Konzervatív alapvetés

Roger Scruton: Posztmodern betegség támadja a nemzeteket

2016. szeptember 20. 14:23

Nemzedékeken átnyúló lojalitásra és a nemzetek fennmaradására van szükség Sir Roger Scruton brit konzervatív filozófus szerint, aki Budapesten adott elő a Danube Institute, az MTA BTK Filozófiai Intézete és a Pázmány Péter Katolikus Egyetem szervezésében. A brit gondolkodó szerint a baloldal igyekszik a pozitív érzelmeket negatívra fordítani, a meglévő iránti szeretetet az idegenség elleni gyűlöletként felcímkézni. Ezt tartja Scruton a „posztmodern betegségnek”, ami ellen a konzervativizmusnak a szeretet erejével, a polgári lét és a szabadság kultúrájának megőrzésével kell fellépnie.

Filozófus, esztéta, regényíró, operaszerző, kultúrharcos – és 2016 nyarától immár brit lovag. Sir Roger Scruton a kortárs brit konzervatív gondolkodás egyik főalakja, aki a legbalosabb évtizedekben is vívta a maga a harcát az ellenoldali értelmiségiekkel, és aki már a rendszerváltás előtt járta Kelet-Közép-Európát, hogy az általa képviselt szellemiséget terjessze. Scruton most újra Budapesten jár – készülő nagyinterjúnk előtt itt olvashatják tudósításunkat a rendezvényről, ahol konzervatív alapvetésekről adott elő.

A Danube Institute, az MTA BTK Filozófiai Intézete és a Pázmány Péter Katolikus Egyetem szervezésében az MTA budavári, Országház utcai épületének dísztermében adott elő Scruton, arról beszélve, hogy mit is jelent a konzervativizmus a 21. század Európájában.

Metafizikai és empirikus konzervativizmus

Mint ahogy konzervatív koponyáktól megszoktuk, Scruton azzal kezdte: nehéz meghatározni, mi is az a konzervativizmus – már azon kívül, hogy ez az eszmerendszer bizonyára konzerválni, megőrizni akar valamit az örök újítók szándékaival szemben.

Scruton elmondta: egyetemistaként ott volt 1968 Párizsában, és a baloldali lázongókkal szembeni ellenérzései tették őt akkor és ott konzervatívvá. A brit gondolkodó szerint fontos aláhúzni, hogy a „konzervatív” jelzőt inkább csak az angolszász világban szeretik felvállalni a politikusok, míg a kontinentális Európában, például Franciaországban vagy Németországban ez a jelző a reakcióssággal, maradisággal, elítélendő jobboldalisággal függ össze. 

Kétféle konzervativizmust különböztet meg Scruton: a metafizikai és az empirikus konzervativizmust. A metafizikai konzervativizmusnak vallási gyökerei vannak, elsősorban a kontinentális Európában dívik, és olyan gondolkodókhoz kapcsolódik, mint de Maistre, Hegel, Voegelin vagy Simone Weil. Ezzel szemben az empirikus, gyakorlatias konzervativizmus az angolszász világ sajátja, Scruton Hume-ot, Burke-öt, Jeffersont, Oakeshottot és Hayeket sorolja ebbe az iskolába.

Scruton szerint ahhoz, hogy a 21. században sikeres konzervatív politikát lehessen megteremteni, különböző alapvető összetevőkre van szükség.

A szeretet erejével

Az első a „hihető” konzervativizmus megléte: hihető és gyakorlatias megoldásokból induljon ki, építsen a meglévő világ iránti szeretetből, ne csak a kritikából. Scruton szerint alapvető emberi természetünkhöz tartozik a kapcsolódás, a birtoklás iránti vágy, ami a szereteten alapul – szemben azzal a baloldali propagandával, amely a szándékokat kifordítva negatív érzésekkel akarja megtölteni ugyanazokat a fogalmakat. Így próbálják a pozitív nemzeti érzéseket xenofóbiának, idegengyűlöletnek lefordítani, a szeretetet gyűlöletté változtatni. Ez Scruton szerint a baloldal „morális inverziója”, amely a pozitív dolgokat negatívumba fordítaná.

A konzervatív gondolkodás alapeleme a nemzetállamokban való gondolkodás. Minden politikai közösség a „mi” meghatározásán alapszik. A törzs, a vallás, a nemzet és a birodalom is egy közösség. A birodalmaknak leáldozott; a törzsi identitás túlontúl homályos, nomád; a vallási identitás pedig univerzalitásra törekszik Scruton szerint. A brit előadó úgy látja, a nemzeti identitás adja a terület, a szokások és a nyelv teljes egységét, és ebből születhet a stabilitás és a béke. Ezzel szemben az EU nem tudott egységes identitást adni az európaiaknak.

A szekularizmus és a képviselet védelme

Scruton szerint a konzervativizmus harmadik alapeleme a szekuláris jog tisztelete és védelme. Szerinte a 20. századi tragédiák szétrombolták a jog talapzatát, a diktatúrák az igazság szolgáltatása helyett az emberek ellenőrzésére használták fel a jogot. Roger Scruton nem híve a vallási jognak, amibe természetesen a muszlim saría is beletartozik; hiszen a vallás joga csak a vallást követőkre vonatkozik, az együttélés megoldása helyett a konfliktusok növelését szolgálja. A brit előadó az univerzális emberi jogok egyre terjeszkedő birodalma miatt is aggódik, szerinte ez is kikezdi a nemzetállami, vagyis meghatározott keretek között, közmegegyezésen alapuló jogrendszerek világát.

Fontos konzervatív alapeszme a politikai képviselet fogalma is. Scruton úgy látja, nem a többségi hatalmat, hanem a különböző színezetű csoportok megfelelő képviseletét kell preferálni. Szükség van egy felelős kormányzatra, ám annak elszámoltathatónak kell lennie. Burke nyomán arról beszélt: a képviselőknek nem kötött mandátumú küldötteknek kell lenniük, hanem olyan személyeknek, akik felelősen, a saját tájékozottságuk és belátásuk szerint tudnak dönteni a köz ügyeiről. 

A szabad polgárság kultúrája

Természetesen konzervatív alapeszmény a polgárság, a polgári lét is. Sir Roger Scruton szerint felelős polgárokra van szükség, akik részt vesznek a közéletben, a kormányzás alakításában. A polgári társadalom alkotja a „jogok pajzsát”, az „idegenek közösségét”; akik tisztában vannak azzal is, hogy a jogok mellé kötelezettségek is járnak. Fontos a polgárok kötelesség- és felelősségérzete, fontos a polgárrá nevelés is, hiszen rajtunk áll, hogy polgárok vagy alattvalók leszünk a saját nemzetünkben. Scruton szerint a mai korban nagy dilemma az, hogy a nagyra nőtt jóléti államok több előnnyel vagy több veszéllyel járnak-e a polgári társadalmak számára, hogy csökkentik-e a felelősségtudatukat.

Ehhez szorosan kapcsolódik egy újabb konzervatív alapeszme, a szabadság kultúrája is. Az európai évszázadok az egyének és a nemzeti közösségek felemelkedéséről szóltak. A Nyugat kitermelte a klasszikus liberalizmust, melyben szabadon választhatjuk meg kormányainkat, s melyben intézményeink a társadalmi szerződést képviselik. De a szabadság kultúrájából ideológia lett, a liberalizmus a folyamatos haladás, a progresszió útjára lépett, ami máig tart. Scruton szerint az a fontos, hogy a szabadság kultúráját megőrizzük. „A józan megoldások a folyamatos párbeszéden alapuló kompromisszumokból születnek”. Adam Smith láthatatlan keze nem csak a gazdaságban, hanem egy jól működő társadalomban is a jó irányba mozdíthatja el a dolgokat.

Sir Roger Scruton végül az önfeláldozás fogalmáról beszélt, ami szerinte nehéz feladat a mai társadalmakban. „A társadalmaknak újra kell alkotniuk önmagukat, minden nemzedéknek meg kell szülnie az újabbat”. Szerinte ezért fontos a házasság és a család intézményének és értékének megőrzése. Ebből születik a nemzedékeken átnyúló lojalitás, ami fenn tudja tartani a nemzeteket. És ez az, amit – Scruton szavaival élve – a posztmodern betegség folyamatosan támad.

A bejegyzés trackback címe: http://mandiner.hu/trackback/104260