Munkaerőhiány

Miért lett óriási az informatikushiány?

2016. október 26. 09:51

Nagyjából huszonkétezer informatikus hiányzik jelenleg Magyarországról: a nagyobb cégeknél előfordul, hogy senki nem jelentkezik egy olyan állásra, amire korábban több száz jelentkező is akadt. A hagyományos oktatásnak esélye sincs, hogy a gyorsan növekvő munkaerőigényt kitermelje, és a „kocka”-sztereotípiák miatt továbbra is kevesen választják ezt a pályát, pedig Magyarországon is jól lehet vele keresni. A piacon megjelentek az alternatív, gyorstalpaló akadémiák, amelyekre még egymilliós tandíj mellett is hatszoros a túljelentkezés. Mi történik az informatikai szektorban, és mi lesz negyven év múlva, mikor talán már 3D-ben nyomtatjuk a házakat? A hazai munkaerőhiányról szóló cikksorozatunk első nagyriportja.

Nagyjából huszonkétezer informatikus hiányzik a magyar munkaerőpiacról: ebből nagyjából ötezer diplomás IT-mérnökre és 17 ezer szakképzett IT-szakértőre, főleg programozóra lenne szükség. Utóbbiakat nem is feltétlenül egyetemen kellene kiképezni.

Hogy mi is történik az IT-munkaerőpiacon? Ennek jártunk utána riportunkban.

Nem alkalmazkodunk elég gyorsan a „digitális gazdasághoz”

A nagy informatikus-munkaerőhiány oka, hogy a digitális gazdaság korában az informatika már nem külön ágazat, hanem mindennel összefügg, beleivódott a mindennapokba, hiszen olyan tevékenységeket is szoftverek segítségével végzünk, amiket korábban fizikai rendszerek láttak el – mondja a Mandinernek Major Gábor, az IVSZ (Szövetség a Digitális Gazdaságért) főtitkára. Például egy autóban: „a Tesla kis túlzással azt csinálja, hogy négy kereket szereltek egy telefonra, és raktak rá egy erősebb aksit”. Vagy akár az agrárszektorban: ma már a kártevőirtáshoz és a vetéshez is szoftvereket használnak, amelyek megmondják, hogy hol kell permetezni, vagy hol milyen a talaj összetétele – sorolta a példákat Major.

Vagyis a munkaerőigény az IT-szektorban sokkal gyorsabban nő, mint ahogy ezt az oktatás képes lenne lekövetni, főleg, hogy a lakosság egy része még alapvető digitális skillekkel sem rendelkezik.

Az IVSZ által felvázolt „digitális munkaerő-piramis” alsóbb részében vannak az olyan, alacsonyabb szinten szakképzett digitális munkavállalók, mint például a CNC-esztergályosok, vagy gyárban gépeket beállító munkavállalók. Belőlük három-négyszázezer hiányzik, és nagyon nagy azoknak az aránya is, akik „ditigálisan írástudatlanok”.

 

Jönnek a robotok

A Mandiner által megkérdezett szakemberek mind hangsúlyozták: a logikus, algoritmikus gondolkodásra nevelést már gyermekkorban el kellene kezdeni, mert idővel az ember a digitális gazdaságban nem fog boldogulni, ha csak az egyetemen kezd ezzel foglalkozni.

Mostanában mindenki azzal jön, hogy a robotok majd elveszik a munkánkat, és persze csomó mindenkiét tényleg el fogják venni. Ezért fontosak a digitális készségek, és az, hogy mindenki tovább képezze magát” – fogalmazott Suhajda Gábor, aki a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem (MOME) Frontend fejlesztő-képzését vezeti. A trendekről beszédes képet fest egyébként, hogy már egy művészeti egyetemen is oktatnak ilyesmit – erről lesz szó a riport második felében.

A munkaerőpiac átalakulásáról beszélt Major Gábor is: szerinte már „kiengedtük a szellemet a palckból”, így ezzel együtt kell élni. Át fognak alakulni a hagyományos szakmák: mint mondta, „a programozás és az informatika ismerete nélkül harminc év múlva már ácsnak sem lehet elmenni – már ha lesz ács egyáltalán, és nem 3D-ben fogják kinyomtatni a tetőt”. Hozzátette: „nem dől össze ettől a világ, csak megváltozik. De be fog erre állni a munkaerőpiac, ahogy beállt az ipari forradalom után is.

Harc a tapasztalt, diplomás informatikusokért

Amíg viszont nem állt be rá a munkaerőpiac – és az oktatás, ami meg egy lassabb folyamat – addig ínség van. Az ezzel kapcsolatos tapasztalataikről két céget kérdeztünk: az IT Services Hungary-t (ITSH), amely a T-Systems magyarországi leányvállalata és az egyik legnagyobb hazai szereplő a szektorban, illetve a kisebb, de annál ismertebb Prezit, amely egészen „alternatív” munkáltatóként híresült el.

Az ITSH évente ezres nagyságrendben keres munkavállalókat: jelenleg mintegy 4300-an dolgoznak náluk, egyharmaduk közülük service desk-es, akiket gyakran bölcsészekből vagy más, nem informatikai területről érkezőkből képeznek ki – mondta el a Mandinernek Mészáros Mariann, a cég HR-vezetője. Azt is hozzátette: ennél jóval komplexebb munkakörökben is számos embert foglalkoztatnak, hiszen rendszermérnökökre, hálózatosokra, projektmenedzserekre, és számos egyéb informatikai munkaköröket betöltőkre is szükségük van. A munkaerőhiány mindegyik munkakört érinti. Az ITSH ezt egyrészt folyamatos házon belüli képzésekkel igyekszik megoldani: a cégen belül a tavalyi évben több mint négyszázan kerültek új pozícióba – fejtette ki a HR-vezető.

A Magyarországon 170 főt foglalkoztató Prezinél nem elsősorban a junior mérnökök jelentkezésében érzékelik a munkaerőhiányt, hanem abban, hogy a tapasztalt és magasan képzett „senior informatikusokból” nagyon kevés van, és hatalmas a verseny értük a konkurens cégek között. „Folyamatosan keresik meg a senior mérnökeinket a nagy külföldi cégek, mint a Facebook vagy a Google” – mondta a Mandinernek Faix Csaba, a Prezi PR-vezetője. Kérdésünkre, hogy tudják-e tartani az árversenyt ilyen giga-cégekkel, azt mondta: a Prezi azért tudja jól megtartani a mérnökeit, mert vonzó feladatokat tudnak adni. Azt érzik, hogy van hatásuk a termékre, hamar megjelennek az ötleteik, ami nagyon inspiráló: ehhez képest egy nagyobb cégnél csak kis fogaskerekek lennének a gépezetben. 

A Prezi budapesti irodája

 

Az oktatási rendszer lassan reagál – nem úgy a piac!

Mivel egy egyetemi képzés nagyjából öt évig tart, informatikusokra viszont már most egyre nagyobb tömegben szükség van, nem csoda, hogy nemrég Magyarországon is megjelentek piaci alapon működő, gyorstalpaló programozó-akadémiák, amelyek a képzésen kívül a másik oldalon fejvadász szolgáltatást is nyújtanak a megrendelő IT-cégek részére.

A legismertebb ilyen Magyarországon a Green Fox Academy, amely négy hónapos intenzív nappali programozói képzést kínál. Ez azt jelenti, hogy naponta reggel kilenctől este hatig folyik az oktatás, tehát aki ezt vállalja, az nem tud közben dolgozni, a képzés ára pedig 990 ezer forint plusz áfa. Mindezzel együtt beszédes, hogy így is hatszoros a túljelentkezés az évente kétszer-háromszor induló, egyenként nagyjából húszfős kurzusokra, amint azt Zakar-Kovács Evelintől, a Green Fox kommunikációs vezetőjétől megtudtuk. Hozzátette: most ősszel egyszerre három osztályt indítanak, tehát hatvanan fognak egyszerre náluk tanulni. A jelentkezőket erősen szűrik: fontos az angoltudás, emellett vizsgálják a jelentkezők kognitív képességeit, a stressztűrést, és azt, hogy egyszerre kreatívak és monotonitást tűrők-e. A legfontosabb szűrési feltétel viszont a motiváció: a jelentkezőnek az kell, legyen az álma, hogy programozó lehessen.

Mivel a partner cégek kvótákat vesznek a Green Foxnál, ezért az akadémiának nagy kockázat, ha valaki elkezdi a képzést, de nem fejezi be, ezért vizsgálják ilyen kiemelten a jelentkezők motivációját. Ugyan az akadémia nem garantálja, hogy mindenkinek lesz munkája, aki a képzést elvégzi, azért gyakorlatilag ez így szokott lenni – mondta Zakar-Kovács Evelin. A partner cégek képviselői az órákra, prezentációkra is bejárnak, megismerkednek a diákokkal, így már a képzés vége felé kialakulhat, hogy kit szeretnének felvenni. A képzés hossza is azért négy hónap, mert a megrendelő cégek nagyjából ennyire látják előre, hogy mennyi junior programozóra lesz szükségük – magyarázta.

Az eddigi konstrukcióban egyébként a cégek is beszálltak a leendő munkavállalóik kiképzésének költségeibe, ugyanis volt néhány, a megrendelő cégek által finanszírozott ösztöndíjas hely a Green Foxnál. Ennek a feltétele az volt, hogy a képzés végén felajánlott állást (ami mindig Budapesten van és legalább kétszázezres nettó fizetéssel jár) muszáj volt az ösztöndíjasoknak elfogadniuk. Ezt a rendszert azonban ősztől megváltoztatják, ugyanis azt tapasztalták, hogy az ösztöndíjas hallgatók sokszor nem voltak elég motiváltak. Inkább azt vezetik be, hogy utólag, a munkába állás után lehet majd törleszteni a tanfolyam díját – mondta Zakar-Kovács Evelin.

Ki jelentkezik egy ilyen gyorstalpalóra?

Bár elsőre sokan a haszontalan diplomájukkal a mekiben hamburgert sütő bölcsészeket vizionálhatnak kézenfekvő célközönségként, a Green Fox hallgatói nem elsősorban ebből a körből kerülnek ki – és nem csak az egymilliós tandíj miatt. Mint Zakar-Kovács Evelin érdeklődésünkre elmondta: egyrészt korábbi hobbi-kódolók jelentkeznek hozzájuk, akik maguktól már nem tudnak továbbfejlődni, hanem szükségük van egy mentorra; másrészt pedig olyan karrierváltók, akik a jelenlegi szakmájukban most is sikeresek, csak hajtja őket az ambíció, keresik az új kihívásokat.

Ezt támasztja alá egyébként egy huszonéves lány története is, aki nemrég vágott bele a kódolásba, és bár bölcsészdiplomája van, korántsem kényszerül most sem a mekiben hamburgert sütni. Egészen jól fizető, menő munkahelye van egyelőre – épp ezért nem is szeretné a nevét elárulni.

Mikor arról kérdezzük, miként jött az ötlet, hogy bölcsészként nekiálljon programozni, először a függetlenséget és a szabadságot említi. Szeretne külföldön vagy külföldről dolgozni kötetlenebb keretek között, ahelyett, hogy egy irodában tologatná az aktákat napi nyolc órán keresztül. Arra a felvetésünkre, hogy a kódolás lélekölő, vagy nehéz lenne egy bölcsésznek, azt mondta: egyáltalán nem, sőt nagyon kreatív és kihívást jelentő feladat, ráadásul a logikája hasonló a nyelvtanuláséhoz. Ugyanakkor azt mondta: sokat mérlegelt, hogy beiratkozzon-e egy Green Fox-hoz hasonló gyorstalpaló akadémiára, de túl nagy kockázatnak ítélte, hogy ehhez fel kellene mondania a munkahelyén. Ha közben mégis kiderül, hogy egy alapszinten túl már nem megy neki a programozás, akkor két szék közt a pad alá esne. Ezért inkább egy online kurzust választott, ami munka mellett is végezhető.  

Oktatás a Green Fox-nál

 

Egy egészen alternatív képzés: kódolás egy művészeti egyetemen

A neten különböző kódoló-képzéseket keresve igencsak meglepődtünk, amikor megtaláltuk a MOME Code-ot, hiszen egy kortárs művészeti egyetemről elsőre kevéssé feltételezné az ember, hogy informatikai képzéseket is indít. Pedig van ennek értelme. Mint kérdésünkre Petri Zsolt, az egyetem projekt- és fejlesztési igazgatója kifejtette: a design sok helyen összeér a műszaki és technológiai szektorral, és Nyugat-Európában egyetemi képzések, sőt intézmények épülnek erre. Ebbe az irányba szeretne a MOME is nyitni, mivel az informatikai és digitális eszközök, felületek, szolgáltatások tervezői számára (a MOME felhasználói élmény-, digitális látvány- és tárgytervezést is oktat) szakmailag fontos lehet, hogy rendelkezzenek e felületek programozásának alapismereteivel.

A MOME Code-on egy 9 hetes képzés keretében frontend fejlesztőket képeznek, vagyis olyan informatikusokat, akik weboldalak, felhasználói felületek megjelenítésén dolgoznak. A kurzus grafikai és design vonalon mozgóknak szól: elsősorban olyan designerek és kreatívok jelentkeznek hozzájuk, akik szeretnének továbbfejlődni. A MOME-n a gyorstalpaló akadémiákkal ellentétben nem közvetlenül a piacra képzik ki a karrierváltókat, hanem ennél alapszintűbb képzést nyújtanak azoknak az érdeklődő tervezőknek, akik saját szakmai tudásukat akarják elmélyíteni – mondta a Mandinernek Suhajda Gábor, a képzés vezetője.

A képzés esti munkarendben folyik, és nem államilag akkreditált. Ennek az az oka, hogy ezeknél a határterületi képzéseknél az akkreditáció lassú folyamat, akár egy-két évig is elhúzódik, így mire sikerül egy képzést akkreditáltatni, addigra könnyen előfordulhat, hogy már újra kell gondolni a tantervet – magyarázta Petri Zsolt. Mivel minden akkreditált helyzet egyfajta bemerevedést is jelent, ezért inkább dinamikusan fejleszthető, rövid idejű, modulrendszerben működő képzéseket hoznak létre. Sok résztvevő saját vállalkozást vezet, így nincs feltétlenül szüksége formális dokumentumra, diplomára, ám a képzések végén kiadott tanúsítványok az e területen működő cégek, munkaadók számára kellő minőségi garanciát jelentenek – mondta a MOME projekt- és fejlesztési igazgatója.

Használhatók a négy hónap alatt kiképzett programozók?

Hogy miért ilyen népszerűek a gyorstalpalók még magas tandíjak mellett is, arra értelemszerűen a „hagyományos” egyetemi képzés háza táján próbáltuk keresni a választ.

Ezzel kapcsolatos érdeklődésünkre szinte minden megkérdezett szakértő leszögezte: teljesen más jellegű tudást nyújt egy ötéves egyetemi képzés – amelynek elvégzése után a fenti piramis csúcsán helyezkedhet el az illető – és mást a Green Fox-hoz hasonló akadémiák. Utóbbiak alapvető programozási ismereteket és készségeket adnak át, amivel egy kvázi „IT-betanított munkás lehet valaki”, ahogy az IVSZ-főtitkár Major Gábor fogalmazott: egy folyamatnak egy kisebb részét fogja tudni jól megcsinálni. Viszont ha akar, könnyen továbbfejlődhet, mert az alapjai meglesznek hozzá, hogy elmélyítse a tudását.

Épp ezért például a Prezinél is szívesen alkalmaznak ilyen gyorstalpalókon végzett munkavállalókat. Mint Faix Csaba kérdésünkre elmondta: a programozásba sose késő beletanulni, nekik is van könyvelőből lett programozójuk. Hozzátette: fontos szerepük van az egyetemeknek, de azért ez nem egy orvosi kar, nem kell 6-7 év, hogy valaki informatikus legyen. A Prezinél azt tapasztalják, hogy az egyetemről kikerült fiatalok tudása megfelelő, és inkább készségeik hiányoznak; nem tudnak például csapatban dolgozni.

Az ITSH-t is megkérdeztük, hogy van-e olyan alkalmazottjuk, aki a Green Fox-on vagy hasonló helyen végzett. Mészáros Mariann azt mondta: a nagy számok törvénye alapján egész biztosan, hiszen ezres számban vesznek fel dolgozókat. Ugyanakkor ők inkább házon belül szerveznek különböző képzéseket a munkavállalóiknak, (vagy akár a service desk-re felvenni szánt bölcsészeknek) és szoros együttműködésük van a Pécsi és a Debreceni Egyetemmel is. Az itt már gyümölcsöző „best practice” megoldásokat más felsőoktatási intézményekben is tervezik meghonosítani.

Ennek keretében az informatikus-hallgatók az ITSH munkatársai által tartott gyakorlatorientált, fakultatív órákon vesznek részt. Ezen kívül gyakornoki programjai is vannak a cégnek, például a Schönherz kollégiumon keresztül a BME-vel. Felvetettük azt a gyakran elhangzó kritikát, hogy az informatikus-hallgatók lemorzsolódásához nagyban hozzájárul, hogy már egyetem alatt felveszi őket egy cég jó fizetésért, és így nem motiváltak, hogy az egyetemet befejezzék. Hosszabb távon ezzel rosszul járnak, hiszen megrekednek egy alsóbb szinten. Mészáros Mariann cáfolta, hogy ők elcsábítanák a diákokat az egyetemről, mint mondta, a gyakornoki programban való részvétel feltétele a hallgatói jogviszony.

 

Ha tíz Green Fox és tíz MOME Code lenne, az se lenne elég”

A Mandinernek nyilatkozó szakértők többnyire hangsúlyozták, hogy hosszú távon is szemléletváltás szükséges az oktatásban, és el kell oszlatni az informatikus „kockákra” vonatkozó prekoncepciókat. A prezis Faix Csaba azt is megemlítette: külön programban promotálják, hogy a lányok is tanuljanak programozni: szerinte most azért nem teszik ezt, mert megszokták azt a sztereotípiát, hogy a programozás „fiúknak való”. Mire rájönnek, hogy nekik is való lenne, és jobban rá kellett volna feküdni a matekra a gimiben, addigra már késő, ennek pedig az az eredménye, hogy eleve feleannyi informatikus mérnökből lehet válogatni, mivel szinte csak férfiak mennek erre a pályára – fejtette ki.

Rövidtávon a felnőttképzés és a gyorstalpalók támogatását nevezték fontosnak az általunk megkérdezettek, bár önmagában ez is kevés. A MOME-s Suhajda Gábor rámutatott: csak a képzés nem fogja megoldani a munkaerőhiányt. „Ha tíz Green Fox és tíz MOME Code lenne, az se lenne elég” – fogalmazott Suhajda. Major Gábor, az IVSZ főtitkára mindenesetre fontosnak tartja, hogy tömegessé tegyék az ilyen képzéseket, például úgy, hogy kiterjesztik rájuk a diákhitel felvételének lehetőségét, vagy, hogy speciális akkreditációt vezetnek be a gyorsan változó tananyaggal működő informatikai akadémiák számára.

Palkovics: A kormány kiemelten támogatja az informatikusképzést

Kíváncsiak voltunk, hogy a kormány miként viszonyul ezekhez a reformötletekhez, ezért interjút kértünk Palkovics László oktatási államtitkártól.

A legfontosabb, amit megtudtunk tőle az, hogy mivel a gyorstalpaló felnőttképzések nem iskolarendszerű képzések, ezért azokon nincs mit akkreditálni, aki részt kíván rajtuk venni, azoknak ezeket a tanfolyamokat meg kell vennie a felnőttképzési piacon”. A diákhitellel kapcsolatos ötletre viszont azt mondta: jelenleg csak iskolarendszerű képzésre lehet a diákhitelt felvenni, de „ha ennek a kiterjesztését javasolni fogja az IVSZ, akkor megfontoljuk”. Ezt legalább olyannyira megfontolták, hogy pár nappal később már azt írták nekünk az államtitkárságról: olyan jó ötletnek tartotta a kormány az IVSZ felvetését, hogy időközben már meg is állapodtak, hogy a jövőben a diákhitel a nem iskolarendszerű informatikai képzésekre is felvehető legyen.

Palkovics László azt is hangsúlyozta ugyanakkor: a kormány kiemelten támogatja az informatikusképzést, de a szakgimnáziumokban és a duális képzés keretében, és az a céljuk, hogy a gyorstalpalókból a szakgimnáziumokba tereljék a diákokat.

Azt is felvetettük az államtitkárnak, hogy a Magyar Nemzet a múlt héten arról írt: az informatikus munkaerőhiány ellenére csak 8700 helyet finanszírozna az állam az (akkreditált, iskolarendszerű) informatikai szakképzésben. Palkovics László azt mondta, hogy ez a szám azért ennyi, mert tavaly ennyien jelentkeztek a 9. osztályba ilyen képzésre, így ennyivel lehet idén is reaálisan számolni. „Ha most tizenhatezren jelentkeznének, akkor annyit támogatna az állam” – mondta az államtitkár.

Egyetemi informatikusképzés: túl elavult és túl elméleti?

Hasonló a helyzet az egyetemi informatikusképzéssel is: bár fel tudnának venni több embert, de évek óta stagnál azok száma, akik ide jelentkeznek, pedig gyakorlatilag csak állami ösztöndíjas helyek vannak. Palkovics szerint az is a baj, hogy a területen menőnek számító egyetemek, például az ELTE vagy a BME 370 pont körül húzzák meg a ponthatárt, és aki ide nem jut be, az nem egy alacsonyabb ponthatárt szabó közepes egyetemre megy második opcióként, hanem egy teljesen másik szakra. Szerinte inkább lejjebb kéne tenni a lécet a felvételin, és azt kellene biztosítani, hogy ezek a diákok el is végzik az egyetemet, azaz támogatni őket. Az intézmények jelentős része rendelkezik ilyen típusú támogatási programokkal – tette hozzá Palkovics.

Akik pedig mégis jelentkeznek és fel is veszik őket, azok közül is sokan lemorzsolódnak. Az IVSZ főtitkára, Major Gábor szerint ennek az egyik fő oka, hogy nagyon sok elméletet tanítanak az elején, ami elveszi a kedvét a hallgatóknak: évekig kell elméletet tanulniuk, mire az első gyakorlati problémákkal szembesülnek, ráadásul sokszor elavult a tananyag. Másrészt ott a fent említett probléma, hogy a tech-cégek már hallgatóként elcsábítják őket dolgozni, így nem végzik el az egyetemet.

Ezt Palkovics László államtitkár is fontos problémának tartja. Mint mondta, így is lehet csinálni, de az előrelátó cégek inkább a duális képzés keretében foglalkoztatják a hallgatókat és hagyják nekik befejezni az egyetemet, ahelyett, hogy éjjel-nappal dolgoztatnák őket. Szerinte az a tudás, amellyel akkor rendelkezünk, amikor befejezzük az iskolát, egyetemet, viszonylag hamar elavul, – különösen az informatika területén – de ez nem jelenthet problémát, ha megvan a megfelelő tanulási képességünk. Látni kell a hallgatóknak és a tech-cégeknek is, hogy a befejezett tanulmányokkal igazolhatóan magasan képzett szakemberekhez jutnak, akik folyamatosan képesek az új ismeretek elsajátítására, és csak az iskolában megszerzett tudásalapra építhetik hatékonyan a cégek profiljába illő speciális ismereteket.

Összességében Palkovics államtitkár és a piaci szereplők is azt tartják fontosnak hosszú távon, hogy már gyerekkortól motiválják a diákokat az informatika tanulására, és hogy eloszlassák az ezzel kapcsolatos sztereotípiákat. Ebben a szülőknek is nagy szerepe van, hiszen – mint Major Gábor fogalmazott – ma még mindig abban merül ki a pályaválasztás, hogy „fiam, legyél ügyvéd vagy orvos”. Holott szerinte most már inkább orvosinformatikusokat meg informatikus-jogászokat kellene képezni, „instant tudást” összerakni – hiszen harminc-negyven év múlva valószínűleg senki sem azt a munkát fogja végezni, mint amit most.

A bejegyzés trackback címe: http://mandiner.hu/trackback/105489