Itt ugyanis egy speciális kölcsönügyletről – egy ún. swapről – van szó, a jegybank egy piaci pénzszerzési manőveréről. A swap technikailag egyfajta kölcsönös kölcsönt jelent. Az egyik fél aranyban ad kölcsönt a másiknak, a másik fél pedig dollárban az egyiknek. A lízing értelmében az egyik fél eladja most az aranyát, de megegyezik abban a másikkal, hogy a jövőben meghatározott áron visszaveszi.
Pénzt csinál a Nemzeti Bank
Megkérdezett szakértőnk szerint az arany kamata hagyományosan alacsonyabb volt, mint a dolláré, ez azonban a jelenlegi alacsony dollár kamatkörnyezet mellett megváltozott; ezért elképzelhető, hogy a jegybank akár olcsóbban veszi vissza az aranyat, mint amennyiért eladta. A jegybank részéről az ügylet előnye, hogy olcsóbban jut dollár-finanszírozáshoz ahhoz képest, mintha nem vonna be aranykölcsönt az ügyletbe.
A leginkább elképzelhető forgatókönyv szerint az ügyletet nem a Nemzeti Bank kezdeményezte, hanem valamelyik londoni bank – állítja a szakértő. London ugyanis kezd kifogyni a fizikai aranytartalékból, mert egyre több ország és magánszemély hajtja be rajta az aranykövetelését.
Azzal, hogy kölcsönvették Magyarország aranyköveteléseit egy évre, egy évig biztosan nem kell aranyrudakat szállítaniuk hazánkba. Így valahol ez egy kölcsönösen előnyös ügyletnek számít, hiszen mi a kamatfeltételekkel pénzt nyerünk rajta, London pedig időt.