Egy értelmes együttműködés felé

Írta: Fodor Gábor, a Magyar Liberális Párt elnöke

Egy értelmes együttműködés felé

Vétó a páholyból és ami mögötte van

A múlt héten széleskörű felháborodást keltett Gyurcsány Ferenc gesztusa, amellyel önhatalmúlag megvétózta részvételünket az ellenzéki tárgyalásokon. Azóta a politikusoktól elemzőkig sokan, így Baja Ferenc és Somogyi Zoltán is elítélték az önbíráskodó lépést, és a valójában mindenkit fegyelmező stílust, amellyel a Demokratikus Koalíció elnöke ismét magára vonta a figyelmet. Sokan látják, hogy a kirekesztő lépés legkevésbé rólunk, Liberálisokról szól. Egy többször elbukott attitűd jelent meg ismét, amelynek végre hátat kellene már fordítanunk, ha sikert akarunk.

Ahogy Gyurcsány Ferenc vétójának visszhangjából is kiderült: együttműködési tárgyalás nem kezdődhet vétóval, mert önmaga paródiájává válik. Ezért valójában nem a Liberálisok a vesztesei a helyzetnek, hanem az ellenzéki együttműködés ügye.

A volt miniszterelnök a hajánál fogva előrángatott érvekkel indokolta a kirekesztésünkre tett javaslatot. Szerinte az október 2-i népszavazáson mi a kormányt támogattuk azzal, hogy az „igenre” buzdítottunk. Mi úgy látjuk, hogy az aktivitás az érték, és a Liberálisok be is bizonyították a népszavazás előtt, hogy reménytelen helyzetben is tudnak aktívan kampányolni.

Senki más nem mert élesebben szembemenni a kormánnyal, mint a Liberálisok. Ez bűn lenne? És ebből a huhogók véleményével szemben semmilyen kár nem származott. Ráadásul Gyurcsány Ferenc a vétó indoklásával kormánypártivá minősítette azt a közel hatvanezer szavazót, akik vették a bátorságot, hogy a legnépszerűtlenebb, a leginkább támadott és egyben a legvakmerőbb álláspontot foglalják el a kvóták ügyében, valamint szembeszálltak a kormány közel húszmilliárd forintos gyűlöletkampányával és a mesterségesen gerjesztett társadalmi nyomással. Vállalták a „pofonok völgyét”, amíg Gyurcsány és pártja páholyból, Facebookon posztolgatva nézte ezt a durva ütközetet. 

Az „igennel” szavazók nevében visszautasítjuk a sértéseket, és emlékeztetjük Gyurcsány Ferencet arra, hogy a bojkott-felhívás nem kívánt meg sem kurázsit, sem érdemi erőfeszítést a kormánnyal szemben való cselekvésre. A népszavazásra való hivatkozás azért is tűnik ürügynek, mert az „igen” álláspontot támogatták Guy Verhofstadttal az élükön az európai liberális pártok is, továbbá jó néhány ismert közéleti szereplő, például Ádám Zoltán, Ceglédi Zoltán, Horn Gábor, Mellár Tamás, Nádasdy Ádám, Nehéz-Posony Márton, Petőcz György és mások is az „igen” mellett érveltek a menekültellenes népszavazás kampányában. Ezek szerint az európai liberálisok és az ismert magyar közéleti szereplők is mind árulók, a Fidesz „szekértolói”? Józan ember számára ez nyilvánvalóan abszurd. Akkor vajon mi áll a pártelnök arroganciája mögött? 

A sérelmek útja

Az igazság az, hogy a volt miniszterelnök nem tud felemelkedni személyes sértődöttségén, mert a Magyar Liberális Párt önálló utat jár, és nem volt hajlandó a Demokratikus Koalícióval közös parlamenti frakciót alakítani 2014-ben. Így hát ez most a bosszú ideje.

Pedig bölcsebb lenne duzzogás helyett a 2018-as választással és hazánk érdekeivel foglalkozni Úgy tűnik, Kerék-Bárczy Szabolcs igazat mondhatott, amikor azzal indokolta kilépését a DK-ból, hogy ott a meghatározó vezetőknek fontosabb a pártérdek, mint Orbán Viktor leváltása. A szomorú valóság az, hogy a DK elnöke nem a Fidesz menesztésére készül, hanem pusztán frakcióállításra. Az neki most elég lesz.

A Liberálisok azonban – ahogyan azt a népszavazási kampányban is tettük – a jövőben is önálló álláspontot fognak képviselni a legfontosabb kérdésekben, mert a Medgyessy Péterrel és Gyurcsány Ferenccel folytatott közös kormányzásból azt tapasztaltuk meg, hogy a saját arculat megjelenítése  tisztességes és elengedhetetlen választás. Különben a liberális értékrend eltűnik akár a „baráti”, akár az ellenséges tűzben. A liberális szavazók java részét mi tudjuk és mi fogjuk képviselni – akár az ellenzéki asztalnál, akár egyedül, és nem a sérelmek útján, hanem az ország hosszútávú érdekeire figyelve.

Gyurcsány Ferencet nyilván zavarhatja az is, hogy személye továbbra is elfogadhatatlan, – nemcsak a jobboldalon, de a magyar társadalom többsége körében is, a bizonytalan szavazók között is. Ez az ő valódi problémája, amit most éppen a liberálisok elleni értelmetlen kirohanásokkal próbál feledtetni.

Ma a politikai alternatíva felépítésének, új szavazók bizalmának a megszerzésének éppen a volt miniszterelnök az egyik akadálya a demokrata ellenzéki oldalon. Ahogyan hazugság volt anno a Fidesz „Gyurcsány a hibás” – című leegyszerűsítő kampánya, ugyanúgy hamisság azt állítani, hogy Gyurcsány negatív megítéléséért csak a Fidesz és Gyurcsány riválisai a felelősek. De minket nem ez a probléma, hanem a jövő érdekel, ezért előre nézünk. Akár a DK-val, akár nélküle.

Légből kapott vádak

Sajnálatos az is, ahogyan az általában tárgyszerűen fogalmazó, sokszor higgadtnak tűnő Bokros Lajos is csatlakozott a sérelmi politizáláshoz. Tőle merőben szokatlan az a rágalomözön, amellyel nyakon öntött minket indulatos blogbejegyzésében, és amelyeket természetesen azonnal cáfolt a vádaskodások egyik érintettje, Bodnár Zoltán, a Liberális Párt főpolgármester-jelöltje.

Természetesen a Fidesz nem támogatta kerületenként hetvenmillió forinttal, sem más összeggel a Liberálisok 2014-es főpolgármesteri kampányát, ahogyan egyetlen más liberális jelöltet sem. Sem a kampány közben, sem annak végén nem javasolta Bodnár Zoltán a visszalépését Bokros Lajos javára. Sorra lehet cáfolni az aktuális rágalmakat, de látható ezekben, hogy a rágalmazók mindig az önálló politikai döntést sérelmezik. Azonnal összeesküvést, árulást, a kormánypárt titkos manipulációját sejtik, amint valaki eltérő hangon szólal meg a kórustól. 

Márpedig a szabadság tiszteletén alapuló liberális értékrend más, mint az egyenlőséget középpontba állító baloldali, és a hagyományt alapul vevő jobboldali értékvilág. Ezért alkotnak önálló frakciót a liberálisok Európában. Mi szolidárisak vagyunk a demokrata, baloldali ellenzékkel Magyarországon, mert legfőbb célunk az illiberális Fidesz kormány leváltása. De lehetnek vitáink, főleg akkor, ha esélytelennek látjuk a közös főpolgármester-jelöltet egy botrányos visszaléptetés után, vagy mert úgy látjuk, hogy a passzivitásra épülő Orbán-kormányzattal szemben stratégiailag nem bölcs az otthonmaradásra biztatni. Azért, mert mások erről mást gondolnak, még nem bélyegezzük őket árulónak, mert erről egy letűnt korszak jut az eszünkbe.

Hogyan tovább? – Hét pont a jövőért

A Liberális Párt készen áll arra, hogy akár egyedül is megkezdje a választási felkészülést, ám továbbra is nyitott az együttműködésre a demokratikus erőkkel, ha a tárgyalások új formában folytatódnak. De senki kegyét nem keressük, és nem futunk senki után.

Ideje lenne végre a lényegről beszélni, arról, hogy miről kellene szólni ennek az együttműködésnek. Fontos az előválasztás kérdése, de vannak még jelentősebb ügyek. Először a demokrata ellenzék vezetési válságát kell megoldani, mindenki által elfogadott miniszterelnök-jelöltre van szükség. Árnyékkormányt kell felállítani, és minden ezután következő kérdésben meghatározó kell, hogy legyen a miniszterelnök-jelölt álláspontja. Nem lehet jelölteket választani a körzetekben a véleménye nélkül, ugyanis nem tudunk majd kormányozni. Persze kérdés továbbra is, hogy valóban akarnak-e nyerni az ellenzéki pártok? Mi ezt szeretnénk. 

Javasoljuk továbbá,  hogy  a résztvevők mindegyike kötelezze el magát az alábbi hét kérdésben:

- A liberális jogállam visszaállítása;

- Az ország egyértelmű visszatére a nyugati integrációhoz  

- Az intézményesített állami korrupció felszámolása, független ügyészség felállítása;

- A versenyelvű piacgazdaság visszaállítása;

- Az oktatási rendszer felszabadítása;

- Az összeomlott egészségügy feltámasztása;

- Budapest kormányzati kifosztásának megszüntetése.

Szerintünk innen kellene elindulnunk újra. Akivel a vezetési válság megoldásában és ebben a hét kérdésben egyetértésre tudunk jutni, azzal szívesen dolgozunk együtt a Fidesz-kormány leváltásáért. Személyeskedő csatákban, köldöknéző önostorozásban, árulózásban és efféle, a választások előtt szokásos ellenzéki pótcselekvésekben azonban nem leszünk partnerek.

Az új tárgyalásokon csak az egymás tiszteletén alapuló kooperációnak és vitának van helye, nem pedig önbíráskodásnak és diktátumoknak.  A Liberálisok elvszerűen politizálnak, nem váltogatják a véleményüket. Bár ezzel nem nyertük el több ellenfelünk szimpátiáját, de az utunk világos, még ha láthatóan göröngyös is.