Puzsér elképesztő érveléssel állt be Magyar Péter mögé
Puzsér szerint Magyar Péter a varsói gyorssal érkező Donald Tusk, aki megdönti Orbán Viktor rendszerét.
És itt felmerül a kérdés, hogy mire számíthatnánk ezektől a demokratikus jogvédelmista feljelentőktől, ha valami csoda folytán hatalomra jutnának? Vélhetőleg ugyanazt, mint a mostani rezsimtől, csak más ideológiai köntösben.
Puzsér Robi barátom kitett egy provokatív videót a YouTube-ra. Nem először, és gyanítom, nem is utoljára. Magyar gárdás ruhában szónokol benne a cigányférfierőszakról. Üzenete csak a nagyon hülyéknek nem világos: a „férfierőszak” kifejezés emlékeztet a „cigánybűnözés” kifejezésre. Mindkét kifejezés azt sugallja, hogy a nemkívánatos magatartás (erőszak és bűnözés) az adott csoport specifikuma.
Az üzenet azoknak szól, akik mélyen felháborodnak a cigánybűnözés és hasonló diszkriminatív kifejezések hallatán, ugyanakkor a férfierőszak kvázi-terminust vidáman használják. Márpedig ha van férfierőszak, úgy van cigánybűnözés is. Ha azonban csak bűnözés van mindenféle jelző nélkül, akkor erőszak is csak jelző nélkül lehet. (Az ideológiai jelzők kivételével, amikor valami eszme nevében hajtanak végre gaztettet.) És ha valaki azzal érvel, hogy a családon belüli erőszak nagy részét mégiscsak a hímek követik el fizikai erejüknek köszönhetően, a szexuális erőszakról nem is szólva, akkor erre a jobber nyugodtan mondhatja, hogy kedves jogvédő aktivista, a cigányoknál is jóval nagyobb a bűnözés, mint a nem cigány lakosság körében. Társadalmi, kulturális és pszichológiai körülmények meg mindenhol szolgálhatnak magyarázatként.
Hozzátehetjük, hogy ilyen alapon lehetne nőerőszakról is beszélni, hiszen hallunk nők (olykor az anyjuk) által abuzált gyerekekről éppúgy, ahogy idegileg és anyagilag kicsinált, tönkretett férfiakról.
De nem is ez a lényeg.
Robi szarkasztikus megnyilvánulása jócskán kivágta a biztosítékot a célközönségnél. Jött a szokásos összemosás és csúsztatás, hogy ez nőellenes uszítás, a bántalmazott nőkön segítő egyesületen való gúnyolódás, stb. Na mármost, én soha nem hallottam tőle olyat, hogy megvert feleségeken vagy megerőszakolt lányokon gúnyolódna, azt viszont tanúsíthatom, hogy közvetlenül mellettem, a színpadon nem egyszer kelt ki a maga ismert stílusában azok ellen a bunkók ellen, akik szerint a megerőszakolt nők maguknak is köszönhetik a bajt.
Külön figyelemreméltó, hogy ha valaki a feminizmust bírálja vicces vagy kevéssé vicces formában, azonnal „nőellenes” lesz. Mert a feministák „A” nők ugyebár. Vagy legalábbis a női nem képviselői, a női élcsapat. Így aki antifeminista, az magától értetődően nőellenes. Ismerős gondolkodásmód. Egykor a kommunista párt volt „A” nép, és aki a Párt ellensége volt, az a Nép ellensége is volt egyúttal. De nem kell a múltba menni, a jobboldal is „A” nemzet, ill. a magyarság, és aki nem jobboldali, az nem magyar, viszont nemzetellenes. De ez se a lényeg.
A lényeg a szólásszabadság kérdése.
Nincs azzal semmi gond, ha valaki kiakad valamin és ennek hangot is ad. Robi amúgy is ún. „megosztó személyiség”, és amit csinál, az olyan műfaj, hogy várhatók a reakciók. Így esett meg azzal a fiatal genderista újságíróval is, aki szellemesnek ugyan nem mondható, viszont heves hangvételű cikkben reagált a videóra. Ez oké. Amikor Puzsér kihívta egy nyílt vitára, és ő nemet mondott, mondván, hogy megírta a véleményét, és részéről ennyi, az is oké. De még az is oké lenne, ha azt mondaná, nem vitatkozom azzal a barommal, mert leüvölti a fejem.
Az már viszont kevéssé oké, hogy miután a kihívást visszautasította, a csávó írt egy szép szabályos feljelentő levelet Robi munkaadójának. Ennek lényege az volt, hogy tudják-e miféle figura ír hozzájuk, azonosulnak-e az uszításával, amit a levélhez mellékelt inkriminált videó is tanúsíthat. És még stílusosan a lapja nevét is odabiggyesztette a saját neve alá, nehogy véletlenül azt higgyék, hogy itt egy mezei magánember háborodik fel.
A sztoriról eszembe jutott az a barátom, aki egyszer írt a melegfelvonulásokról olyasmit, hogy neki ezek abszurd jelenségek. Ő éppúgy nem jobber, mint a Puzsér, inkább konzervatív liberálisnak mondható, amúgy egykor szamizdatba irkált, aztán jó ideig stabil SZDSZ-szavazó volt. Cikke se buzizás volt, nem is a melegjogok kétségbe vonása, hanem valamiféle konzervatív esztétikai élmény kifejezésre juttatása, ami ráadásul egy inkább balliberálisnak mondható kulturális magazinban látott napvilágot. A lapot ezért az írásáért két melegjogi szervezet is feljelentette.
Pár éve a ballib oldal egyik tekintélyes nagyasszonya beperelt két indexes újságírót, mert dominának nevezték, és hát ez ugye nőellenes megnyilvánulás. Ugyanez a tiszteletreméltó nagyasszony aztán a Charlie Hebdo-t dicsőítette, hogy az milyen megalkuvást nem tűrő tabumentes, hősiesen bátor újság. Na ja. A tabumentesség csak addig erény, amíg nem a mi tabuinkat döntögetik.
Felnyomtak másokat is, Maksa Zoltán humoristát, akinek a humora eleve nem az én ízlésemnek való, hogy finoman fogalmazzak, az erőszakolós poénja pedig kifejezetten gusztustalan volt. De nem volt elég őt közröhej tárgyává tenni vagy cikkekben megszégyeníteni, fel is kellett jelenteni. Akárcsak Bochkor Gábort, aki szintúgy nem a szívem csücske, felnyomták valami tahó viccelődésért állatokkal meg nőkkel, de feljelentették Sebestyén Balázsékat is, mert állítólag poénkodtak a nemi erőszakon, amit persze Sebestyénék tagadtak.
Ezek a példák hevenyészve jutottak eszembe, de gyanítom, akad még pár ilyen. Miért nem cikizik szarrá ezek a feljelentők inkább azokat, akiknek nem tetszik a véleményük, vagy tapló a humoruk? A pátosz, a komolykodás, a humortalanság a zsarnoki természet egyik legbiztosabb ismérve, innen egyenes út vezet a feljelentősdiig. Onnan pedig a tiltásig.
És itt felmerül a kérdés, hogy mire számíthatnánk ezektől a demokratikus jogvédelmista feljelentőktől, ha valami csoda folytán hatalomra jutnának? Vélhetőleg ugyanazt, mint a mostani rezsimtől, csak más ideológiai köntösben, esetleg más stílusban, ami azonban a lényegen nem változtat. De persze csodák nincsenek, viszont arra akkor is érdemes rákérdezni, hogy milyen alapon szövegelnek ezek az emberek szabadságról, toleranciáról és hasonlókról, még ha jelenleg nyomasztó jobboldali túlhatalom is van Magyarországon. Milyen példát mutatnak ők maguk, amikor azon siránkoznak és háborognak, hogy a jobberek a véleménynyilvánítási szabadság ellenségei?
Nyilván mert a jobberek nemzetgyalázásért és hasonlókért jelentgetnek fel, ami felháborító és félelmet keltő, mikor mindenkinek tudnia kéne, egy rendes demokráciában nőellenes és rasszista megnyilvánulásokért ildomos feljelenteni, meg mindenért, amire rá lehet húzni, hogy nőellenes vagy rasszista.
Hát, tudjátok, kedves demokratikus jogvédelmista feljelentők, a jobberek egy valamiben még különbek is nálatok: ők legalább nyíltan vállalják a maguk kettős mércéjét, nem minden második szavuk a tolerancia meg a másság elfogadása.
Na, most lehet engem is feljelenteni uszításért.