A Trump-vonat – avagy: amikor a lengőajtó fejbecsap

Vendégszerzőnk, Jeszenszky Zsolt írása

Tudunk-e tanulni a hibáikból? Nagyon fontos kérdés az egész életben, de a politikában különösen. A politika is egyfajta evolúció. Az marad fenn, az lesz életképes, az győzi le a versenytársakat, aki túllép a hibákon, korrigálja őket; nem pedig az, aki nem képes megújulni, dogmatikusan ragaszkodik a korábbi mintákhoz, és alkalmazkodás, kijavítás helyett mindig a neki nem tetsző valóságot, embereket hibáztatja.

A liberalizmus a legnyitottabb, leginkább alkalmazkodó-képes, mindent (így önmagát is) kritikusan vizsgálni tudó, nem csak toleráns, hanem a különbözőségeket kifejezetten aktívan felhasználó, saját magába beépítő, nagyszerű eszmerendszer, világnézet volt.

Épp ez a kritikus, a változásokra fogékony, korrekciókra képes, bárki felsőbbrendűségét megkérdőjelező mivolta állította szembe egykoron a vallás középkorból örökölt merevségével, bigott dogmatizmusával. Mára a liberalizmus vált a legdogmatikusabb, totálisan merev, önmagát minden és mindenki más felett álló, tévedhetetlen és megkérdőjelezhetetlen kinyilatkoztatássá, a lehető legfanatikusabb vallássá – a vallások minden pozitív jellemzője (közösséghez tartozás, Isten irányába való alázat, lelki béke, stb.) nélkül.

A mai „liberálisok” semmifajta ellentmondást nem tűrnek nézeteikkel szemben, azokat tűzzel-vassal terjesztik, és aki nem osztja ezeket, azonnal kiközösítik, megbélyegzik, stigmákat égetnek rá (rasszista, fasiszta, homofób, szexista, stb. – unalomig ismerjük már ezeket). Az egymás tiszteletéből, elfogadásából, a kulturált viselkedésre való igényből, teljesen jogos, helyes, vállalható elvekből és értétekből szép lassan totalitárius őrületek lettek. Ezeket az egyébként önsorsrontó, deviáns őrületeket igyekszik a mai „liberalizmus” ráerőltetni mindenkire, a társadalom még józan eszét el nem vesztett részére is ráerőltetni. Mert ha nem, akkor egyrészt azok rasszisták, stb., másrészt itt a világvége.

Ez a fasisztoid mentalitás, az elmúlt 20-30 évben jelentősen megerősödő, Obama alatt pedig végképp uralkodóvá váló világnézet kapott egy hatalmas pofont Donald Trump győzelmével.

Az álszent politikai korrektség, a szép szavakba csomagolt agresszió, és az ezt erőltető politikai elit szenvedett megsemmisítő vereséget. Nem azért megsemmisítő, mert végleg elbuktak – ne legyen hiú ábrándjaink. A megsemmisülés csak érzetben jelentkezik, nyilván csak ideiglenesen, és azért, mert annyira váratlanul érte őket. Azt hitték, meghódították a világot, „vége a történelemnek”,  a PC-beszédmód, a safe space-ek, trigger warning-ok, gender-semleges névmások, a nyakló nélküli multikulturalizmus immár megállíthatatlan, a kereszténység, a konzervativizmus, a nemzetállamok, stb. már csak rövid idő kérdése, és örökre kimúlnak. Nincs több vita, nincs több ellenfél, mindenkit, aki szembeszállt, sikerült „fasiszta-soviniszta-szexista-náci-rassiszta” skatulyába zárva „kivégezni”, ellehetetleníteni. És majdnem így is lett. Az elmúlt 8 év alatt a washingtoni republikánusok is tökéletesen beleálltak lehajtott fejjel a PC-őrületbe. De jött egy outsider, és beleszart a ventillátorba. Nagyon.

Az okos ember ilyenkor gondolkodik. Elemez. Belát. Képes a hibáin és önmagán felülemelkedni, korábbi dogmáit újragondolni.

Bizonyos jelei látszanak ennek, a Guardian és a New York Times is közölt egészen meglepő írásokat arról, hogy bizony, a demokratáknak, a liberálisoknak, a baloldalnak alapos soul searchinget kellene végezniük, mert nagyon rosszul mérték fel az ember gondolkodását. De sajnos ezek a „lélekelemzések” sem kezelik a probléma gyökerét, csak a tüneteit. Belátják, hogy nem jól szólították meg az embereket, de azt már nem látják be, hogy az évtizedeken át erőltetett üzenet is rossz volt. Megpróbálják megérteni a csalódott és most Trumpra szavazók dühét, de továbbra is aluliskolázott, fehér, vallásos, vidéki munkásoknak nevezik őket. Valóban, haladás, hogy a „rasszista” már elmarad. De a skatulyázás, megbélyegzés ugyanúgy megvan – miközben persze egész életükben a skatulyázás és megbélyegzés ellen harcoltak minden más kisebbséggel szemben. A soul searchingben tehát még igen hosszú utat kell megtenni.

De a legtöbben még idáig sem jutottak el: a liberális véleményformálóink többsége a kizárólag döbbenet, a kétségbeesés, a lenézés, a gyűlölet hangján képes továbbra is beszélni Trumpról, a szavazóiról, a győzelmét megalapozó okokról, gondolatokról, véleményekről. Továbbra is rasszisták, nácik, homofóbok, ráadásul bunkók, gyűlölködők vagyunk mindannyian, akik rá szavaztak és akik – nem lévén amerikaiak – csak lélekben tudjuk támogatni.

Hiába csapta őket fejbe a lengőajtó, hiába lett kontraproduktív az állandó agresszív, megbélyegző retorikájuk, nem változnak. Trump győzelmével a tahóság és a gyűlölet győzött – mondják fröcsögve, gyűlölködve és tahón honi „liberálisaink”. Semmi önreflexió, semmit nem tanultak – ahogy ebből az írásból, és a százával születő hasonló, szemüket kinyitni hivatott elemzésből - ha egyáltalán elolvassák őket véletlenül - sem tanulnak... Hanem hisztiznek, gyűlölködnek, ássák tovább saját dogmáik sírját. Pincér, egy kávét…