„Hagyják már az uborkagörbületet!” – konferenciáztak Európáról

2016. november 18. 21:46

A „peace, love, Woodstock”–korszaknak vége Európa életében és bár hosszú távon elképzelhető az európai hadsereg, rövid távon azonban ennek felállítása csak a források fecsérlése lenne, Putyin viszont örülhetne neki. Trump győzelme még jól is jöhet Európának, amely most bénult állapotban van, a liberális elit meg félreérti a Brexitet és a kelet- és közép-európaiak migrációs válaszait is. Schöpflin György már-már hagyományos konferenciáján jártunk.

A Schöpflin György fideszes néppárti EP-képviselő által szervezett budapesti vitaest diplomatikus fricskájának díját egyértelműen Frank Spengler nyerte. A Konrad Adenauer Stiftung budapesti képviselet-vezetője, aki a hallgatóság soraiban foglalt helyet és csak az előadások végén, a kérdés-felelet szekcióban kapott mikrofont, a következő szöveggel indított: „Hat európai vitatkozik egy asztalnál és egy német nő moderálja őket. Ismerős látvány”.

A KAS-vezér felütése ráadásul azután csalogatta az arcokra a széles mosolyokat, hogy a konferencia résztvevői többször utaltak Európa vezetési hiányosságai kapcsán a németek szerepére – és nem mindig pozitív előjellel.

Putyin félnivalója 

Amúgy Spengler ténymegállapítása helytálló volt: az Európai perspektívák című minikonferencián a moderátori szerepet Katharina Senge vállalta magára, aki tényleg német, méghozzá a CDU-CSU frakció integrációs politikai tanácsadója. A már hagyományosnak számító, Continental Hotelben rendezett év végi Schöpflin-konferencián – amelyet az Európai Néppárt támogat – ezúttal az európai kihívásokat vitatta meg három magyar (a fideszes EP-képviselő professzor Schöpflin, Joó Kinga, aki a Nagycsaládosok Országos Egyesülete elnökhelyetteseként és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság tagjaként is ismert, valamint Miszlevitz Ferenc szociológus professzor) és három külföldi vendég (Mark Galeotti, a prágai Nemzetközi Kapcsolatok Intézetének kutatója; Veiko Spolītis, a lett parlament tagja; és a lengyel politológus, Aleks Szczerbiak, aki egyébként a Sussex-i egyetem professzora).

Ha már Európa előtt álló kihívások, Galeotti rögtön belecsapott a lecsóba: Putyin. Miközben hangsúlyozta, hogy Oroszország pillanatnyilag katonai fenyegetést nem jelent, szólt a dezinformációs propagandaműveletekről, amelyek által a Kreml bizonytalanságot kelt Európában. Galeotti szerint valójában azonban Európa jelent fenyegetést Putyin számára, az oroszok ugyanis egyáltalán nem eurázsiaiként tekintenek magukra, hanem európaiként. Európa még mindig vonzó, Oroszország viszont egyáltalán nem az: Gerard Depardieu-t leszámítva nincs európai, aki ott akarna élni például.

„Putyin tehát annyira erős csak, amennyire hagyjuk” - fogalmazott Galeotti, hozzátéve: az orosz propaganda azért tud népszerű lenni Európában is, mert az európai vezetők legitimitása és vezetői képességei kérdésesek. Trump megválasztása szerinte épp hogy jól jöhet Európának: ha valóban befizetjük a NATO-ba a GDP 2 százalékát, azzal mind jobban járunk majd. Az egységes európai hadsereg tervét viszont Galeotti nagyon rossz ötletnek tartotta. „Orosz tábornokokkal is beszéltem a kérdésről. Ők nagyon jó ötletnek tartják. Alig várják. Számukra minden jó, ami gyengíti a NATO-t”.

Ebben a lett Veiko Spolītis is egyetértett. Szerinte tudomásul kell vennünk, hogy a „peace, love, Woodstock” korszaknak vége Európa életében és bár hosszú távon elképzelhető az európai haderő – ha Európa végül Európai Egyesült Államokká alakulna –, rövid távon azonban ennek felállítása csak a források fecsérlése lenne. 

Liberális tévedések

S hogy lesz-e Európai Egyesült Államok? Schöpflin szerint nem, de bizarr módon a Brexit csak felbátorította azokat, akik ilyen terveket szövögetnek az Európai Unió döntéshozó szerveiben. „Úgy látják, végre leléptek a britek, akik úgyis csak kerékkötői voltak a folyamatnak, itt az idő hát, hogy végre összehozzák! Alapjaiban hibás a következtetésük.”

Aleks Szczerbiak is egyetértett a schöpflini gondolattal, hogy az ideológiává növesztett emberi jogokra való hivatkozás és a demokratikus értékek számonkérése nyugati narratíva és megosztja Európát – valahogy azok mindig csak a „barbár” keleten vannak veszélyben, nyugaton sosem. A Brexit pedig a nem választásokon hatalomhoz jutott liberális brüsszeli elit hatalmi túlterjeszkedésének következménye. „Közben úgy tesznek, mintha a liberalizmus az egyetlen lehetséges megoldás lenne. A demokráciát ért támadásként, az univerzálisnak tételezett emberi jogok semmibevételeként értelmezik például a lengyel abortusztörvény szigorítását, miközben az csupán demokratikus szabályozás, eltérő megoldás egy problémára.”  

A migrációs válság is megmutatta ezt a kettős mércét Szczerbiak szerint. A lengyel professzor felhívta a figyelmet: Nyugat-Európa szörnyülködött és nem értette, hogy ezek a keletiek mit szívtelenkednek és problémáznak néhány ezer migráns befogadásán. A migránskvóták számai valóban kicsik voltak, Szczerbiak mégsem a kelet-európaiak szívtelenségével vagy hülyeségével magyarázta a reakciót. Szerinte a keletiek történelmi, civilizációs döntésként fogták fel a dolgot. Úgy érezték, egy modellt akarnak rájuk kényszeríteni. A multikulturalizmus nyugati modelljét. Ezt utasították el. S hogy a politikai elitjük ennek az élére állt, csupán annyit mutat: Közép-Európában a politikai elit közelebb van a néphez, mint Nyugaton. 

Szczerbiak szerint ez már csak azért is jó, mert ahol nem így tesznek és politikai korrektségbe burkolóznak, ott visszaüt a dolog. Olyankor választanak az emberek Donald Trumpot elnöknek. 

Bénult kontinens

„Európa bénult” - ütötte fel drámaian hozzászólását Miszlivetz Ferenc, aki szerint míg nyolc éve az európai álomról hadovált mindenki, mára oda jutottunk, hogy még azt sem tudjuk, hogyan kezeljük a Brexitet. Miszlivetz szerint a populista demokráciák és nem a liberális demokráciák kora köszönt ránk. A kiút szerinte valamiféle „európai mozgalom” lehetne. 

Joó Kinga talán egy fokkal kevésbé volt borúlátó. Arról beszélt, milyen módszerekkel lehet elvinni a terepre mindazt a jót, ami azért benne van az EU-ban. Az Erasmus lehetősége például ilyen a diákok számára, akiknek viszont tilos nagy, általános „szabad mozgásról” beszélni: hiszen sokuk soha nem járt külföldön, saját forrásból nem is teheti azt meg.

Joó volt az egyetlen, aki konkrét kéréssel fordult a sajtóhoz. Miközben elismerte, hogy létezik a „brüsszeli buborék”, ő maga is be tudja fejezni bármelyik brüsszelita beszédét, már akkor, amikor az nekilát; de a rossz sztereotípiák is zavaróak. Az újságírókat, akik a teremben vannak, Joó felszólította: hagyják már az uborkagörbületet! Annak emlegetését, hogy még azt is szabályozta az EU. „Nagyon régi történet, nagyon unalmas az ismételgetése.”

Magunk részéről ezennel eleget is teszünk a kérésnek és: nem emlegetjük az uborkagörbületet. 

A bejegyzés trackback címe: http://mandiner.hu/trackback/106324