Atomkór – mikor marhára esik, de a világvége végül elmarad

Ebben a világban túl sok mindenre van előre elkészített magyarázat.

Hat esztendő alatt sikerült az emberi aljasság és primitív gyűlölködés olyan bugyraival is találkoznom, amelyekről korábban nem is gondoltam, hogy léteznek.
„Ma reggel 9 órakor leadtam a lemondó levelemet a házelnöki titkárságon, s ezzel megszűnt országgyűlési képviselői megbízatásom. Pár perccel később pedig már kezembe vehettem a bő két évvel ezelőtt leadott szárazbélyegzőmet a Budapesti Ügyvédi Kamarában. Számomra a hivatásos politizálás hat év után – jó időre egészen biztosan - befejeződött. A 2010-es eskütétel pillanatától kezdve bennem volt, hogy bármikor eljöhet ez a pillanat. Hat esztendő alatt sikerült az emberi aljasság és primitív gyűlölködés olyan bugyraival is találkoznom, amelyekről korábban nem is gondoltam, hogy léteznek. S nyilván én is hibáztam rengeteget, sőt -akaratomon kívül – fájdalmat is okozhattam másoknak, amit rettenetesen sajnálok: ezekből, s az egész elmúlt hat esztendőből magam is rengeteget tanultam/tanulok. Ugyanakkor továbbra is azt vallom, hogy kevesebb felemelőbb érzés van annál, ha az ember -egyik volt képviselőtársam kedvenc szófordulatát használva- a »nemzet templomában« szolgálhatja a hazáját. Él bennem a hiú remény, hogy a hat év munkája talán nem volt hiábavaló, talán segített egy egészen picikét -parányi kisebbségből is- közelebb kerülni egy élhetőbb, megújuló Magyarország ábrándjához, de erre majd az idő ad választ.
Szeretném először is megköszönni a bizalmat azoknak a választópolgároknak, akik 2010-ben, s főként 2014-ben az általam vezetett listát választották. Köszönöm az LMP aktivistáinak, munkatársainak, tagjainak, hogy a leglehetetlenebb helyzetben sem adták fel a reményt és a kampányokban önfeláldozóan dolgoztak egy megújuló Magyarországért. Külön köszönöm azoknak a szimpatizánsainknak, barátaimnak, akiktől a visszalépésem bejelentése után hihetetlenül sok pozitív energiát, biztatást, szeretet kaptam: ígéretet tettem nekik, hogy nem tűnök el! Köszönet illeti részemről azokat az újságírókat és elemzőket, akik az elmúlt években tárgyilagosan követték munkámat, valamint azokat a politikai ellenfeleimet, akikkel mindig a kölcsönös tisztelet mellett »meccseltünk«. Köszönöm továbbá az LMP-vel kapcsolatban álló szakszervezetek és határon túli magyar szervezetek vezetőinek együttműködését, szíves fogadtatásait. S egyáltalán nem utolsósorban hatalmas köszönettel tartozom Szél Bernadettttnek, hogy együtt küzdhettük végig az elmúlt éveket, a 2013-14-es frakció tagjainak, Ertsey Katalinnak, Mile Lajosnak, Lengyel Szilvianak,Osztolykán Ágnesnek és Vágó Gábornak, hogy a legkritikusabb pillanatokban is kitartottak, a 2014-18-as frakció tagjainak, köztük két alapítótársamnak Sallai Róbert Benedeknek és Schmuck Erzsébetnek,Ikotity István és utódomnak Hadházy Ákosnak a bizalmat, a bajtársiasságot. Munkájukat továbbra is segíteni fogom.
A hivatásos politizálást fejeztem be, de soha nem gondoltam arra (noha tudom, ezzel néhányaknak csalódást okozok
, hogy a politizálást hagyom abba, hiszen politizáltam már az LMP megalakulása előtt is. A hivatalos oldalamat éppen ezért megtartom. Kétségtelen, hogy a napi történésekkel ritkábban kívánok foglalkozni.Továbbra is hiszek egy olyan világban és egy olyan Magyarországban, ahol a nem a profit előzi az embert és a természetet, hanem fordítva. Ahol a kíméletlen profithajsza nem teszi földönfutóvá emberek millióit, nem zabálja fel a természeti erőforrásokat, az emberi közösségeket, az emberi közösségeket összetartó tradíciókat. Ahol a politika nem a gazdag kevesek játékszere. Hiszek továbbá abban is, hogy a XXI. századi Magyarországot csak a múlt századi árnyékbokszolástól megszabadult XXI. századi politika tudja emelkedő pályára állítani. Egy olyan zöld, radikális baloldali politika, amely nem enged abból, hogy Magyarországot Magyarországról kell kormányozni. A politika azonban soha nem lehet megélhetési kérdés. Ugyanazokat az elveket, morális célokat egyaránt lehet a hivatásos politikán belül és azon kívül is szolgálni. S az embernek időről-időre nem azt kell mérlegre tennie, hogy hol kap több tízezer forinttal, vagy éppen tízezer milliárddal többet, hanem a hivatásos politikában, vagy azonkívül tud a meggyőződésének megfelelően a leginkább hasznára lennie környezetének, hazájának. Én ezt a mérlegelést végeztem most el. Ahol egy ajtó bezárul, ott kinyílik egy ablak.”