Vasárnap a bécsi belvárost ellepték az Alexander Van der Bellent támogató zenekarok és közönségük. A Mandiner a bécsi indieszcéna egyik feltörekvő csillagát, a Vormärz frontemberét kérdezte az osztrák belpolitikai helyzetről, valamint arról, vajon lehetne-e érvényesülni deklarált FPÖ-támogatóként a bécsi művészeti közegben.
Az Együtt Van der Bellen mellett rendezvény egy civil kezdeményezésre létrejött, egész belvárost átölelő koncertsorozat volt augusztus 28-án, vasárnap. Délelőtt 11-től öt helyszínen, köztük a Stephansplatzon, a városi parkban vagy a Duna-csatorna partján szólt a klasszikus zenétől kezdve a technón át a popig minden. A fellépők negyvenpercenként váltották egymást, a Vormärz a Pop&Rock színpad egyik sztárja volt. A frontemberrel, Amadeus Vormärz-cel beszélgettünk röviden.
*
Vasárnap az Együtt Van der Bellen mellett nevű, a fél bécsi belvárost átölelő koncertsorozaton játszottál a zenekaroddal, a Vormärz-cel. Ez egyfajta politikai véleménynyilvánítás részetekről vagy csak azért álltatok ki mellette, mert ő is tiroli?
Soha nem volt célja a zenekarnak, hogy pártpolitikailag pozicionálja magát bárhova is. Az viszont fontos, hogy hova futhat ki a jelenlegi politikai helyzet, és ki az, aki majd legfelül áll vagy éppen állni fog. De az, hogy a jelölt honnan származik, nem szabad, hogy fontos legyen ilyen egy ilyen kérdésben.
Túl nagy szerepköre nincs az elnöknek. Nem tök mindegy nektek, ki lesz az?
Egyáltalán nem.
Miért pont Alexander Van der Bellen mellett álltatok ki?
Norbert Hofernek, a másik elnökjelöltnek volt egy mondata a választási küzdelem során, ami megütötte a fülemet. Így hangzott: „Mindannyian csodálkozni fognak, mennyi minden lehetséges még!” Ha valaki beleolvas pártjának programjába, gyorsan arra az elhatározásra jut, hogy inkább nem akar csodálkozni. Alexander Van der Bellen egyértelműen jobban testesíti meg, illetve képviseli Ausztriát.
És Norbert Hofer nem?
Vállalhatatlannak tartjuk a mögötte lévő ideológiát. Kijelentései erősen hasonlítanak valami olyasmire, amiről még egyszer nem akarunk hallani.
Nem tartasz attól, hogy esetleges FPÖ-szimpatizáns rajongóitok az ilyen kijelentések miatt nem fognak eljárni a koncertjeitekre?
Nem.
Tudna-e ugyanúgy érvényesülni valaki a bécsi művészeti közegben, ha az FPÖ mellett állna ki?
Nem jut eszembe most pillanatnyilag példa erre. De miért is ne? A bécsi közeg nagyon sokszínű.
Az elnökválasztás második fordulóját követően rengeteg külföldi lap cikkezett Ausztria kettéosztottságáról. Mit tapasztaltok, stimmel ez a megállapítás?
Szerintem nem. Ha hozzászámolnánk a nemszavazókat és az érvénytelenül voksolókat, akkor Ausztria nem kétfelé, hanem legalább négyfelé szakadna. De nem, ez a fajta város vs. vidék ellentét mindig is megvolt nálunk. Ráadásul 1945 óta idén fordult elő először, hogy két ennyire ellentétes párt közül kelljen választani.
Wanda, Bilderbuch, Ja Panik, Soap & Skin, Kreisky, Gustav, vagy éppen ti: egyre menőbb az osztrák popzene Németországban is.
Végre szárnyakat kaptak az osztrák zenekarok. A németek egész egyszerűen imádnak minket. Valószínűleg a kisugárzásunk és sajátos humorunk miatt.
A nemrég Magyarországon is bemutatott Merkel-sikerkönyv szerzőjével az exkancellár örökségéről, európai hatásairól és az osztrák gazdaság állapotáról is beszélgettünk.
Egy nemi erőszak ügyében nemrég felmentett szír fiatal 100 eurót hagyott „jóindulatból” áldozata védőjénél.
A mai Péter Magyar azért hasonlít egykori önmagára, csak most az idegeli be, ha nem róla szólnak a hírek, nem vele van tele sajtó.
Borította a bilit a Tisza Párt elnökének a barátja.
Fenyegetések, inzultusok és megfélemlítés kíséri a mindennapokat az egykori császárvárosban.
A Mandinernél pár éve nem járt sikerrel, amikor igyekezett „kicsit pozitívabbra hangolni” a vele készült interjút.
A hangzatos ígérgetés dacára az Európából érkező katonai segélyek 57 százalékkal csökkentek.
