A nyílt társadalom mint lódítás

„A »nyílt társadalom« evidenciája is csak valamiféle »toleranciáról« árulkodik -- a toleranciáról értékek egy bizonyos konstruált skálája iránt, de nem más iránt. Akik »nem szeretik« a muszlimokat, azok minősülhetnek rasszistának a hivatásos, fekete öves toleránsok körében, de aki nem hülye, az már úgy engedi el ezt a szót a füle mellett, mint a karcagi bakter a berlini gyorsot. Az egész egyetlen politikai harc, amelyben vannak ütőkártyák, van lassú folyamata az intézményesülésnek, és vannak (kevesen) könnyel és vérrel kivívott tanulságok az emberiség múltjából.

A »nyílt társadalom« speciel nem tanulsága semminek, hanem egy radikális újbalos politikai projekt, amelyet még senki sem próbált ki, fogalmuk sincs a propagandistáinak, hogy mi lép a nyitottság nevében felszámolandó társadalmi kötelékek helyébe (illetve dehogy is nem: mindössze egy hatalmas állam, a gazdasági érdekek és mellesleg a felvilágosulatlan többség utcai harcai -- elég nyitottnak hangzik?), viszont a felé való engesztelhetetlen törekvés megteremti a maga trumpjait, orbánjait és lepenjeit.

Semmi baj, ez utóbbiak is elmúlnak, miközben az előbbiek is újraszületnek. Fontolva haladunk pulzálva erősödő és gyengülő szélsőségek között, amelyek sakkban tartják egymást, miközben a többség ide-oda csapódik. Hogy »sors« lenne-e a »nyílt társadalom«? Attól tartok, igen. Abban a formában, ami a vége: oligarchikus globális elit és utcai harcok (az FNÁ-ért). A »nyílt társadalom« egy bizonyos ellenőrzési forma egy bizonyos elit kezében. Pace Popper.”