a vélemények az elmúlt másfél évtized során megerősödtek, általánossá váltak, és olyan uralkodóelit-ellenes jelenségeket okoztak, mint Trump megválasztása, a szélsőjobb vagy baloldali pártok politikai szerepének megerősödése, vagy az Egyesült Királyság kilépése az Európai Unióból.