Az 1956-ban harcoló pesti srácok gyerekkatonák voltak, akiknek fingjuk nem volt semmiről. Gyerekkatonák harcba küldése háborús bűncselekmény. Nagy Imre szimpátiáját a bajszával vívta ki, és azzal, hogy nem volt zsidó. '56 viszont nem volt nemzeti ügy. Valódi eredménye mégis van: Kádár, aki tényleg jobb létet hozott.
Kádár János személyében találta meg az 1956-os forradalom eredményét és nyereségét Tóta W. Árpád, a HVG publicistája, aki gondolatait a Tilos Rádió „Régen minden jobb volt” című műsorában osztotta meg a hallgatókkal. Az október 21-i adást a Pesti Srácok.hu szúrta ki és készített belőle összefoglalót.
Tóta W. Árpád azzal kezdi: nem történészként, hanem publicistaként az a célja, hogy elkezdje azt a diskurzust, ahol nem csak szuperlatívuszokban lehet beszélni 1956-ról. Saját feladatának azt tartja, hogy a „széles dolgozói tömegekhez” olyan témákat is eljuttasson, amelyekhez ő maga sem ért. A publicista felidézi a forradalom és szabadságharc évfordulójának kapcsán rendelt HVG-s felmérést, amelyből kiderül, a fiatalok nem gondolnak semmit 1956-ról, úgy érzik nincs hozzá semmi közük, csak meghalt egy csomó ember és nem lett semmi eredménye. Tóta W. hangsúlyozza, hogy bár ezzel nem ért egyet, mégis „beteg dolog, hogy az összes ünnepünk búval baszott, eltiport forradalom”.
Tóta W. arról is beszél, hogy tízből nyolc magyar úgy gondolja, 1956 roppantotta meg a Szovjetuniót, holott már 1953-ban is voltak az NDK-ban tüntetések, és még 1956-ban is a lengyelek előbb kezdtek a tüntetésekhez. Tévhitnek nevezte, hogy „volt ez a nagy csendes Kelet-Európa és csak a magyaroknak jutott eszébe, hogy ez az egész szar, és soha másnak nem”.
Tóta W. kifejti a véleményét az 1956-os pesti srácokról is, amikor felidézi, Maléter Pál le akarta fegyverezi őket, mivel nem kaptak kiképzést, nem tudták, hol vannak, és mit csinálnak, és „fingjuk sem volt semmiről”. A publicista szerint a gyerekkatonák harcba küldése háborús bűncselekmény volt, és ennek a háborús bűnnek állítunk emléket, amikor a Corvin mozinál a puskával ácsorgó gyerek szobrával.
Tóta W. arról is beszél, amennyire a még élő tanúktól megtudta, a forradalom nem volt nemzeti ügy. Véleménye szerint az emberek tudatában az élt, volt egy „nagyon idegesítő felfordulás, amikor bűnöző elemek is lövöldözni kezdtek az utcán, aztán jöttek az oroszok, és nem lehetett kenyeret kapni”. A beszélgetésen hozzátették, 1957-ben Magyarország történelmének legnagyobb béremelése következett be kölcsönökön keresztül, és május 1-jén nagyszabású ünnepséget, „békemenetet” tartottak, ahol az emberek már Kádárt ünnepelték.
A publicista szerint a Kádár-rendszernek volt egyfajta technokrata és egyenlősítő hagyománya, és ez az, ami a baloldali megújulás egyik alapja lehet.
Számára nem volt megbocsátás, ellentétben másokkal, így például Szabó István rendezővel, aki hosszú időn keresztül gyártotta a terhelő tartalmú jelentéseket. Balogh Gábor írása.
Hogy a politikában az igazság a legveszélyesebb fegyver, azt két igazságbeszélő sorsa bizonyítja: Csurka Istváné és Gyurcsány Ferencé.
Spoiler: nem a Magyar Hang szerkesztői.
A volt EP-képviselő szerint az elmúlt mintegy száz évben a külső erők megtalálták azokat az ágenseket, akik belül tudtak zavart kelteni vagy idegen érdekeket megjeleníteni.
A miniszterelnök politikai igazgatója az Index Konkrétan című műsorában elmondta: az 1956-ról szóló mondatának elferdítői éppen azok, akik '56-ból vezetik le Ukrajna katonai megsegítését.
Az újságíró meglehetősen keresetlen szavakkal ment neki a volt kollégájának.
Emily O’Reilly tizenegy éven át töltötte be az ombudsmani tisztséget, amelynek során az átláthatóság és az összeférhetetlenség ellenőrzése volt a fő feladata.
Súlyos bűncselekmények kerültek szóba – a szűkszavúan nyilatkozó rendőrség egyelőre nem erősítette meg az értesüléseket.
