Egy darabka középkor bukfencezett ki Kis Grófo szájából

„Én tényleg próbálom a maga helyén kezelni a mulatóst, a Zámbó Krisztiánt, a Jollyt, a Jó Laci Betyárt, a Fásy Ádámot meg a Zsülikét. Az év tetemes részében ennek megfelelően nagy ívben leszarom, hogy a fentiek milyen szorgalmasan haknizzák végig a vidék Magyarországát, milyen alávaló szintre rugdossák a hazai szórakoztatást, milyen meggyőzőerővel dicsőítik az alkoholizmust, és milyen kifogyhatatlan leleménnyel inflállják a disznóól mocskába a szerelmet, az intimitást vagy bármilyen más emberi kapcsolatot. Leszarom a kulturális bűncselekmények végeláthatatlan sorát, mert úgy gondolom, hogy ha valaki alkohollal, heroinnal vagy mulatóssal akarja tönkretenni az életét, ahhoz igenis joga van. Ezzel pedig nincs dolgom – senkit sem lehet az akarata ellenére megváltani.

Azt is leszarom, ahogy ez a Kis Grófo, aki meglepően hasonlít Kim Dzsongunra, a falusi esküvők és a nyomasztó kultúrházas fellépések mellett a nagyobb fesztiválokon is egyre inkább polgárjogot nyer: lassan a mainstream pop is befogadja. Még így is azt gondolom, hogy ez legyen a fesztiválozó fiatalok leghitványabb szórakozása, hisz még mindig egy fokkal kulturáltabb Kis Grófora veretni, mint hajléktalanokat benzinnel leönteni, és meggyújtani – a Viva TV által tömegpusztító fegyverként használt magyar popzene pedig úgysem lehetett volna már szarabb, logikus lépés volt a mulatóssal kötött törvénytelen házassága.

Az elmúlt hetekben sem akartam a Blikk és a Bors olvasóinak haragját magamra vonni azzal, hogy rámutattam, milyen alávalóan szexista és cinikus is az »Egy jó asszony mindent megbocsájt« című sláger, ahogy az sem hiányzott, hogy a proli csürhe olyan makulátlan származású és pengeélesre fent önérzetű vezetőt kapjon, mint az ifjú herceg, Zámbó Krisztián. Még azt sem értettem világosan, hogy ez vajon egy ennyire sötét és kultúra nélküli közeg, vagy mindezeken túl még súlyosan nőgyűlölő is. Aztán megkaptam a választ – egy darabka középkort, amint az Kis Grófo szájából kibukfencezik:

»Nálunk abszolút nem szokás, hogy a férfi házimunkát végezzen, a nő pedig nem dolgozhat. Hála istennek nem azon a szinten állunk, hogy kelljen. De olyanról sem lehet szó, hogy az asszony nélkülünk elmenjen mondjuk mulatni. Ha bármilyen vendégünk van, nem ülhet az asztalunkhoz. Neki az a dolga, hogy kiszolgáljon minket. [...] De ha van női társaság, akkor átülhetnek egy másik asztalhoz. Ha nincs, akkor bemegy a konyhába, és elkezd mosogatni. Én azzal értek egyet, hogy az asszonynak nem kell hallgatnia, miről folyik a szó a férfiak között.«

Hiába vagyok elkötelezett feminista, az elmúlt hónapokban a hazai gender-kurzus számtalanszor kiáltott ki fallokratának és nőgyűlölőnek, számtalanszor lettem kioktatva a férfierőszakról, meg arról, hogy a nemi szerepek társadalmi konstrukciók, amelyeknek semmi közük a biológiához – pusztán a férfiak elnyomó uralmi intézményei. A hagyományos női szerep szerintük puszta szolgaság, ezért egy ideális világban mindenki férfi, kivéve a fehér bőrű, heteroszexuális férfiakat, ők legyenek csak nők – büntetésül az elmúlt százezer évért. Most pedig, amikor a magyar társadalom szeme láttára és a füle hallatára nyilvánul meg az elmúlt fél évszázad legelvetemültebb szexizmusa, nem olvasom a felháborodott cikkeket és a hisztérikus kommenteket, nem látom a felbontott szponzorszerződéseket.

Ennek most nincs politikai tétje, mint Ákos esetében volt, nincs személyeskedő konkurenciaharc, mint mondjuk a hozzám hasonló értelmiségiek kapcsán, akik elkötelezett hívei úgy a jogegyenlőségnek, mint annak, hogy a női szerep, a női értékek a társadalom számára igenis fontosak, akik nem vagyunk hajlandóak sem tagadni a nő és férfi közti biológiai különbséget, sem azt gondolni, hogy egy férfi élete és karrierje bármivel is több vagy jobb volna, mint az anyaság.

A bulvár és a mulatós elleni harc azért elsőrendű, mert a társadalom ártó reflexei és sötét démonai itt öröklődnek tovább. Az alja kultúra alantas értékeket közvetít, és alávaló viselkedésre tanít. A gender-kurzust ez azonban cseppet sem érdekli. Már mindent elmondtak a nőgyűlöletről, amikor rólam beszéltek – Kis Grófóra nem maradtak jelzőik, úgyhogy ő meg is ússza a mocskolást. Sőt: a női jogvédők vélhetően örömmel szemlélik, ahogy Jimmy rajongói darabokra tépnek. Még Kis Grófo feleségének a sorsa sem érdekli őket. Legyenek meg a parlamenti kvóták, a felügyelőbizottsági helyek, és töröljék el a női meg a férfi keresztneveket – ez a programjuk. Veszélyesek nőre, férfira és transzneműre egyaránt. Attól tartok, Kis Grófónál nem is kevésbé.”