Normális alapok kellenek! – Gelsey Vilmos, a 20. század tanúja a Mandinernek

Életútja elválaszthatatlan a családjától, családi örökségétől. Honnan indul a Gelseyk története?

Nagykanizsai eredetű a családom, eredeti nevünk Gutmann. Dédapám és nagyapám erdőket vásároltak, s az elején hordókat gyártottak, elsősorban sörhöz. Aztán jött az iparosodás korszaka, amikor a vasutat elkezdték kiépíteni Magyarországon. Nagyapám sikeres vállalkozóként Ferenc József tanácsosa lett, ismert emberré vált. A vasút kiépítésekor a családi vállalkozásunk elnyert egy monopóliumot a vasúti talpfák gyártására és szállítására a magyar területeken. Ez természetesen egy nagyon jó üzlet volt. Szereztünk egy nagy erdőbirtokot a mai Horvátországban, Eszék közelében, egy Beliscse (horvátul Belišće) nevű helyen, ahol akkoriban talán három ember élt. Ezt a települést a családi vállalatunk építette ki és virágoztatta fel.

Járt valaha az egykori birtokon?

Néhány éve jártam először Beliscsén. Arrafelé most horvátok élnek, nincsenek magyarok. Úgy fogadtak engem, mint egy kiskirályt, mintha semmi nem történt volna időközben. Kiadtak egy könyvet is a családról, a cégről és Beliscse történetérõl, megköszönve nekünk a település megalapítását és felvirágoztatását. A régi beliscsei állomáson van egy pizzéria, ahol a családunk nevét viselő pizzát is lehet enni. (Nevet.)

Az elmúlt évtizedekben voltak kapcsolatai a családnak Beliscséhez? 

Én ifjúkoromtól, pontosan 1939 őszétől Angliában ragadtam, de Sándor testvérem a szüleinkkel Magyarországon maradt még egy ideig. Ő járt le Beliscsére annak idején. De van egy távolabbi családi rokon, Auersperg Nelly hercegné, aki beszél horvátul. Nelly Beliscsén töltötte a gyerekkorát. Apját letartóztatták, aztán kivégezték a kommunisták, csak azért, mert gazdag ember volt. Nelly Kanadába emigrált, Vancouverben él. Nelly nagyon ismert Beliscsén. 

Gelsey Vilmos beliscsei látogatásán (fent) és szülei, Henrik és Marguarite (lent)

A családja nagy üzletet csinált a faiparból, s ebbe a közegbe érkezett aztán Ön.

Bécsben születtem 1921-ben. Édesanyám, Marguarite Lieser osztrák volt, 18 évesen szült engem, és Magyarország kicsit távoli világ volt a számára... (Nevet.) Édesanyám portréját 17 éves korában megfestette 10 ezer koronáért egy Klimt nevű osztrák festő, aki, mint tudják, később világhírű lett. A festmény sajnos elveszett. A bécsi Belvedere múzeum vezetője, aki jó barátom, megígérte, foglalkoznak a kép felkutatásával a naplók és fotók alapján. Állítólag nagymamám birtokában volt, aki a bécsi Rathausstrassén lakott: gyerekkoromban látogattuk őt, de sajnos nem emlékszem erre a festményre.

A gyerekkorát már alapvetően Budapesten töltötte.

A budai Vár alatt, az Alagút mellett, a Hunyadi János úton állt a palotánk, amely elpusztult a háborúban, már nincs meg belőle semmi. Nagyapám építette, amikor a család Nagykanizsáról a fővárosba költözött, mert jól mentek a dolgok. Apám huszárként szolgált az I. világháborúban, van egy kép arról, hogy Szerbiában ül a lovon. Mivel parlamenti képviselő volt, nem maradhatott sokáig a fronton, vissza kellett jönnie Budapestre. Később kisgazda képviselő lett.

Klimt elveszett festménye Gelsey Vilmos édesanyjáról

Hogyan emlékszik vissza a húszas-harmincas évekbeli gyermekkorára?

Az első iskolám az angol-magyar elemi iskola volt a Pala utcában a Vár alatt. Csak egy pár lépést kellett tennem a házunktól az iskoláig. Egy bizonyos Kiss kisasszony vezette az iskolát, erre emlékszem; ahogy arra is, hogy volt egy angol és egy francia nevelőnőnk. Nyaranta az osztrák rokonokat látogattuk meg, egész nyarakat töltöttünk a Semmeringen vagy Salzkammergutban. 1931-től a II. kerületi Királyi Egyetemi Katolikus Gimnáziumba jártam az Ilona utcában, amelyet Széchényi György érsek alapított 1687-ben. A bentlakó diákoknak katonás egyenruhát kellett hordaniuk, sokaknak kis kard is volt az oldalukon. Ezt az iskolát később, a kommunizmus idején államosították, ipari iskola lett. 

Önnek is volt szerepe az iskola rendszerváltás utáni visszaszerzésében a katolikus egyház számára.

Ez egy küzdelmes ügy volt. Meg kellett harcolnom Demszky főpolgármester úrral. A magyar kormány és a Vatikán között megszületett a megállapodás az egyházi iskolákról, ennek nyomán tárgyaltunk, majd Orbán Viktor jött a segítségemre. Amikor először miniszterelnök lett, a költségvetésből támogatást adott arra, hogy a katolikus gimnázium újra beköltözhessen a régi épületébe. Alapítványt hoztam létre, hogy segítse az iskola működését. Németek és osztrákok is támogatták az újraindulást.

Visszajár még ebbe az iskolába?

Mára sajnos megszűntek a kapcsolataink az iskolával, vitás kérdések merültek fel az iskola stratégiája és fejlődése kapcsán. A Magyar Demokrata című hetilap 2011-ben megtámadta az Alapítványt, hogy az iskola épületét az Alapítvány áron alul kívánja megszerezni. A cikk miatt sajtóhelyreigazítási pert is indítottunk a lappal szemben, amelyet meg is nyertünk és a bíróság helyreigazítás közlésére kötelezte a lapot. 

A Budapesti Egyetemi Katolikus Gimnáziummal való együttműködés megszűnését követően létrehoztuk Szegeden a Gelsey Vilmos Pedagógiai Intézetet kedves barátommal, Kiss-Rigó László mostani szeged-csanádi püspökkel. Az intézet célja, hogy azok az egyetemisták, akik katolikus iskolákban akarnak később tanítani, plusz tudást, tájékozottságot és ismereteket szerezzenek. Csodálatosan működik az intézmény, büszke vagyok rá.

A Trinity College (Cambridge) a háború előtt

Ha most visszaszaladunk az időben – hiszen számos izgalmas története van az életéből –, elmondaná, hogyan került 1939-ben, a világháború előestéjén Angliába, Cambridge-be diáknak?

Skóciában voltam 1939 augusztusában, részt vettem az ifjúsági golfbajnokságon. Az apám küldött ki, aki egy nagy sportember volt: minden érdekelte, ami sport, különösen a lovak. Nagy istállónk volt Alagon, rengeteg lóval, amik felemésztették a vagyont. A családi céget felépítő nagyapámnak négy lánya volt és egy fia – apám volt persze a kedvenc. Ő ki is jutott a cambridge-i Trinity College-ba a 20. század elején. 

Tehát már az apja is ott tanult?

A tanulás elég konzervatív szó ennek a leírására. Vívott, pólózott, vadászgatott Angliában, el is fogyott a pénze. Két év múlva az apja – a nagyapám – azt mondta: ennyi elég volt, gyere haza és dolgozz! (Nevet.) 

Ön viszont már komolyan vette a tanulmányait: természettudományokat és kémiát hallgatott a Trinity College-ben Cambridge-ben.

Tanulnom kellett nekem és az öcsémnek, hogy aztán pénzt kereshessünk. Sztankovics Viktor, a Magyar Nemzeti Bank vezérigazgatója a családi barátunk volt, akivel egyszerre utaztunk ki Angliába, apám meg is kérte őt, hogy vigyázzon rám.

Forró idők voltak már, könnyen bejutottak Angliába?

Megérkeztünk Doverbe, ahol – miután apám táviratozott az angliai határállomásoknak – már tudták, hogy én vagyok az a magyar fiatalember, aki megy Cambridge-be, a Trinity College-ba tanulni. Könnyen be is engedtek. Megszállhattam vele Londonban a Savoyban, megismertetett néhány emberrel is, mielőtt továbbutaztam Cambridge-be. Aztán kicsit belekerültem a nemzetközi kapcsolatokba: volt ugyanis a háború során a britek és Tito között kommunikáció, az angol oldalról ezt Churchill fia, Randolph irányította, ebben a szervezkedésben én is részt vettem egy kis ideig. 

Könnyen indultak a cambridge-i diákévei?

Az indulás könnyű volt: miután apám is járt a Trinity College-ba, felvételi vizsga nélkül kezdhettem meg a tanulmányaimat. Megnézték a magyar érettségimet, csupa kiváló jeggyel, ez elég volt nekik. Vegyészetet akartam tanulni, de előbb általános természettudományokat kellett hallgatni. 

Milyenek voltak a cambridge-i évek?

Sok érdekes emberrel találkozhattam, tele vagyok történetekkel. Megismerhettem az utolsó jugoszláv királyt, az ifjú II. Pétert is, aki ekkor már Angliában kapott menedéket a náci megszállás elől, s szintén Cambridge-ben tanult. Kíváncsi voltam rá, találkozni akartam vele, hiszen ő volt az uralkodója a mi horvátországi birtokainknak is. Meghívtam a Trinity College-ba, és el is jött végül egy vacsorára. Keményen indult a találkozás, hiszen a falamon volt egy Nagy-Magyarország térkép, az ismert felirattal: „Nem, nem soha!” (Nevet.) Mindez 1941-ben. Aztán borozgatás közben elbeszélgettünk arról, hol is lehetne az igazságos határ a két ország között a háború után. Javasoltam a Ferenc József csatornát – mire megkérdezte, hogy az hol található? Megmutattam a térképen, mire megjegyezte, ezt nem Ferenc József csatornának, hanem II. Péter Király csatornának hívják. Nevettünk és így kerültünk jó barátságba. Később, a temetésén – fiatalon halt meg az Egyesült Államokban – én voltam az egyetlen, aki tényleg ismerte még őt. És még most is itt vagyok.

Orbán Viktor a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjével tüntette ki Gelsey Vilmost 2011-ben

Ma is aktív üzletemberként figyeli és értelmezi maga körül a világot. Mit lát mostanában?

Nagy-Britanniában élek és Brexit-párti vagyok. Normális alapok kellenek egy működőképes országhoz. Tehát nemzeti pénzre is szükség van. Ha a gazdaság erős, akkor erős a pénzed is. Ha gyenge a gazdaság, gyenge a pénz is. A kormányzat ebben a modellben tud cselekedni, helyre tudja állítani a folyamatokat. Az euró esetében ez nincs meg.

Ellenzek mindent, ami nem demokratikus. Hogy szerintem mi a demokrácia: az, ami az angoloknak a Magna Charta, a magyaroknak az Aranybulla volt. Amikor a nemesek megüzenték a királynak: Ha nem viselkedsz, baj lesz! (Nevet.)

Ismeri személyesen David Cameront és Boris Johnsont?

Találkoztam Cameronnal, mielőtt miniszterelnök lett volna. De soha nem kerültem közel hozzá. Nem is érdekelt igazán a személyisége. Boris Johnsonnal egyszer találkoztam, de jól ismerem Gerald Lyonst, a gazdasági és pénzügyi tanácsadóját.

Mi a helyzet Magyarországgal?

Szerencsés a magyar kormány. A forint elég erős, a gazdaság is jól teljesít. Fontos, hogy itt vannak nagy autógyárak, Mercedes, Audi, Suzuki.

Milyennek látja cége, a Richter Gedeon és a regionális gyógyszeripar helyzetét?  

A rendszerváltás és a privatizáció óta kapcsolatban állok a Richter Gedeonnal, 1999 óta immár az igazgatóság elnökeként. A cég vezérigazgatóját, Bogsch Eriket elsőrangú szakembernek tartom. Nagyon pozitívan látom a cég kilátásait. Természetesen akadnak nehézségek: Oroszországban és Ukrajnában is kihívásokkal kell szembenéznünk, a szankciók és a válság befolyásolta az eredményeinket. 2015-ben a Cariprazine, új eredeti molekulánk ért el sikereket, amelyet az Allergannal közösen fejlesztett a társaság. 2016 áprilisától került piacra a termék az Egyesült Államokban, gyógyszerként sikerrel gyógyíthatja a skizofréniát. 

Az elmúlt öt évben a társaság két jelentős nőgyógyászati akvizíciónak köszönhetően sikeresen alapozta meg direkt jelenlétét a nyugat-európai országok, valamint Dél-Amerika piacain is, ahol kizárólag nőgyógyászati készítményeket forgalmaz. Mára a Richter több mint egymilliárd eurós globális árbevételének mintegy 38 százaléka származik nőgyógyászati készítmények forgalmazásából. A társaság egy régióban meghatározó vállalatból a nőgyógyászatban világviszonylatban is meghatározó, multinacionális céggé nőtte ki magát, magyarországi központtal.

Mire a legbüszkébb?

Büszke vagyok arra, hogy a Richter a régió legjelentősebb vállalati innovációs bázisa, amely a legtöbbet költ kutatásra árbevétel-arányosan, s ahol több mint ezer kutatót foglalkoztatunk. Annak ellenére zajlik originális kutatás, hogy ez ma már a nagy multinacionális gyógyszercégek számára is egy jelentős kihívást jelentő tevékenység. Ennek eredménye az imént említett skizofrénia kezelésére szolgáló készítmény amerikai piaci bevezetése. Debrecenben a társaság egy több mint 25 milliárd forintos beruházás keretében a világ élvonalába tartozó technológiai megoldásokat alkalmazó biotechnológiai gyárat hozott létre, ahonnan belátható időn belül korszerű biotechnológiai terápiákkal tud piacra lépni, amelyek jelentős költségmegtakarítást tesznek majd lehetővé az állam számára.

A Royal Tokaji felügyelőbizottságának is a tagja. Hogyan került kapcsolatba Tokaj-Hegyaljával?

Üzleti ismerőseim hoztak össze Victor Rothschilddel, aki érdeklődött a tokaji borvidék iránt. Engem is kérdezett, mint magyart, mit tudok róla. Meglátogatta és csodálatosnak találta Tokaj-Hegyalját, annak kulturális és gazdasági hagyományait. Rothschild a mádi zsinagóga felújítását is támogatta. Amikor visszament a Chateau Lafite birtokára Franciaországba, végül felismerte, hogy Tokaj jelentős versenytárs lehetne és így le is beszélték róla. De az unokatestvére, Lord Rothschild befektetett a tokaji borvidékbe, a Royal Tokajiba. Így kerültem aztán én is ide. Nehéz üzlet persze a borászat, és nem egyszerű az édes borok helyzete sem a világpiacon. 

Erre a beszélgetésre épp Bécsből érkezett Budapestre, majd másnap utazik vissza Londonba. Nem fárasztó ez az életmód?

Nem. Fiatal ember vagyok. (Nevet.)

Mivel foglalkozik még manapság, az üzletelés mellett?

Tervezem az emlékirataim kiadását. A címe várhatóan az lesz: Az első száz évem. Szerintem mire megjelenik, tényleg száz leszek! (Nevet.)